×

Gáspár Ferenc: Pósa Zoltán, akinek nyitott könyv az élete

Kelemen Erzsébet

2017 // 05

Kortárs írók, költők monográfiasorozatát indította el a Coldwell Kiadó: 2016 őszén megjelent az Élő irodalom című ciklus első három kötete, amely Csontos János, Kontra Ferenc és Pósa Zoltán életművét mutatja be az olvasóknak.

Az írás „az a képesség, amit az ember nem kiharcol […], nem kiküzd saját magának, hanem megadatik. […] Az Istentől kapott talentumokat nem herdálhatjuk el” – vallja Pósa Zoltán egy interjú alkalmával. A költő a kapott isteni adományt valóban megsokszorozta: immár huszonnégy önálló kötettel (regényekkel, elbeszélésekkel, versekkel, monográfiával, interjúregénnyel) és több mint négyezer tanulmánnyal, kritikával rendelkezik. Életművének tematikus szervezőeleme a hit és az ehhez kapcsolódó bibliai allúziók, a magyarság sorskérdései, a társadalmi-politikai kérdések, a szenvedés motívumával a halál és a szorongás, a hitvesi szerelem, valamint az önazonosság és létmeghatározás. Pósa Zoltán azon kevés alkotó közé tartozik, aki nem ragad meg a térbe és időbe zárt lét szűk dimenziója között, hanem – hitvallása szerint – a lét metafizikus lényegének föltárására törekszik. Feladatának érzi, hogy meghatározza létünket és helyünket a világegyetemben, s nem szűnik meg kutatni a választ az emberiség kezdete óta jelen lévő ontológiai kérdésre, hogy „mi végre vagyunk e világon élet és halál pólusai közé szorítva”. Róla írt könyvet a szintén népszerű regényíró, Gáspár Ferenc.

Gáspár a szövegét nem a műfaj domináns, tradicionális szabályai alapján építi fel, hanem egy életmű-prezentációt alkot meg, időnként értelmezői instrukciókkal vagy köznapi fordulatokkal és saját élményanyaggal is átszőve. A művekből megfogalmazott, kihallott teorémák közvetítésében szétválaszthatatlanná válik (az életművet értelmező) szerző és alkotó.

Az Előszóban, valamint a kötetcímben a főmondattól vizuálisan is elválasztott alcímszerű tagmondattal jelzi a formabontó eljárást: Pósa Zoltán, akinek nyitott könyv az élete, aki a narratív távolságot legtöbbször felszámolja, s „azonos a főhősével”.

Gáspár a Pósa-korpusz végigolvasására nemcsak intellektuális motivációt ad, de a kultikus olvasót a monologikus olvasás mellett a dialogikus interakcióra is ösztönzi (ő maga is párbeszédet folytat a szöveggel saját élményhátterét felidézve, korszaktapasztalatait hozzáfűzve). A regénybeli szálak és a saját szövegbetétek, élmények, valamint az aktuálpolitikai kérdések harmonikus szétválaszthatatlansággal kapcsolódnak egybe. Erre az egyik legszemléletesebb példa az Aranykori tekercseket tárgyaló rész. Az objektív szövegjelentés és a monográfiaíró szövegértelmezése a befogadó újabb olvasatában így egy „interszubjektív egységet” (Ian Maclean) hoz létre.

Irodalmi szövegek olvasásakor a jelentések összeállítása, a betöltetlen helyek olvasó által történő kiegészítő eljárása a Pósa-művekben még annyival több, hogy tudatosan megkomponált, megformált valós üres helyek feladványaival is találkozunk, amelyek arra késztetik az olvasót, hogy kitöltse azt: „Pósa szereti a balladaszerű kihagyásos szerkesztést, […] az olvasó fantáziájára bízza a rések kitöltését”.

Az író az avantgárd vendégszöveg-technikájával is él: Gáspár Ferenc gondosan interpretálva kiemeli ezeket a részeket. Az intertextualitás mellett (Karinthy, Bulgakov, Nietzsche, Hernádi Gyula, Dante, Dosztojevszkij, Sarkadi, Babits, Goethe) allúzióval ( Hamlet, Bűn és bűnhődés, A Karamazov testvérek vagy a többször említett A Mester és Margarita, Faust, Toldi, Utazás a koponyám körül, Egy mondat a zsarnokságról, Babits Jónás könyve vagy A magyar Ugaron című Ady-vers) és reminiszcenciával is találkozunk (Moldova György, Malom a pokolban ), s a szerző többször von párhuzamot az értelmezés során más művel. A prózai alkotások értelmezésében Gáspár Ferenc otthonosan mozog, regényírói, alkotói attitűdje a közvetlen hangnemmel él, a szüzsé ismertetésében pedig időnként a szlenges szóhasználatot is megengedi („Tibsi, miután lerázta Esztert”; „kamu” ~ ’hazugság, blöff’; „beszól Bertának” ~ ’megmondja a véleményét’; „kiborítja a bilit”; „kipakol” ~ ’mindent elmond’; „az időt pontosan belőhetjük”; „kiveri a biztosítékot”).

Gáspártól megtudjuk, hogy Pósa Zoltán „szereti a városok részletes leírását”, s gyakori nála a retrospektív alkotói mód, valamint a filozofikus körmondatok és az irodalmi, filmtörténeti utalások. A Pósa-művekből pedig csalhatatlan érzékkel emeli ki a legszebb részeket: „megtanulod sze­retni az egész országot a hegyeken túl is, és nagyszüleid fájdalmát átérezve siratni kezded ama kilencven éve ránk mért csonkaságot, amelybe belenyugodni soha nem szabad igazán. És ez a közös kín, azáltal, hogy látszólag röghöz köt, szabaddá tesz, mert általa tudod, hogy ez a föld a tiéd, és mindig is a tiéd, a tiétek lesz, akik ugyanazt a nyelvet beszélitek, amelyre majd a gyermeked megtanítod” (Az ifjúság maradéka).

Egy recenzióban hiba lenne egy gazdag, a kortárs irodalomban meghatározó erejű életmű feltárásának monográfiaírói attitűdjét kritikus olvasói omnipotenciával megközelíteni, de egy észrevétel, pontosítás elkerülhetetlen ahhoz, hogy idézet és idéző személye releváns legyen. Ahogy Gáspár Ferenc jelzi, a saját tanulmányaimban valóban említem, hogy „Pósa Zoltán pályáját költőként kezdte” (lásd: „Irodalmi pályáját versírással kezdte, s ez az alkotói kifejezésmód végigkíséri életművét” –Örök jelen. Pósa Zoltán A fehér bohóc feltámadása című kötetéről, Agria, 2012. ősz, 225.), de a monográfia további nekem tulajdonított megállapításai már nem tőlem származnak. (Lásd a 150. oldal 3. bekezdését: „Egyik leghűségesebb kritikusa, Kelemen Erzsébet […] több tanulmányában […] leírja: Pósa Zoltán pályáját költőként kezdte. Ám mivel keresztény, nemzeti elkötelezettségű, mindehhez ráadásul egzisztencialista, éterien monogám és az abszurd iránt is fogékony verseket írt, első verseskötete csupán 1997-ben jelent meg. 1990 előtt két anto­lógiától [Kapuk előtt, Miskolc, 1970, VER/S/ZIÓK, Magvető–JAK Füzetek, 1982] és az elszórt, főként katolikus egyházi fórumokon megjelent verspub­likációktól eltekintve [Délmagyarország, Hajdú-­bihari Napló, Egyetemi Élet, Új Ember, Igen Jel] mindenütt zárt ajtók fogadták. Az ellenzéki költők csoportosan tudtak megjelenni, de ő nem tartozott sem a népi, sem az urbánus »szekták« egyikébe sem. A legrosszabbnak számított: klerikális, vallásos költőnek, kit ráadásul mint reformátust az 1990 előtti mértékadó katolikus fórumok is csupán szökő­évente engedtek szóhoz jutni.”) Ahogy a 165. oldal utolsó bekezdése, szóhasználata sem! („Kelemen Erzsébet úgy értékeli e verstípust, hogy a szó hagyományos értelmében e tucatnyi vers látszólag képtelen módon, de a leghagyományosabban lírai költeményeket tartalmaz. A ciklus címadó versében, ha őrült módján is, ha bolondériásan is, de megvallja a haza iránti hűségét és szeretetét.”) A Sültbolond ciklusról ugyanis a következőt írtam: „A szám­kivetettség keserűségét, az elkomorult hangot a Sültbolond ciklus ellenpontozza, aminek az üdítő hatása mellett a meglepetésszerű bravúrja az, hogy akkor lesz leg­líraibb a hang és jelentésében sokrétűbb a költemény, amikor elszakad a vers az intellektuális horizonttól (Zavaros mondóka). Nyelvi játék és humor jellemzi ezt a ciklust” (Múlt és jövő metszéspontján. Pósa Zoltán Egy az Isten című kötetéről, Pannon Tükör, 2015/3, 84.)

Gáspár Ferenc a prózai és lírai művek után szól a tanulmányíró Pósáról is, a Hernádi Gyulával való barátságról, valamint a Pósa-recepciót is feltérképezi. A monográfiában sikeresen bemutatja azokat a „kon­centrikus köröket”, amelyeket az író bejár a regényeiben a „szocializmus tájain”, jelezve az önmeg­valósítás lehetetlenségét a diktatúrákban, s önmaga megtalálását, kiteljesedését az istenhit, az alkotás és a szerelem hármasában.

„Gyémántkeménységű regény” – írja Gáspár a Menekülés négy sávon című avantgárd műről, reminiszcenciát teremtve Pósa Zoltán korábbi meghatározásával („gyémántfekete szintézisregény”). Ha elmélyülünk az életműben, ugyanezt mondhatjuk a többi alkotásról is: jelentős drágakő mindegyik. (Coldwell, 2016)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben