×

Mózes Huba: Fényes körútjain a végtelennek

Sájter Laura

2017 // 07-08

„Fényes körútjain a végtelennek” – a magyar nyelv-, költészet- és művelődéstörténet széles csapásain jár a szerző, aki e kötet esszéit jegyzi. A rá jellemző szintetikus, egybefoglaló látásmódnak köszönhetően térben és időben távoli művelődés- és irodalom-, főleg költészettörténeti magyar „érdekeltségek” merülnek fel a múltból – az Apor-kódextől Gyarmati Fanni Naplójáig, az ütemhangsúlyos versformák megszilárdulásának korától a KAF-szonett nyelv- és formatanáig, Eötvös József regényének irányzatosságától A Második Eljövetel fordításkísérletéig –, hogy összetartozásukat jelentsék, hogy a magyar kultúrtörténet színpompás gazdagságát ismételten megmutassák.

A szerző bevisz egy hatalmas erdőbe (a magyar nyelv, irodalom és művelődés erdejébe), a kezünket fogva biztonsággal vezet benne, egyre nagyobb örömmel fedeztet fel velünk újabb és újabb, eddig észrevétlen csapásokat. Egyre otthonosabban mozgunk a rengetegben, ugyanis a szerző által teremtett műfaj (az esszéisztikus széljegyzet) irány­tű, amely a tájékozatlanul bandukolónak is magabiztosságot ad.

Az elmúlt és a jelen évszázad erdélyi költészetének Dsida Jenő, Reményik Sándor és Kovács András Ferenc nevével fémjelzett ösvényeiről kiderül, hogy ugyanaz a „fény” („valamely belső, lelki erő, érzés, képesség tükröződése”) ragyogja be, mint az Ómagyar Mária-siralomtól nyomon követhető magyar líra nyolc évszázados történetének ösvényeit. A Szabó Lőrinc rangos rokonaként említett Dsida Jenő verseinek ízlelgetése során múlt és jövő költői találkozásának csodájára figyelhetünk: egyik vers „régmúlt idők alkotásaiból” merít, mások „későbbi évtizedekben született alkotásokat juttatnak eszünk­be”. Reményik Sándornak a költőtestvériség jegyében keletkezett vallomásairól olvasva az egymáshoz (Olosz Lajos, Áprily Lajos, Dsida Jenő, Babits Mihály) fordulások, jelképes kézfogások idézésének köszönhetően otthonossá válunk a költőbarátok körében. A szerzővel együtt rácsodálkozunk, hogyan alakítja KAF Ötvenkilences szonettje a shakespeare-i szonettformát aranymetszéses-keretessé, és hogyan lüktetnek soraiban a József Attila gondolati verseiből ismert megfogalmazások.

Ámulattal követjük a szerzőt az erdő mélyébe akkor is, amikor valamely nyelv-, irodalom-, illetve művelődéstörténeti aktuális esemény hatására ismeretlen csapások felkutatására vállalkozik. Ilyen aktuális apropó az Apor-kódex új hasonmásának és betűhű átiratának 2015. évi, a Vadrózsák második kötetének 2013. évi megjelenése, a Helikon írói munkaközösség életre hívásának 90. évfordulója, Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatása, a kolozsvári Szent Mihály-templom tornyának harangszava, a 140 éve (1876-ban) alakult első erdélyi irodalmi egyesület (a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság) évfordulója, Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája magyar fordításának megjelenése, Reményik Sándor 2012-ben napvilágot látott összes versének gyűjteménye, Radnóti Miklósné 2014 végén közreadott Naplója, az 1990-ben megjelent új fordítású Biblia exegézisen alapuló fordítás-revíziója vagy a 12. magyar helyesírási szabályzat 2015. évi kiadása.

Az ismeretlen csapások követése egyrészt izgalmas kalandot, másrészt a felfedezés újdonságát jelentő befejezést ígér, amelynek konklúziója önmagában is megtalált kincs, de a magyar kultúra-, nyelv- és költészettörténet vérkeringésébe való csatlakozással válik igazán öntudatunkat tápláló forrássá. Ilyen konklúzió az, amelyet a Kriza János gyűjtötte klasszikus székely népballadák hatására született alkotások számbavétele után mond ki: „művelődésünk e gyűjtőmunka kisugárzása nélkül nehezen elképzelhető, de mindenképpen összehasonlíthatatlanul szegényebb volna”. Vagy: számba ­veszi az anyanyelvű irodalom folytonosságát a reneszánsz korában biztosító nyelvművelők és fordítók tevékenységét Sylvester Jánostól Balassi Bálintig, hogy a konklúzió erejével kijelentse: „Erről a magaslatról visszatekintve, az előző évszázadoknak az önazonosság teljes értékű kifejezésére törekvő nyelvi-irodalmi alkotásai még több tiszteletet parancsolnak.” A Trianon utáni erdélyi irodalmi élet intézményhármasának a megmaradásért vívott küzdelemben vállalt szerepe részletes bemutatása után a következtetés kimondja, hogy az Erdélyi Szépmíves Céh máig ható érvénnyel szolgálta az 1926-ban megfogalmazott célt: „termelni akarjuk s közös birtokunkká tenni a lélek kenyérgabonáját”. Vagy: a Reményik Sándor összes költeményét tartalmazó kétkötetes gyűjtemény (2012) hiányzó darabjainak számbavétele után a következtetés így hangzik: „a tiltásokban tobzódó történelmi korsza­kok kártevései milyen nehezen hozhatók helyre – akár az irodalomban is”.

Zarándoklatunk élményét emlékezetesebbé teszik az „első” jelzések: a kereszténység talán legelső himnusza, az első eredeti magyar dráma, az első egészében magyar nyelvű nyomtatott könyv, az első magyar nyelvű szépirodalmi mű, az első magyar novelláskönyv, a modern értelemben vett magyar folklórtudomány első kimagasló képviselője, az első erdélyi könyvkiadó vállalat, az első írói közösség Erdélyben.

Zarándoklatunk emberi varázsát az élmények személyessége („Elképzelhető, mennyire büszke voltam, hogy a torokszorítóan szép Radnóti-versek Fannijától levelet kaptam”), a lépten-nyomon kitapintható jobbító szándék („a bizonytalan nyelvérzékre valló megfogalmazások a munka egészére árnyékot vethetnek. Jó volna tehát egy újabb levonatban javítani őket”) biztosítja, amely szerves természetességgel harmonizál a költői vallomások szövegépítő eljárásait (aranymetszés, ismétlés, intertextualitás) kutató verselemzések tudományos stílusával.

Ha Eötvös József írói művészetét politikai céljainak szolgálatába állította, Mózes Huba az esszéisztikus széljegyzet műfaji lehetőségeit nyelv- és művelődéspolitikai célok érdekében használja. Sikerrel.

A sűrű erdőben egyre otthonosabban mozgunk, csapás csapást követ, ösvény ösvénybe kapaszkodik, mígnem bizonyossággal tudjuk már: a magyar nyelv, költészet, irodalom, kultúra épp szövevényességében megtartó ereje közösségünknek. (Bíbor, 2016)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben