„…Tapasztalat, emlék pedig van elég. És írónk az eltűnt idő nyomába ered lépésről lépésre. Sőt, van úgy, hogy az eltűnt barát, jelesül Sziveri János nyomába… Közben alapfogalma a szabadság. Amit meglelhetett még a diktatúra keretein belül is, hiszen Jugoszlávia mégiscsak egyfajta sziget lehetett ebben a tekintetben is a szocialista világban. Természetesen a keretek között, hiszen például a fent jelzett folyóiratnak (Új Symposion) azért megvolt a baja a rendszerrel. (Miként mifelénk is, mondjuk, a Tiszatájnak, a régi Mozgó Világnak vagy éppen az Új Forrásnak.)…” – írtam évekkel ezelőtt Fenyvesi Ottó egyik könyvéről. Az „eltűnt idő” a tárgya a legújabb verseskötetnek, a Paloznak overdrive-nak is. Gyakran idézi föl a délvidéki gyermek- és ifjúkor keserédes emlékeit, de hasonlóképpen állít versemléket költő- és írótársaknak is. Hiszen a fogyó idő pusztításaival a költőnek számolnia kell.
A cím is sajátos. A nemrég elhunyt Hauman Péternek is oly kedves Balaton-közeli, zenei fesztiváljairól is híres kis falu, valamint az angol szó jelentése (agyonhajszol, túlzás vagy túlerőltetés, de a zenében torzító pedált is jelent) érdekes asszociációkat szülhet. Ráadásul a címadó versben egy defektes karékpárról is szó esik… Ez a mű – hasonlóképpen a többihez – epikus elemekben gazdag, áradó szöveg, miként volt ilyenre már példa Fenyvesi korábbi köteteiben is. Ahogy a hátlapon olvashatjuk: „…Mintha egy lemezlovas beszélne, aki a dallamok fölött mesél, mondja a mondandóját, mert fél, ha abbahagyná, örökre elnémulna…” S valóban: a rock and rollos vonzás, az akár Ginsbergre is emlékeztető versbeszéd és stílus a főbb jellemzők közé tartozik.
Tegyük a hozzá, hogy ezáltal lesz rendkívül olvasmányos, szellemes, a lírai magaslatokat a szabadvers lehetőségeivel elérő, a hétköznapi életet fölemelő mindegyik szöveg. Közben megjeleníti az irodalmi létforma színeit. Az sem véletlen, hogy a kötet alcímében ezt találjuk: Látomások, álmok, konkrétumok. Pontos és eligazító szavak. Ez a hármasság van jelen a történetekben, amelyekben mozgalmas világot ábrázol. Külső és belső történéseket. Avantgárd és hagyományosnak nevezett elemekkel. Itt-ott nosztalgiával átitatottan azt a múltat tárja föl, amelyben „képregény volt az élet” (Chlorophylle és minimum). S ezek a hosszúversek valóban sokszínűen mesélnek a lényeges dolgokról. Számomra a néhai Takács Imre hasonló szerkezetű szófolyamai is hasonló erőt jelentenek, persze a Fenyvesiétől eltérő valóság és sors lenyomataként. Például a gunarasi és topolyai korszak „ellobbanásáról”.
Nemzedékének érzés- és élményvilága is hangot kap ezekben a művekben. Például 1968 történései. Apró mozzanatokból áll össze a nagy egész, a kötet alcímében megjelölt hármasság jegyében. Az évszámot megjelölő vers alcíme szerint kamaszkora legszebb nyara volt abban az esztendőben. Olyasfajta stílusban, ahogy a néhai, Vajtán élt prózaíró, Horváth Lajos is krónikát írt a történelmi közelmúltról. Arról az időről, amikor „…Csak élni akartunk, focizni, barátkozni, / női keblekről álmodtunk…” Talán a „make love, not war!” jegyében? Másrészt amikor George Best és a Manchester United győzött a BEK-ben. (Aki nem tudná: a Bajnokok Ligája elődjében.) S a lírai végkifejlet: „…a gunarasi szélmalom teraszán pedig / örökre felszáradtak azok a könnyek, amelyek / Sz. Rózsika miatt valaha kipottyantak.”
És emlékezik alkotótársaira, fájó, szép szavakkal. Vannak vissza-visszatérő momentumok, és vannak olyanok, amikor az Amerikában élő társakat idézi meg sajátos lírai útirajzban (Amerikai graffiti. Hommage á Mózsi Ferenc). Megelevenedik itt a felhőkarcolók világa, és közben Mózsi érdemei is megjelennek. Aki „Szivárványba borította és / Amerikába utaztatta a fél magyar irodalmat…” Különös lírai életrajz ez a külföldre szakadt, majd élete végén hazatért magyar íróról. Másutt párhuzamos történetet mesél el két villámcsapásról Fogarassy Miklós és Balassa Péter temetését fölidézvén, miközben föltolulnak az emlékfoszlányok. Sajátos „irodalmi leckét” is kapunk ezáltal, bővülnek ismereteink.
Igen, ez is lehet a költészet dolga! Persze nem didaktikusan, hanem azon a természetes módon, ahogy költőnkből árad minden, ami fontos ebben a tekintetben. Emlékezetes gondolatritmusban, változatos eszközökkel. Keserűséggel, ha úgy kívántatik. A Folyamatos jelen egyik részlete szerint: „…Minden megvan – mintha tegnap / történt volna –, és még sincs…” Így, ilyen egyszerűen. Minimal art?… Itt-ott ez is. Aztán fontos a Tandori Dezsőt megörökítő, mozaikokból összeállt kép is. Az Ahogy Tandori befejezése szerint az a dolgunk, hogy: „…Életben maradni élőink holta után…” Képileg igen gazdagon jeleníti meg a számára mindhalálig kedves Sziveri Jánost, aki tragikusan korán távozott. Igazi mementó az Appendix, ilyen magaslatokkal: „…A tragédiát csak tragédiára lehet cserélni. / Viszont nem értem, mi baj az idővel, / mi baj a széllel. / Mi lehet a baj okozója? / Időnként kérdőre vonlak! / Jobb-e odaát?…”
Többször is él a tragikummal, a halál okozta sebekkel, a megválaszolhatatlan kérdésekkel. Valószínű, hogy korábbi köteteihez viszonyítva egyre gyakrabban. Így van ez a kötet egyik legemlékezetesebb versében, a Péterfy Gizella festőnő emlékére írott Kileng a tóban is. „…Aznap kilengett a Balaton…” És: „Az élet mindig akkor fejeződik be, / amikor kezdeni volna jó…” Itt nincs epikai túlsúly, itt a líra az úr, miközben a fájdalmas szépség hangján szól a költő. Mint ahogy az sem mellékes, hogy nemcsak a múló idő, a közelitő öregség okoz számos dilemmát, de „a szabadság foglyai lettünk”-féle felismerés is. Fenyvesi Ottó pályáján (is) alapfogalom a szabadság, minden életkorban és minden időben. Kisebbségi sorssal, háborúval, meneküléssel, a zene illúziójával, Amerikával, magyar tájjal, defektes biciklivel. Érzékelteti, hogy természetesen a szabadságnak is megvannak a határai és korlátai, tudja, hogy az anarchia valami mást jelent. Persze szabadságfogalmunk is változik különböző életszakaszainkban, helyzeteinkben.
Azt üzeni, hogy: „Higanyként pereg a múlt…”, és: „..Fölöttem idő kanyarog…” (A római úton). Az is látszik, hogy kegyetlenül tud szembenézni a megváltoztathatatlan tényekkel. A sorssal. Ettől (is) értékes ez a költészet. (Scolar, 2021)
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
