ami már nincs

apám nem létező utcaneveket sorol
és egyéb ismeretlen tájékozódási pontokat
Nyikon-sarok Csizmaszár-bolt Molnár-kocsma
Kispipa… tudja a házakat sorban s hogy kik
lakták hatvan-hetven évvel ezelőtt – közülük
már csak a sok sebet viselő Gyulai-porta
és az Ötvös-kúria kopott téglakerítése
segít eligazodni egy olyan világban
amiről nincs semmi bizonyosság
csak apám kophatatlan emlékei…
néha ismeretlen szavakat mormol
s nem érti mit lehet ezen nem érteni
a zúgolódni vágyás mogorva pillanatot terem
– felidézve a gyermekkor kríziseit –
de mikor az eső után felfénylenek az utcakövek
pikkelyei győz a megtérés borzongása
a könyörülni képtelen emlékek fölött