Azt jelenti; Mint árnyék

Azt jelenti

Tucatnyi hely, ahonnan hiányoznék,
ha lenne olyan, hogy hiány.
Sóvárogna bárkiért bárki.
Sértően kitűnnék a
szélesre tárt
lakótelepi esték óbégatásából,
zöldséges pultok rothadásából,
a zümmögésből,
jajgatásból,
abból, ahogy a piacon serceg az olaj,
szakad puhán a lángostészta.
Mindegy, melyik piac,
melyik város,
miféle lakótelep.
Fülsüketítő, tűrt közhelyek,
egyformán fájnak,
és amint megértem,
én fájok magamnak,
mert csak nekem hiányzom onnan,
elfordítom a fejem,
mintha az irányváltás segítene,
a tekintet sugara, fakó rádiusza
mást emésztene meg.
Ej, régi barátok,
régi idők,
bárcsak kezdhetnék el így
sóhajtást, káromkodást, óhajtó mondatot,
de a régi barátos, óhajtós időkről
már lekapartam egyszer a penészt,
és kóstolni se kellett,
szagról tudtam,
nem nemes,
ami, ugye, nem nemtelen;
csak megette a fene az egészet.
Most itt állok a zsírszagú vákuum
szélén, közepén, alján,
se mélye, se iránya,
és az se jó, ha próbálok,
az se jó, ha nem próbálok,
emlékezni, fejteni, érteni, félreérteni,
a módszer és a mód is –
gané.
De lám, ide kunkorodik a végére
ez a szép, megformált, vén, szagos szó
a faluból, az ól mellől, a takarásból,
a kert végéből, a porta aljáról,
a laposból,
és azt jelenti, szar.

Mint árnyék

mint árnyék, mi megözvegyült,
idegen test lábához ült,
figyelem, hogy a délelőtt
nézi bennem a kétkedőt,
körbevágott, tört egót,
a sértett múltat, nótaszót,
dacos jelen: égi balett,
fals intelem vállára vett,
fád jövőn a biztos kamat,
tartalék a tapasztalat,
mint árnyék, mi megözvegyült,
és más árnyékhoz részegült,
átütöm régi magamat,
fenntart még a rosszakarat,
de csúszom a kor hátán le,
hamu alatt ándánte,
s ha fellobban a menüett,
az álákártból menü lett,
várok, mintha lenne mire,
remény, mint a huzat, ki-be
jár a szívem rácsain,
egy ampulla hisztamin,
és rá, ha kell, még kálcium,
a sors maga az ódium,
a származás csak lepedék,
az akarat tán menedék,
remények: mind rimánkodás,
csodálatból csodálkozás,
jár a pokol, mint a rokka,
több a hibás, mint a csonka,
itt bent, szépen összegyűlt,
mint árnyék, úgy megözvegyült