Találkozás Ithakában

Pénelopé felnéz a szövőszék mellől az
ajtóban elgyötört koldus ácsorog őt nézi
s akár különös jelenés erősen ragyognak
szedett-vedett rongyai A kutya lába elé
kushad
Nem vagy isten fölismertelek
töri meg a csendet az asszony
Kérdezem
hol csavarogtál negyven évig Nézz magadra
Arcod ráncos délceg termeted megrogyott
ezekben a rongyokban pedig úgy nézel ki
mint egy beteg nyugger Lehet már elért az
impotencia is Fiad Télemakhosz külföldön
vállalt pincérmunkát Remélte egyszer betérsz
hozzájuk egy sörre Szegény nem tudhatta hogy
nem is szereted a sört Agamemnon haverodat
rég széttrancsírozta Klütaimnesztra
Aigiszthosszal a szeretőjével megérdemelte már
ami szegény Iphigeneiát illeti Mi a szent szart
kezdjek most veled ennyi év után Amilyen fukar
vagy még ajándékot sem hoztál A leleményes
Odüsszeusz koldusmezt öltött jelezve hogy nincs
fölöslege akár amit a családnak szétoszthatna Teli
kézzel mentél el és üres marokkal tértél vissza
Elvitted az ifjúságomat és nem hoztad vissza amit
már semmilyen isten nem adhat vissza többé
Felelj mi a fenét akarsz még itt húsz év után

Pénelopé szívemnek
örök asszonya köszörül torkán kettőt a ragyogó
rongyokban ácsorgó koldus az ajtóban
szavaidból
sok igazság dugta elő könyörtelen gorgó-fejét Amin nem
lehet vita közöttünk hát húsz év az valóban húsz év (s nem negyven)
Tíz évig bősz csatákat vívtunk Trója ellen hős
Akhilleusszal és Agamemnonnal Mükéné királyával
Egy falóval  ­ magamra vontam
csatanyertes vicc volt
az istenek haragját Küzdötten bűzhödt szörnyekkel
s úgy adódott hogy még meg is csaltalak Szánom-bánom
de valójában annyira azért mégsem
Ha már itt tartunk
az idő vasfoga rólad is lerágta az ifjúságot Nézz tükörbe
úgy hogy magadat lásd Ráncos nagyszülő lettél akinek
még unokája sincs A melled összeszáradt pocakot
eresztettél megnőtt a segged derekad combod
megvastagodott Ha férfiasságom megmaradt volna
ahogy megmaradt (Nauszikára esküszöm de
mondhatnék Kirkét is akár) sem kívánná meg
fonnyadtságodat Hajad sem hollófekete már szürke
akár a vízhordó szamár sörénye Úgyhogy a szexet
hagyhatjuk is akár
Ami az ajándékot illeti nem
vásárban sem vidéki búcsún voltam tíz évig
vérben áztam térdig más tíz esztendő esztelen
bolyongás volt hazatértemért Tetszik nem tetszik
ajándéknak magamat szántam

Te kurvapecér te
impotens fasz te nyuggerek közt is alkesz és fogatlan
hajléktalan ha semmid se volt és azt is eltékozoltad
megismétlem mi a szent szart tudok kezdeni veled
Mondod
arcomon barázdákat szántott az idő ekéje hát megvilágosítom
elméd hozzád képest kinézetemmel hajadon vagyok
Mondod
összeaszott a mellem Mohó férfikezek kapnak nap mint
nap utána
Mondod pocakot eresztettem megnőtt a seggem
derekam és combom megvastagodott Azoknak akiket húsz év
alatt magamhoz engedtem nem volt az alakomra kifogásuk
(mert ugye nem gondoltad hogy húsz évig csak az
ujjaimmal osztottam magamnak a gyönyör-pótlékokat)
A férfiak akik még férfiak zengve vernék belém
dárdáikat Húsz év lisztkukacai a legjobb házasságot
is semmivé őrlik Most akkor mi legyen

Asszonyom
hűtlenséged megbocsátom bár jobban örülnék ha
ujjaid használnád idegen dárdák helyett Minden
kornak megvan a maga szépsége majd igyekszem
és egyszer talán ismét szépnek és kívánatosnak látlak
Megöregedtünk lásd be mind a ketten
Öregségünkben
egymásban kell keresnünk a támaszt Prosztatám
néha rakoncátlankodik ugyan de a faszom még
keménységgel áldják az istenek Elmórikálunk hetente
egyszer-egyszer Maradék pénzünket föléljük az
OTP-ből olyan sok más nincs már hátra Valahogy csak
megleszünk Te főzőcskézel én kertészkedem Télemakhosz
némi hópénzzel támogat meg minket Nem fog nehezére
esni ebben a migráns-időben is van biztos keresete
megélhetősége külhonban veti fel tűnődve leleményes
Odüsszeusz az újabb leleményét

De mi lesz a kérőkkel
az udvaron
Kimész és leölöd őket Ha végeztél
lemosod a kövekről a vért és alaposan felsöpröd
a hátsóudvart
Azután
Azután meg majd lesz ahogy
az istenek elrendelik Éppen hogy az és csakis az lesz