Nyár van; Elvakít

Nyár van

a naptárban szelíden hűsen
itt a lakótelepen tikkasztó hőség
izzad mindenki nem csak én
szenved a sárkányfogvetemény
jól van ez így ahogy van jól van
bezzeg a tavalyi hó ilyenkor hol van
talpamra tapad az aszfalt
az út vagy a nyár marasztal
érthetetlen hűség ahhoz
amihez nem sok közöm van
a szajha szél ölelget jólesik
löttyedt mellének érintése
törődik velem bárha ellenem feszül
nyár van nagyon pihen kicsit a szépség
az erkélykorláton egy lepke ül

Elvakít

fáradt szó mosakszik a csöndben
utolsó szavad ezen a világon
elperegnek napok évek
én már helyetted vagyok itt
a halál vakuja villan elvakít