Valahol, véletlenül; Korkülönbség

Valahol, véletlenül

Dzsó,
öreg Dzsó, ha tudnád,
néha olyan erővel törsz rám,
hogy szinte szétrepül minden,
amit itthagytál magadból,

dűtesz, borogatsz,
kilöksz a székből, a lakásból,
lődörögni, bolyongani,
túrni, taposni ezt a bolygónyi ganét,
mielőtt fölérne az égig
vagy még azon is túl,

máskor meg hiába kereslek,
kezedben a pohár furminttal
egyszerűen lelécelsz,
meglógsz a képkeretből,
a bacchusos tokaji leánder mögül,

ilyenkor úgy kell megpillantsalak,
valahol,
véletlenül,
mint szökevény morzsát a parkettán,
antik gyertyafoltot a karácsonyi abroszon,

vagy miként most,
hogy örök svájcisapkádat
bámulom a lámpaoszlop tetején,
ebben a ránk eredt,
ádáz hószakadásban.

Korkülönbség

Dzsó,
öreg Dzsó, ha tudnád,
én már csak nagyanyám
fenséges hitében,
imáiban, fohászaiban,
rózsaablakos énekeiben
vagyok, aki vagyok,

azokban
az ólomberakásos,
szűrt fényű
Páter nosterekben,
Tantum ergókban,
Pápai himnuszokban,

fél évszázad előtti falusi
katarzisokban Péter-Pálkor,
István királykor,

hol sohase teremnek
Giordano Brunók,
Galileik,
sem tökkelütött,
vérengző klérusok,

amit Te már régen
kereszténységnek neveztél
Budapesten,
a Piarista közben,

amikor én még
aszály, jégverés
és árvíz ellen esdekeltem
a bánrévei öregekkel,
kisunokaként is
cáfolhatatlanul.