tudod: lehetnél itt is akár,
ha az idő, az eszetlen batár
jó irányba menne és jókor állna
be a megfelelő állomásra
ha most lenne az akkor – kivárnám
mikor jössz összegyűrni a párnám
mikor maradsz nálam éjszakára
hogyan ébredsz az első napsugárra
miként rezdül meg a szempillád
miként szúrod falatba a villát
hogyan ölelsz meg, mielőtt elmész –
összeállna a részekből az egész
s egyszer a hajnal másként hasadna
másképp tenném a kezem hasadra –
de az idő csak egy béna szekér
lineáris, tehát semmit nem ér
ha akkor lenne most – sétálnánk
tóparton, vagy sziklaszirten állnánk
s boldogok lennénk, ki tudja, hányan –
valamennyien e vallomásban
karvalypár szárnyán repülünk a fényben
s a porban mely felszáll a boronák alól
párzó bodobácsokban látni vélem
ahogy testem sikamlós testedbe hatol
a madarak tollai összeérnek szinte
szemük átlát a felkavart porfelhőn
égbeli táncuk szerelmesen őszinte
árnyékuk átsuhan a szomszédos erdőn
karvalyok legyünk még ma kedvesem
vagy akár fekete-piros bodobácsok
örüljünk egymásnak édesen-nedvesen
építsünk legyünk kőművesek ácsok
építsünk fel egy gyönyörű életet
egy színes házban vagy bárhol máshol
melyet mindenki irigyen emleget
melyet mindenki boldogan másol
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
