Korkép; Költőm és kora; Van-e élet a földön kívül?; Várakozástan

Korkép

A 22. században az emberek
kis lakólyukakban éltek.
Volt, aki hétszámra nem
mozdult ki, csak a virtuális
térben cikázott, mint
egy meteor. Vagy egy
meggyújtott szárnyú angyal.
Létezni odabent léteztek, enni alig
ettek. A ruhaboltok bezártak,
az autógyárak tönkrementek.
Nem volt repülőforgalom.
A pénz alig forgott.
Külső munkát nem vállalt el
senki. Kényszerkatona. De háború
csak a neten. Hadgyakorlat is.
Egyetemi órák otthonról.
Az éttermekből futószalag-
rendszer vitt a környező
házakba. Az ételt robotok
főzték. Gépízű volt a leves,
és a tésztán fémpor. Boldogság-
kiosztó programmal összehozott
párok. Magas átlagéletkor.
Ritka gyermek-
áldás.

Költőm és kora

Észre se veszed, hányan
élnek körülötted? Szókratész
magában beszélő utcalakó, meg kell
büntetni rendzavarásért. Hol van
az a Platón, aki odafigyelne rá?
Szophoklész gazdasági analfabéta, fizetni
akar a nézőknek? Dante inkorrekt
módon a pokolba hazudja ellenfeleit.
Goethe érzelgésére ugyan ki lenne
kíváncsi, ha ma írná?
Ki lenne öngyilkos miatta?

Inkább az kell, aki egy erdei postaállomáson
énekelt neki, és ő leereszkedő műélvezettel
megtapsolta. Jutott volna csak az a jó
mozgású fiú százezer ember elé, könnyedén
kiragadja az öreg kezéből a fontos alkotó jogarát.


Lin Csi ráüvöltött tanítványaira,
hogy megvilágosodjanak, Te San
ugyanebből a célból a botot használta.
A mai iskolából kitiltanám őket,
de ha egy tanítványom a stúdium
végén megvilágosodna, arra
milyen jegyet is adnék?
Kimagasló tehetségemet mért
érzem mindenre alkalmatlannak?
Beszéljünk inkább beomló tehetségről?

A bölcs, aki ezer évvel lemaradt
korától? Aztán a kor észrevette,
hogy nincs ott, hagyta a többieket előrefutni.
Azok oktalan kisbárányként kocogtak
előre maguktól. Visszaszaladt
az út szélén üldögélő remetéhez.
Nem jössz? – kérdezte.
Nem maradsz? – kérdezte a remete.
Letértek az útról az útra,
beléptek az erdőbe. Egyiküket
azóta se keresik. A kort
azóta se találják.

Van-e élet a földön kívül?

Gyerekkoromban az
öregek még a 19. században
születettek voltak. Babits,
Kosztolányi nemzedéktársai.
Angyalsegédek sütnek nekik tortát.
Aki a pokolban van, azt annyi lángon
sütögetik gondosan, ahány éves.
Nem olyan nagy dolog.
Mert a lángok ott hidegek,
és a túlvilági árnyéktest
nem érez fájdalmat.
A pokol nincs is, a szenvedés
inkább lelki természetű.
És persze a mennyben
se tudják megenni azt a tortát.

A túlvilág szerkezete nem emlékeztet
az univerzuméra. A galaktikus távolságok
függönye mögött itt van, egészen
közel, és kicsi is, egy köbfényév sincs
az egész. Nemcsak az innenvilágon,
a túlvilágon is egyedül vagyunk.

Várakozástan

A születésemre, a te
születésedre nem kellett
10 milliárd évet várni.
Csak 9 hónapot. A kettő
ugyanolyan hosszú.

Ne várd, hogy megmagyarázzam.

Ha vársz rá 9 hónapot, olyan,
mintha 10 milliárd évet várnál.

A sötét tűhegynyit
szétnyílik, égpor havaz
bele, galaxisreszelék.

A sötét újra összezárul.
Aki meghal, azonnal
a végítélethez csapódik,
mintha kiesett
volna a körhintából,
és átrepülne
a bámészkodók feje fölött.