Petőcz András: A denevér vére

„Bennem és fölöttem a csillagos ég, mondom magamban” – lehetne ez a mondat Kant A gyakorlati ész kritikájából ismert – „A csillagos ég fölöttem és a morális törvény bennem” – gondolatának hiányos és költőien csupasz átirata, de ezek egy testépítő szavai, akit súlyemelés közben mindig megkísért a „ne tegye[m] vissza a súlyt a tartóbakra soha többé” vágya (A szalonban, ahova járok).

Petőcz eljárása, hogy kiemel egy témát (öregedés, halál, csodavárás) vagy viszonyt (én–nem-én, szülő–gyermek, ismerős–idegen, mester–tanítvány, őserdő-nagyváros), és az olvasó elvárásához képest csavar egyet a történetvezetésen. A Kantot idéző öngyilkosjelölt súlyemelő a halálvágy és az életerő furcsa pszichológiai para­do­xona. Petőcz vegyíti a mély- és a magaskutúra elemeit. A popkultúra vámpírkultuszára építő cím­adó novella – egyébként a legfajsúlytalanabb – elvárásaink ellenére nem emberi vért szívó vámpírokról szól, hanem denevérvért ivó filippínókról egy tradicionális fügeünnepen, akik a magasba emelkednek.

Petőcz én-elbeszélői – A kis Gödri kivételével – mind középkorúak vagy öregek, hiányzik az életükből valami lényegi: elismerés vagy jutalom (A bordó szoknya, A repülés csodálatos tudománya); találkozás a szerelemmel (A kis kínai) vagy az intimitás élménye. A kerekesszékes férfihez A Kis Kalapos Hölgy – akiről kisgyermekkora óta álmodozik – kalap nélkül és prostituáltként jön el. Érezni a szereplők vágyát a metafizikai tapasztalatok után, amelyek közvetítője lehet egy mester (A temetés megszervezése), a mágus (Az útitárs), egy rabbi (A vörös ara) vagy Az öregember.

A szürreális megmutatkozhat angyalok, madarak vagy a metró közvetítésével (Gitta néni). Többenlátnak kísértetet (Az éjszakai látogató, Hőség, Történet az álomról), angyalokat, mint az évek óta magányos és előléptetését váró közlekedési rendőr, aki a Golden Gate hídról készül megismerniA repülés csodálatos tudományát. Szinte mindenki Útközben van fizikai vagy metafizikai értelemben. A térváltoztatók húsevő virágok (Üzenet), mocsarak és burjánzó dzsungelek ölén (A denevér vére) hatolnak át, s van, aki rendezett parkok mentén rója a köröket városi környezetben, miközben mindegyikük hátán ott a célkereszt (A kastély új bérlője).

A könyv három alcíme (A titkos szerető, Idegen arc, Az öregember nevetése) tematikus elrendezésre utal, de ez korántsem igaz. A szövegek különböző párosítási lehetőségre nyitnak teret, s ettől jelentésmezejük dinamikussá válik. Valamennyi szöveg jelentésköre átível azon az egységen, ahová a kötetbe illesztették.

A szorosabb tematikus egységben létező történetek egyes darabjai távol (2. és 3. fejezet) kerülnek egymástól: Az öregember, aLátogatók, és A vörös ara a második; Az öregember nevetése, Anya és apa, Apa nevet, Körömvágás a harmadik fejezetbe, ezek a darabok mind az élettől búcsúzó beszédképtelen öreg­ember(ek) utolsó életszakaszát állítják a középpontba. Hol a beteg (Látogatók, Körömvágás), hol a lebénult férfi fia (Az öregember nevetése, Apa nevet), hol egy azonosíthatatlan kapcsolódású elbeszélő (Az öreg­ ember, A vörös ara) belső gondolatfolyama van kihangosítva. Stílusuk egyszerre bensőséges és tárgyilagos. Ez a bravúr a külső és a belső nézőpont-, illetve az elbeszélőváltásnak köszönhető. Ez a kötet legérzé­kenyebb, zenei szerkesztésű mesterszólama, amely több élettörténet és probléma felé kínál leágazást.

A kötet alapvetően az öregedésről és a halálra készülésről vall, de mindenféle pátosztól és tragikus hangnemtől mentesen – Gitta néni és Anya cipője esetében derűsen, finoman, társalgási fordulatokból szőtt humorral fűszerezve. A hervadó test tükörben és másokban való tükröztetése hívja elő az elidegenedés (Idegen arc) és az ön-szeretetet (A titkos szerető) témáit.A monotonitás (Arcok) és a magányosság elviselhetetlen súlya (A szalonba, ahová járok) sokakraránehezül, és öngyilkossági késztetéseket szül (A repülés csodálatos tudománya).

A felettünk köröző angyalok/madarak összekötik az öregedés, a halál, a hivatalnoklétbe vetettség és a hiábavaló csodavárás történeteit . Ugyanakkor megjelennek életvidám és kíváncsi karakterek, szép búcsúzások: Gitti néni kilencvenöt évesen metrón utazik át a másvilágra egy földi angyal (unokahúga) kíséretében; vagy a fia elbeszélésében szereplő nyolcvanhét éves, vitalitással teli anyát, aki, „nem tud a seggén megmaradni”, szerelmével együtt nyeli el a Duna(Anya cipője). A víziók támadnak éjjel(Éjszakai látogató) és nappal (A repülés csodálatos tudománya), a szövegtestek pedig különböző pontokon kínálnak kapcsolódást.

A novellák közös motívumok (Jézus-arc, tükör, világoskék szem, hőség, rabbi) mentén rendezhetők párokba, néha a cím is eligazít (Arcok, Idegen arc). A repülés boldogító és felszabadító érzését madarak jelzik (Az útitárs, A vörös ara, A denevér vére), vagy a mélységhez való vonzódás: „Nincs tériszonyom. Térvonzódásom van” – közli az Idegen arc narrátora. A legjobb darabok –Az öregember ciklus darabjai, Gitta néni, Anya cipője, A kis kínai – magukba forgatják a kötet meghatározó témáit, szólamait, toposzait, s mindezt nagyon egyszerű, mégis poétikus kisugárzású nyelven. Petőcz líráját sűrűn átszövik a jelölt, prózáját pedig a jelöletlen inter­textuális utalások (allúzió/rájátszás, palimpszeszt/felülírás). Gyakran él – egyébként kiválóan – az ismétléssel, a gondolatpárhuzammal, a természetes beszéd áradásával és az önidézéssel: „Ajánlom ezt a kötetet az Angyalnak, valamint az Öregembernek” – ezzel előző kötetei és ciklusai szereplőire utal, illetve azok visszatérését jelzi.

Gyakran járunk egzotikus tájakon (Amazonas vidéke, Kongó, Kína, India, Japán, Korea, Fülöp-szigetek, Spanyolország), és többször találjuk magunkat a párizsi Luxembourg-kertben, például a hajléktalan férfi két epizódból álló (Johnny tanított, Meggazdagodásom története) életének sorsfordulóinál, illetve A kis kínai lánnyal való képzeletbeli találkozás harmadik tételénél. A kis kínai ban sűrűsödik az ismerős idegenségbe való beleszerelmesedés és a halállal való találkozás allegóriája, Ady Endre Párizsban járt az Ősz költeményéhez hasonlóan.

A kötet egyik leágazása Kafka buja növényzettel övezett Kastélya (Üzenet) és a hivatalnoknovellák irányába mutat.A Sárga virág a feleségem egy szöuli kormányhivatalnok feleségének átváltozása egzotikus virágból cserepes növénnyé: „Gyakran nézegetem a feleségemet, titokban, az ablakon keresztül. Ott ül a teraszon, lába a lavórban, betemetve fekete földdel, sárgavirág-arcát a napfénybe tartja, és mintha mosolyogna.” Hoffmann hatása (Az arany virágcserép) is felismerhető a valóságsíkok egymásba csúsztatása és a nyárspolgári lét kritikája kapcsán.

Az utolsó ciklusban közéleti témákkal is találkozunk: a homoszexuálisok magányosságra ítéltségével (Az első gólya, A macska), a zsidóüldözés tárgyi lenyomataival, a sárga csillaggal (Anya és apa), illetve Anya cipőjével, amely ottragadt a Duna-parton. A politikai rothadásra reflektáló allegóriák(Patkányok) Camus Pestisét és József AttilaŐs patkány terjeszt kórt… című versét juttatják eszünkbe; a Kaméleonháború pedig az emberek egymást irtó szelekcióját. Két novella közvetlen ihletforrása egy szürrealista és egy szecessziós festmény. Csontváry A magányos cédrusa (A vörös ara) és Klimt Danaéja (A brüsszeli műteremben). Petőcz szövegeiben megjelennek az ősi rítusok, mítoszok. A vörös ara Csontváry misztikus cédrusát állítja fókuszba, amely sokrétű szimbólum, és sokkal inkább behálózza a szöveget, mint A denevér vér vonala.Utóbbi címválasztás mellett talán a marketing szólt, a kötet valódi súlypontja A vörös ara (papagáj), amely az öregember – jelen esetben a rabbi – betegségét is beilleszti.

A többnyire néhány oldalas novellák történetvezetése látszólag egyszerű, nincsenek váratlan fordulatok, nincs katarzis, csak szép kiegyensúlyozott gondolatfutamok, és olyan félelmek, amelyekkel negyven és a halál között mindenki találkozik. Valójában mégis nagyon trükkös kötet született. Az „egybegyűjtött elbeszélések” elsőre különböző ciklusok darabjainak tűnnek, ám a szövegek rejtett motívumhálózata, a hangsúly- és nézőpontváltások csak az újraolvasás során mutatják meg azt a dinamikusan változó mintázatot, amelyet a szövegek kölcsönhatása eredményez. Ám paradox módon a könnyed hatású szöveteknek nem tesz jót az agyonforgatás, mert nem lesz több a szín, és a nem lesz több a jelentésréteg, csak a mesterségbeli fogás. (Napkút, 2019)