(Őszi Rozé) Húsz éve még nem volt ifjak s idősb hölgyek, urak által körülrajongott divatbor a rosé. Nyáron, délutáni melegben egy frissítő rosé hosszúlépés, este kerti vacsora előtt üdítő rosé nagyfröccs: kellemesen könnyed bevezető korty a komoly, komolyabb és a nagyon komoly borokhoz.
Vin rosé – Sauvageot Aurelien nyelvészprofesszor Budapesten, 1942-ben megjelent (Második, javított és bővített kiadás) francia–magyar szótára szerint: sillerbor. Nyolcvan évvel ezelőtt lelkes magyar borbarátok nem rosét ittak, csak sillert. Azt itták évszázadok óta: rózsaszínű bort.
A bort kedvelő, borhoz nem értő, de jó borra szomjúhozókat – tapasztalat érlelte régi bölcsesség – mindig újdonsággal kell elkápráztatni: a francia rózsaszínű bor a Kárpát-medencében új hazára talált, van már magyarosított neve: rozé. (Néha kisbetűvel, néha naggyal!) Napjainkban trendi vendégségben pohár rozét kínálni, étteremben palack rozét rendelni. Ami trendi, amit divat inni – régi szabály! –, azt nagyon meg kell fizetni. Üzletekben az élelmes kereskedők, füstös kocsmákban, szögletesen modern italbárokban, díszletmúltú éttermekben a bevételéhű tulajdonosok igencsak megkérik a rozé árát: a kedves vásárlónak, a jó étvágyú vendégnek vörösbor áron számlázzák a rózsaszínű magyar bort.
2021. december 2., csütörtök. Köd, szemerkélő eső, fúj a szél. A Magyar Bor Akadémia elnöksége szűk körben, kiváltságos meghívottak előtt (érdeklődők nagyon kevesen vagyunk) ma hirdeti ki, ki lesz ebben az évben Az Év Bortermelője cím boldog tulajdonosa. Ünnepre készülődöm: Figula Mihály barátomat szeretném boldog kitüntetettként átölelni.
Az ünnep elmarad, érintetlenül langyosodik poharamban a pezsgő.
Borbarát borral vigasztalódik. Este köd, szemerkélő eső, fúj a szél. Mit is mondott délelőtt, még az eredményhirdetés előtt tehetséges balatonfüredi borász barátom? Korlátok közé zárják a borokat – valami ilyesmit… – Befalaztuk a rozét: egynyári ital. Nehéz lesz ebből a mesterséges karanténból kiszabadítani.
Mikor izgalmas, vajon meddig izgalmas, jól iható ital a rozé?
Napra pontosan egy hónapja palackozott, szentantalfai rozét kóstolok: Dobosi Pincészet Kékfrankos Rozé Bio, 2021. Ebben az őszi borban még nyár van. Ablakomon túl, a fasor szegélyezte budai utcán köd, szemerkélő eső, fúj a szél… szobámban süt a nap. Rosszkedvünk telét a Dobosi Rozé napsütése… – Shakespeare aligha gondolt arra, hogy III. Richárd fogja Dobosi Rozé-segédlettel messze űzni rosszkedvemet… Friss rozé, őszi rozé: közeleg a tél, de ebbe a palackba a borász elrejtett egy parányi darabka nyarat.
Egy korty magyar bor: vigasz ködben, szemerkélő esőben, amikor fúj a szél. Egy korty magyar bor: vigasz, amiért ünnepeltként ma nem ölelhettem át a barátomat.
(Nyári Rozé) Ódivatú, öblösen gömbölyödő butéliára emlékeztető palack: St. Andrea Rosa Mystica, Egri Rosé, 2020. (Hivatalosan, a palack hátoldalán: Egri Rozé Cuvée, 2020.)
Bámulom a bontatlan palackot: ez az egynyári bor már túlélt egy forró nyarat. December van, hajnalban hullott a hó, ha igaz a Figula Mihály által ostorozott közhiedelem, ez a rozé már nem iható, rosszabb esetben ihatatlan.
A hibátlan, kellemes illatú dugón bizalomkeltő felirat: „Ezt a dugót borunk minőségének garantálása miatt válogattuk.” Még nem kóstoltam a bort, de növeli ihatnékomat a címkén olvasható, szokatlanul pontos tájékoztatás: Alkoholtartalom 12,32%.
Poharamban rózsaszínű bor: Rosa Mystica – szó szerint: Titokzatos rózsa. Vajon mire gondolt az egri borász, a mélyen hívő bormester, Lőrincz György, amikor ezt a nevet adta ennek a nyarat remek állapotban túlélt rozénak?
Remek állapotban vagyunk, a bor és én: ebben a nyarat túlélt rozéban viharokat összebékítő illatok bolyonganak.
Mikor izgalmas egy bor? Ha felizzítja a képzelőtehetséget, ha álmodozni bátorít, ha visszarepít a múltba.
Rosa Mystica – számomra Rózsacsoda. A rózsacsoda-legenda régi változataiban mindig a gyermek Erzsébet – még nem Árpád-házi Szent Erzsébet, csak II. Endre magyar király parányi leánykája – és szigorú apja állt egymással szemben, a gyermek tisztasága és az érett ember megrendült felismerése: a mennyei király akaratával szemben tehetetlenek vagyunk.
Szegényeknek egyszer télidőben
Alamizsnát hordott kötényében;
Mikor atyja korholá, ő szavára
Kenyérkéből csupa friss rózsa vála.
Csoda az, ami megtörténik, de nem értjük – téli fagyban, hólucskos januárban rózsák nyílnak Erzsébet kötényében –, mert a mennyei király így akarja. Régi népi imádság néhány sora: eleink még tudtak, mertek hinni a csodában.
Kortyolom a remek bort: aki ilyen, forró nyarat túlélni képes rozét tud készíteni, az hisz a csodában. Lőrincz György vallomását olvasom: „Isten akarata, hogy cselekedjünk és helytálljunk azokban a közösségekben, ahol feladatokat bíznak rám. Ezen helyzetek megerősítenek abban, hogy szeretetet kell vinnem nekem is a világba, és tegyek a közösségek épüléséért.”
Tél van, 2021-ben Ádvent második vasárnapja. A rózsacsoda rozé visszarepít a 13. századba, amikor több mint hétszáz évvel ezelőtt élt a magyar király udvarában egy égő szemű kislány, aki a hóborította udvaron át ennivalót – kenyérkét – vitt a kapu előtt fagyoskodó éhezőknek, és amikor édesapja megkérdezte, mi van a kötényében, ijedten azt felelte: rózsák!
És azok a rózsák most is nyílnak, azóta sem hervadtak el.
Rosa Mystica: Egri Rozé Cuvée, 2020 – az idei forró nyarat remek állapotban túlélt, egynyári rózsaszínű ital.
Egy korty magyar bor: izzította képzeletemet, álmodozásra bátorított, visszarepített a múltba. Egy korty magyar bor: Lőrincz György egri bormestertől tanulok hinni a csodában.
(Téli rozé) Gyerekkoromban, a múlt század ötvenes éveiben, november végén, december elején visongva élveztük a hóesést. Húztuk a szánkót, csatoltuk a korcsolyát, sapka, kesztyű, télikabát: igazi tél volt. Amikor budai lakásunk ablakából alkonyatkor a vakító, hófödte Sashegyet bámultam, nagymama megivott egy pohár vörösbort: télen melegít – mondta halkan, elaltatva morgolódó lelkiismeretét.
Nyáron a zalahegyi szőlőben a felnőttek fehérbort ittak, télen a fűtött szobában testüket, lelküket vörösborral melegítették.
2015 telén borász barátom, Figula Mihály vendégei voltunk feleségemmel Balatonfüreden. Esett az eső, fújt a szél, hideg volt, a zord időjárás mindenkit szobafogságra kényszerített. Akkor és ott, a Figula-pincében kóstoltam először téli rozét. Figuláék francia példáktól megihletve készítették azt a nehéz rozét, amelyet elneveztek téli rozénak.
– Hordós érleléssel készül, nem könnyű, de gyümölcsös és hosszan eltartható – magyarázta borozgatás közben fiatal barátom –, ételekhez remek! Kalla Kálmán, a híres séf libamájat készített mellé!
Amíg kortyoltuk a bort, halkan hullani kezdett a hó.
Ma este, 2022. január 20-án új palack, új élmény: Figula Bella Róza, 2018. A híres séf libamájat készített az évtizeddel ezelőtti téli rozéhoz, ma este a négyéves Bella Rózához Arany János álmodta, Toldi Miklós szerelme, Rozgonyi Piroska készítette vacsorát – álmodom.
Szép fejes saláta, kövér bárány mellett;
Jó lepény, turóval; eper és cseresznye;
Lépes méz a kasbul frissiben lemetszve,
Tiszta mint az arany, illatos, mert rajta
Kedvesen megérzett a virág zamatja;
Hozzá a jeles bor…
Kövér bárány tavasszal, szép fejessaláta, eper, cseresznye nyáron, lépesméz a kasbul ősszel, hozzá Figula Bella Róza rozé – télen.
Újbudán, a piacon bárányhúst tavasszal is ritkán lehet vásárolni, most januárban nincs szép fejessaláta, friss eper, cseresznye, de télidőben is kapható sokféle ízletes erdélyi túró, virágillatú falusi lépesméz…
Egy palack jeles bor – Figula Bella Róza, 2018 – felbontásra vár a hűtőben.
Téli rozé – három nyarat túlélt bort iszom. Kövér helyett inkább sovány bárányra gondolok, harsogóan zöld fejessalátára cukros víz nélkül, májusi eperre, júniusi cseresznyére csak ha már elfogyott a bor, a lépes méz majd a méregerős feketekávéba…
Ha pálos kolostorba zárt szerzetes és poéta lennék 1782. február 10-én Felsőelefántiban, ha reggel óta sűrű pelyhekben hullana a hó, együtt merengenék mélabúsan Ányos Pállal.
A szomorú telek borongnak egünkön,
Nem futkoz a tréfa nyelvünkön, szívünkön.
Így tűnik el minden mulatság végtére.
Ezer gyötrelem vár ember életére.
Ilyen gondolatok lepik el lelkemet,
Midőn a hó fedi bérces vidékemet…
Nem vagyok szerzetes, nem vagyok poéta. Bölcs meteorológusok ma reggel – 2022. január 20-án – tíz óra tájban hóesést jósoltak Pest-Budán. A hóhullás elmaradt, de Zordon förgetegek rejtik el a napot… S minden bús telelésre dőlt – Berzsenyi Dániel verssorait mormolva bámulok ki az ablakon. Megfogadom a költő tanácsát: Tölts poharadba bort!
Töltök. Téli rozé: Bella Róza, 2018. Modern kor: telefon – tudom a választ, de hallani akarom; kérdezem Figula Mihályt: A bor neve miért Bella Róza? Őszinte csend, kopognak a szavak: Mert így hívják a kislányomat.
Azt nem mondja: Mert így hívták fiatalon égbe menekült testvéremet.
Figula Rozit negyedszázada tanítottam a Veszprémi Egyetemen. Akkor ittam életemben először Figula-bort, Rozi kínált meg.
– Tanár úr, ilyen olaszrizlinget nem ivott még soha, apám remekműve – boldogan mosolyogva, demizsonból töltötte poharamba Rozi a bort, s aztán szép sorjában minden évfolyamtársának.
Egy korty négyéves Bella Róza rozé: emlékíze van. Egy korty négyéves Bella Róza rozé: a Színháztudományi Tanszék jókedvű évadzáró vigalmán, a múlt évszázad utolsó évtizedében Figula Rozival táncolunk… Egy korty négyéves Bella Róza rozé: Rozi áll a kör közepén, bűbájosan bohóckodik, kacag a társaság…
Feleségem töri meg a csendet: Ehhez a borhoz – bolond ötlet? – valójában friss parasztkenyér illene, megkenve falusi vajjal...
Kortyolgatunk, tervezgetünk. A környékünkön négy remek pékség található, holnap reggel friss kenyeret vásárolunk, délelőtt vajas kenyeret falatozunk, és az addig hűtőben őrzött téli rozét kóstoljuk majd hozzá.
(Epilógus: a Figula téli rozé hajnalban sütött, falusi vajjal vastagon megkent parasztkenyérrel a legtökéletesebb tízórai.)
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
