Igen, jó volna tudni,
mi köze a múltnak, e torkunkon akadó
síkos halnak – hiába vergődik, ficánkol,
se ki se be –, hogy mi köze a múltnak
az arcot melengető őszi napsütéshez,
hogyan s miért gátolja meg,
hogy a simogató kéz eljusson
a jéggé dermedt szívhez.
Jó volna tudni, milyen ritmusszabályzó
gátolná meg ezt a jegesedést.
Mikor termeli ki mesterséges intelligenciánk
az algoritmust, amitől lefagyna a rendszer,
mielőtt a rosszat elkövetnénk? S miért nem
önműködő ajtó a megbocsátás? Muszáj
megbűnhődni harmad- s hetedíziglen?
Jó volna tudni, de mindig mindent csak utólag…,
amikor már általában késő. De neked,
csodák csodája, valahogy mindig sikerül.
Nekem áldás, neked, lehet, szemmelverés.
Lovas, 2020. szeptember 18.