Nem érdekel, mi minden vész vele,
vigye valaki más, amit cipeltem,
legyen csak valaki másnak védjegye,
s nyújtózzon, mint pecsét alatt a bélyeg.
Milyen könnyű adni egy idegennek.
Kipakolni a súlyos hátizsákot.
(Az ismerősök úgyis hitegetnek.)
Szétosztani az eddig volt világot.
Milyen lehet csak menni, menni el?
Szorítani a forró ismeretlent.
Nem kezdeni s végezni senkivel,
felpróbáltatni a kétségbeesést.
Hallgatni, aztán meghallgatva lenni.
Nézni, ahogy jobb gazda más bajodnak.
Megfélteni és megfontolni, mennyi
évszakja már, hogy őrzöd megfagyottan.