Grendel Lajos hetvenedik születésnapjára, a Könyvhéten jelent meg a szerző eddigi munkásságát feldolgozó monográfia a Magyar Művészeti Akadémia Közelképek írókról című kismonográfia-sorozatában, a határon túli magyar irodalomra mindig is nagy figyelmet fordító Elek Tibor tollából. Az úgynevezett „prózafordulat” egyik meghatározó alakjaként is emlegetett íróról nem ez az első monográfia, hiszen Szirák Péter is feldolgozta az életművet 1995-ben, a Kalligram Kiadó jól ismert Tegnap és Ma sorozatának egyik darabjaként. Az azóta eltelt több mint két évtized és az ezalatt íródott Grendel-szövegek miatt azonban nagyon is időszerűnek tűnt egy újabb összefoglaló, az eddigi pályát egészében áttekintő és értelmező könyv, amely nem hagyja figyelmen kívül a Szirák-monográfiát, reagál annak megállapításaira, sok helyen párbeszédet folytat vele.
A kötet nyolc nagyobb egységre bontja az eddigi korpuszt, elsődleges csoportosítási szempontjai a keletkezés ideje, valamint a műfaji jellemzők. Ennek megfelelően kronologikus rendet követ, a pályakezdéstől halad egészen a legutóbbi, 2017-es regényig. Ezt a világos időrendet csak néha bontja meg kicsit, hogy blokkokba tudja rendezni a szervesebben összetartozó, hasonló műfajú szövegeket. Az egyértelmű szerkesztésmód könnyen átláthatóvá, kezelhetővé teszi a könyvet, így az azt forgató olvasó, kutató könnyen nyomára bukkan egy-egy szövegnek, értelmezésnek.
Az első fejezet a pályakezdés nehézségeivel foglalkozik, itt még nagyon jelentős az életrajzi háttér bemutatása, az íróvá válás folyamatának érzékeltetése. A fejezet címeként választott költői kérdés (Elhúzódó pályakezdés?) körüljárása a téma, az első megjelent novellától (A teniszlabda) az első novellagyűjtemény (Hűtlenek) megjelenéséig.
Ezek után egy testesebb fejezet következik, amely Grendel nyolcvanas évek első felében írott regényeit veszi számba, elemzi részletesen. A korai regények (Éleslövészet, Galeri, Áttételek) tárgyalásakor Elek Tibor hatalmas szakirodalmi bázist mozgat, rengeteg irodalomtörténeti megállapítást idéz, a lábjegyzetek mennyiségéből is jól látszik, milyen nagy érdeklődés övezte ezeknek a szövegeknek a megjelenését, milyen nagy nyüzsgés és bizonytalanság (szerves része-e a prózafordulatnak Grendel vagy sem) támadt e szövegek körül. Szintén ebben a fejezetben, a Szakításokat értékelve Elek nagyon jelentős gesztust tesz („A továbbiakban a monográfiaíró egy rövid időre kénytelen személyesebb hangvételre váltani”), hiszen reflektál korábbi álláspontjára, a jelen szemszögéből tekint vissza korábbi (több évtizedes) meglátásaira, és képes azokkal vitába szállni, sőt, egyes pontokon revideálja is azokat.
A könyv harmadik fejezete a szépirodalom és a publicisztika határmezsgyéjén keletkezett szövegeket vizsgálja, az esszé, az interjú, a napló műfaját állítva a középpontba. Ezekből a nyolcvanas évek második felében keletkezett szövegekből egyértelműen látható, hogy Grendel nem „pusztán” remek író, hanem a filozófiában, irodalomtörténetben, irodalom- és politikaelméletben is igen jártas, művelt „teoretikus elme”, aki saját írói működésére, valamint a körülötte zajló társadalmi, politikai problémákra is igen érzékenyen reagál.
A negyedik rész a regényírói mellett kissé háttérbe szoruló novellista munkásságot vizsgálja. Itt is nagyon jól látható az a metódus, ahogyan Elek a szövegeket interpretálja. Egyrészt nagyon fontosnak tartja a pálya ívén, annak meghatározóbb tendenciái mentén elhelyezni a szövegeket, másrészt a magyar irodalom kontextusában is megvizsgálja az írásokat, sőt, legtöbbször nem áll meg itt, hanem világirodalmi párhuzamokra, hatásokra is utal, összefüggéseket teremt. Az irodalmi kontextus mellett az akkori társadalmi, politikai, történelmi háttér vizsgálatát is releváns értelmezői eljárásnak gondolja. Mindemellett nagyon alapos poétikai, strukturális elemzési szempontokat is felvet, így a legtöbb esetben egy nagyon sokrétű értelmezési tartományt vázol fel. Elek fontos kritikusi erénye, amelyet ebben a monográfiában is kiválóan érvényesít, hogy képes meglátni a hibákat is a művekben, azokban is, amelyek szerzőjét nagyra tartja, s amely szövegeket egyébként kivételesnek, minőséginek tart. A novellák kapcsán jegyzi meg például: „Sőt, a Robi és Marek címűt is jobb lett volna kihagyni, mert a két sivár lelkületű fiatalember gyilkossági tervének megéréséről, majd kudarcos megvalósításáról szóló, aránytévesztett, ötvenoldalas elbeszélés az életmű vakvágányának látszik.” Ezek az apróbb, kritikai észrevételeket tartalmazó megjegyzések azonban nem vonnak le a kötet értékéből – épp ellenkezőleg, biztosítanak arról, hogy a szerző képes objektívan, tárgyilagosan viszonyulni tárgyához, annak esetleges gyengeségeit sem elkendőzve.
A következő, az ötödik nagyobb egység a „pentalógiaként” is felfogható New Hont-regényeket tárgyalja, amelyek nagyrészt a rendszerváltozásra reagálnak, s amelyek egytől egyig „abszurdisztáni” történetek.
A hatodik fejezet Grendel Lajos irodalomtörténészi munkásságával foglalkozik, pályájának ezt a szeletét mutatja be nagy alapossággal, a Magyar líra és epika a 20. században című irodalomtörténeti munka ismertetésére, módszereinek, válogatási szempontjainak bemutatására kiemelkedő figyelmet fordítva.
A hetedik rész a 2010-es évekbeli regényeket veszi számba, ezt a négy regényt is egyfajta ciklusként, szorosan összetartozóként kezelve. Ezeknek a közelmúltbeli szövegeknek a bemutatása során érzékelhető, hogy a monográfiából elfogynak a hivatkozások, a jegyzetapparátus gyakorlatilag eltűnik, mintha Elek Tibor egy teljesen feltérképezetlen, ismeretlen területre kerülne, amikor ezeket a regényeket értelmezi. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy Grendel művei ma talán kevésbé középpontiak, mint a nyolcvanas években, sokkal kevesebb figyelem övezi őket, mint korábban. Kivétel ez alól talán az utolsó, nyolcadik részben tárgyalt Bukott angyalok (2017) című írás, amely ezen a ponton jelenleg az életmű utolsó darabja, de a korpusz még korántsem befejezett, ahogyan Elek fogalmaz, az író „még számos meglepetést tartogathat számunkra”. Az eddigi pályát azonban áttekinthetően, világosan tárja elénk ez a monográfia, amelyben könnyű eligazodni, s amelynek jó stílusú, érthető nyelvezete nagy haszonnal forgatható irodalomtörténeti olvasmánnyá teszi.
(MMA Kiadó, 2018)
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
