(részletek egy haikuregényből)

eső szemerkél
kopog a terasz fehér
hullámpalája
•
innen jó nézni
az esőt a világot
nem vagyok benne
•
bőrig ázol le-
veszed ruhád nem bőröd
fázós ázalék
•
bőrig ázva le-
vetkőzve most kellene
valaki bőre
•
Szép volt De most már
szeretnék szárítkozni
a napon uram
•
vedli bőrét a
kígyó szívéig lüktet
az eleven hús
•
esőerdőben
száz év monszun ami még
azt már kibírod
•
hova is mennél
az élet dzsungelében
esőfigyelő
•
a csap- a forrás-
vizet nem pohárból csak
a tenyeremből
•
erdőben a leg-
hatalmasabb fa a be-
eső fényhasáb
•
és elkezdett az
eső cseperészni mint-
ha mindegy el is

állt néztem hosszú
eső egykedvü örök
eső módra hullt
•
folyóba fúlnak
tengerbe óceánba
te pocsolyába
•
láttamozta az
esőt isten az égen
szivárványpecsét

• • •

épp hároméves
lettem volna amikor
kórházba vittek

debrecenbe mert
újhelybe nem akartak
ott halt meg feri

bácsi fia nem-
rég az orvos újhelybe
írhatott csak be-

utalót ezért
mentővel nem vihettek
a klinikára

dezső bácsi át-
biciklizett bényére
taxiért 600

forintba került
apu egyhavi bére
az orvos ennél

is drágább magán-
rendelés ott azt mondták
szamárköhögés

nem tipikus ez
volt a veszélyes gyógyszert
kevertek persze

én nem emlékszem
semmire állandóan
sírtam három szót

é’sanya vigyél
haza é’sanya vigyél
haza é’sanya

vigyél haza ezt
ismételtem amikor
hazaengedtek

a főorvos azt
mondta bánatbeteg a
gyerek meggyógyult

de édesanyja
kell a fölépüléshez
apu vitt haza

taxival megint
akkor születtem újra
és lettem aki

vagyok szép kövér
göndör szőke gyerekből
sovány egyenes

szálú vörös a
sírástól a levegő-
vétel is más lett

dadogni kezdtem
szerintem ettől és az
átélt trauma

mikor kőszegre
vittek intézetbe a
logopédián

is sírtam de ott
titokban kicsúfolnak
tízévesen csak

az ágyszomszédom
hallotta anyu vigyél
haza fejem a

párnába fúrva
míg elaludtam de az
ágyszomszédom a

barátom volt nem
árult el ezért lettünk
ágyszomszédok és

feküdtünk egymás
mellett mindig anyuért
sírtam és apu

vitt haza mondom
nem emlékszem semmire
a kórházból csak

a dadogás és
a kisgyerek maradt meg
bennem a sírás

é’sanya vigyél
haza é’sanya vigyél
apu nem jöhet

• • •

a karácsonyfán
gyerekkoromban mindig
a barna szalon-

cukrot a kávést
kerestük öcsémmel ha
rózsaszín sárga

fehér volt vissza-
csomagoltuk egyszer fel-
döntöttem a fát

összetört a csúcs-
dísz együtt vállaltuk azt
mondtuk birkóztunk

pedig én voltam
az asztalról nyújtóztam
egy kávés szalon-

cukrot kerestem
öcsém rendes volt mondtam
legközelebb én

vállalom ha ő
csinál valami rosszat
nagy karácsonyfánk

volt etyóéknak
mindig a legnagyobb de
nem irigyeltük

később miskolcon
szobánkban vártuk jézust
a csengetést meg-

volt még a gyerek-
kori izgalom mert így
akartuk aztán

én vettem a fát
gyerekeimnek mindig
közepest kértem

nem kicsi nem nagy
közepes pedig biztos
nagyot szerettek

volna gondoltam
de mindig közepest ez
jellemző talán

mert el se bírtam
a tanácsház térről majd
a lehel térről

át az élmunkás
ferdinánd hídon vissza
az alagúton

éjféli mise
karácsonyi keresztény
aztán nem mentem

egyre kisebbek
lettek a fák fiam jött
anyjával hozzám

ott is aludtak
a fiam sírva hívott
meghalt egon a

nyula karácsony
éjjel ma elpusztult nyúl
később két fát is

cipeltem egyet
nekik a fiammal kis-
karácsony náluk

aztán otthon a
nagykarácsony egyedül
most átjön hozzám

meg van mentve a
karácsony idén haza-
jön brüsszelből a

karanténba mert
félek az lesz idén el-
maradt a húsvét

is talán jobb lesz
így azt mondhatom ezért
vagyok egyedül

Dőlt betűkkel Petri-, József Attila-idézetek.