halott angyal szárnyai alatt
szeretkezik a nap a holddal
testük lenyomata ott van
minden folyómederben
hegyvonulaton
a földúton
talpad lenyomata mellett
az árokban
a diófánál
találsz
egy holddarabkát
és tőle nem messze
a szilvafa alatt
a nap egy darabja világít
az érett körte utat tör magának
a fa ágain
levelein át
földet ér
szétploccsan
kíváncsi
ujjaid között
friss esővízzel mosod le
a ragacsot
a csapadék minden rést megtalál
nulla pontból nulla pontba zuhanva
áttöri magát a földi középpontokon
nyugalomba tér
a kanális partján
elcsendesülnek a békák
a tücskök
hegedűiket visszahelyezik a tokba
tenyerem a földre teszem
érzem anyám szíve dobbanását
a csukázó kosarat
kampóra akasztom
száradni a fészer
gerendáján
és amikor önkéntelen
benyúlsz
agyad szemétkosarába
olyan
emlékezetfoszlányokra találsz
amelyek
visszatérnek tükör nélküli világodba
együtt lélegezni
veled
Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.
