A kelet-európai sorsot – azon belül is a magyarság történetének utolsó hatvan-hetven évét – állítja új prózakötete középpontjába Pósa Zoltán. A címében az Ezeregy éjszaka meséire utaló, de inkább Boccaccio Dekameronjának felépítésre hajazó mű sajátos szerkezetét az adja, hogy egy szerelmi kerettörténetbe ágyazva tizennyolc novellát tár az olvasó elé oly módon, hogy azokat szerzője – a kerettörténet fiatal egyetemi hallgatója – mutatja be barátnőjének az első együtt töltött éjszakájukon.
A mű másik érdekessége, hogy a szereplők jelentős része beazonosítható, valóságos személy – ami azt is jelzi az olvasó számra, hogy a fiktív elemek mellett valóságosan megtörtént események is színezik az írásokat. A helyszín pedig az író szülővárosa, Debrecen. Azon belül is a Püspöki Palota és a kötet borítóján is felbukkanó egyetem jelenik meg markánsan az írásokban.
A főhőst (Martint) részben önmagáról, részben a fiáról mintázta a szerző. A csodabogárnak számító „fehér ruhás álomlovag” többnyire négy egyetemista lány társaságában tölti a szabad idejét. Zsabó, az obszcén humorú kisvárosi hercegnő a csoport vezéregyénisége. Valamennyiük közül a legszabadabb gondolkodású. Szülei disszidáltak, önállóan él – a nagymama alkalmi felügyelete mellett. Lulu és Brunella egy Nagyvárad közeli faluból érkezett (egyébként mindketten székelyföldi származásúak), míg Judit egy ősdebreceni értelmiségi család sarja.
Ők négyen kötnek fogadást arra, hogy melyiküknek sikerül először ágyba csalni a szerelmi álomvilágban élő srácot, aki annyira elvont figura, és oly mértékben bele tud mélyedni saját eszmefuttatásaiba, hogy gyakran azt sem veszi észre, ha a panelház tetején napozó lányok beszélgetés közben leveszik a bikinifelsőt.
A mű első része (Előjáték: az álomlovag szülőháza, avagy a fehérzakós költő lelki háreme) – bár alapvetően a jelenkorban játszódik – alkalmanként apró részletekben (a családok történetén keresztül) visszaviszi az olvasót egészen az ötvenes évekig.
Martin hezitáló típus, mindig talál indokot a dolgok „elmajdolására”. Ez mutatkozik meg a lányokkal való kapcsolatában is. Nincs bátorsága, hogy elkísérje őket az erdélyi kirándulásukra, „mert félt attól, hogy közöttük ezáltal valami végérvényesen megvalósul”. Ahhoz is hónapok hosszas vívódása kell, hogy a kiszemelt Judit irányába az első lépéseket megtegye.
A szerelem „beérésének” helyszíne is érdekes. A már emlegetett Püspöki Palota padlástere – Martin gyerekkorának búvóhelye, olvasóodúja – ad alkalmat arra, hogy a fiatalok egy hosszas „irodalmi előjáték” után végül a szeretkezésig is eljussanak.
Az intim környezetben felolvasott novellák pedig gyakorlatilag időrendben haladva mutatják be az elmúlt évtizedek közép-kelet-európai valóságát. Felvillantják az ’56-os forradalom emlékét, a Kádár-korszak puha diktatúrájának évtizedeit, bepillantást engednek a korabeli diákéletbe, megismerhetjük a „három T” korszakának sajtószemléletét, és kapunk némi információt az irodalmi élet akkori viszonyairól is.
Pósa Zoltán úgy állítja pellengérre az egykori elvtársias világot, hogy közben – Martin és Judit diskurzusa révén – folyamatosan szembesíti az olvasót ennek jelenkori következményeivel. Azzal, amit magunkkal cipelünk a múltból, amitől nem tudunk megszabadulni, mert ráragadt a társadalmi gondolkodásra, és fojtogat azóta is kérlelhetetlenül.
A megszépült (megszépített) emlékek, az idealizált viszonyok különösen azokra vannak hatással, akik nem élték, nem szenvedték meg a korszak gyötrelmeit. És persze azokra is, akik megkapták a „koldusluxust”, a viszonylagos jólétet, a nyugalmat, a biztonságot. Ami sokakkal el is feledtette a forradalom utáni kegyetlen terrort, a megtorlásokat. S hogy mennyire viszonyítás kérdése minden, arra jó példa Judit megjegyzése, amikor kifejti a Martinnal folytatott diskurzus során, hogy „Abban voltunk talán a leghülyébbek, hogy bedőltünk a nyugat üresen csillogó, globalista […] reklámuniverzumának, amelynél, úgy tűnik, a Trabant, telek, társasház három téje is többet ér.”
A történetek „fele szól azokról, akik lemaradtak minden vonatról”. A Dromedár börtönviselt hordárja például hiába szeretne jó útra térni, a szándékát nem értik meg. Végre célt tűzött ki maga elé, értelmet teremtett az életének, volt miért dolgozni, de a reményt nyújtó kapaszkodót, a maga számára kiszemelt (és félretett) bútordarabokat eladták előle.
Ezzel szemben Az újkori evangélista története szinte példázatként értékelhető. A kufárszellemet mellőzni akaró, munkáját a másokra való odafigyelésre és a szeretetre építő gyümölcsárus a piac kedvence lesz – holott kezdetben megvetették, utálták.
A művek egy része fikcióra épül. Ilyen a nyitó novella is, amely egy polgárháború rémképeit vetíti elénk szláv és magyar nevű szereplőkkel – és egy beszélő nevű fővárossal (Csernobúgyet), s a pusztítás áldozatai azok lesznek, akik a megbékélést akarják – s akik visszaálmodják a Nagy Háború előtti Hunniát.
A novellák többsége azonban nagyon is valóságos elemeket dolgoz fel. Van olyan, aminek az eredetére is fény derül a kerettörténet két szereplőjének beszélgetése során: ez pedig A kártya, avagy úgy kell magának, miért nem vágta szájon című írás, amely a kötet talán legsikerültebb alkotása.
De a Krajcs Albert figurájába bújtatott diákújságíró sztorijai is valóságalapúak. (Az ő személyében is Pósa Zoltánt vélhetjük felfedezni. Különösebben nem is titkolja ezt az egybecsengést, hiszen a fiút társai Gregory Corso neve nyomán Korsó Gyuriként is emlegetik – miként Pósa Zoltán is használta ezt a művésznevet.) S hogy a helyzet még egyértelműbb legyen, olykor egy-egy Pósa-vers is felbukkan a szövegben.
Érdekesek a pozsonyi garabonciást, a lézengő rittert megidéző történetek is. Különös figyelmet érdemel a szövegek egymásra és egymásba épülése.
Ugyancsak izgalmas vállalkozás a Ballada a művészet hatalmáról, vagyis megváltó balzsam című mű is, amely egy Tabi László-ötlet kifordítása, példázattá emelése.
A szövegben aktuálpolitikai utalások is előfordulnak. Ezek ma talán még furán hatnak, ám húsz-harminc év múlva mindez már történelem lesz, és az olvasó is múltbeli elemként tekint majd rájuk.
Pósa Zoltán – aki köztudottan az üzenetet hordozó, filozofikus irodalom híve – ezúttal is egy tanulságokkal szolgáló, iránymutató történetekkel teletűzdelt, sokszínű és olvasmányos könyvvel lepte meg olvasótáborát.
(Coldwell Art, 2019)
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
