×

Imre László: Irodalomalapítás és műfajfejlődés a 18–19. századi magyar irodalomban

Bodrogi Ferenc Máté

2016 // 11

Imre László Irodalomalapítás és műfajfejlődés című tanulmánykötete tükörképe egész irodalomtörténészi munkásságának. A műfaji alakzatok dinamikája, transzformációi, összeszövődései mindig is érdeklődésének középpontjában álltak, nem véletlenül tartja a szakma alapműveknek a balladákról és a verses regényekről szóló munkáit. Ezt a legújabb válogatását is hasonló szempontok szervezik, a hatástörténet játékának, szabályaszerűségei­nek, illetve alkotó szabálytalanságainak feltérképezése, ezen belül is a 18–19. századi „irodalomalapítások” súlypontjaival. A „korszaklezárások” és „korszaknyitások” megvalósításaira összpontosítva Imre László kötetét meggyőzően hatja át az a vezérelv, hogy a különböző irányzatok, irodalomértelmezések, diskurzusok közötti átmenetek felsokszorozódott nézőpontú, rianásszerű képződmények; hogy a korszakküszöb-manőverek sokkal inkább sajátos (történeti) ambivalenciájukban érdekesek és meg­szólítandók, mintsem egyértelmű és jól formált nagyelbeszélések képében.

A tanulmánykötet szövegei abban hisznek, hogy „új” dolog nem létezik, csupán „régi” alapokon munkálkodó, törésekben keletkező innovációkról beszélhetünk. Ennek szemléletes megmutatásához, szakmai bizonyításához azonban szükséges ismerni a meghaladott „régi” természetrajzát, illetve a keletkező „új” utóéletét is. Az Irodalomalapítás és műfajfejlődés azért színvonalas teljesítmény, mert nem hagy kétségeket afelől, hogy jegyzője régóta fölényesen átlátja már ezeket az elengedhetetlen összefüggéseket. Legyen szó prózaepikai stíluskorszakokról, műfaji változatokról, a verses epika stációiról vagy líratörténeti vizsgálódásokról, Dugonics Andrásról, Bessenyei Györgyről, Gyulai Pálról, Ambrus Zoltánról, Vörösmarty Mihályról, Jókai Mórról, Arany Jánosról, Tompa Mihályról, avagy Ady Endréről, mindig ugyanaz a biztonságot adó felvértezettség tárul a szemünk elé: szakmai profizmus, amely elegáns, ízes stílussal és széles­látó­körűséggel párosul.

A könyv vezértanulmánya nyilván nem véletlenül a Kisfaludy Károlyról szóló elemzés, amely A ro mantikus irodalomalapítás ambivalenciái címmel kicsinyítő tükörként is interpretálható. Ebben az írásban az egyidejű egyidejűt­len­ségek összjátéka (romantika és antiromantika Kisfaludy-féle szink­ro­ni­citása), az önironikus meta­reflexió, a megszólalás retorikai mikéntje éppúgy górcső alá kerül, mint ahogy a „karneváli” stílusparódia jelenségének, a Kisfaludy-nyelv önmagában is erősen jelentős ma­te­ria­litásának, összegzés, folytatás, forrás és hatás effektusainak alapos körbejárása is megtörténik. Kisfaludy Károly irodalomalapítása Imre László számára olyan továbbíró kezdeményezésként, „mobilpont”-so­rozat­ként értelmeződik, amely séma mint szemléleti keret a kötet legtöbb más tanulmányában is jól meg­figyelhető. Ezért nevezheti Dugonics Etelkáját „forgalmi csomópontnak”, „gyűjtőmedencének”, de ennek fényében elemzi Bessenyei nagyregényét, a Tariménes utazását is. A verses anyagot illetően talán a Tompa Mihály költészetéről szóló invenciózus elemzés tükrözi leginkább ezt a szemléletbeli alapállást, de persze ott van A délibábok hőséről írt dolgozat is – amelyről lerí, hogy a szerző a téma mestere –, Kassák főművének és Petőfi János vitézének ilyen irányultságú, megvilágító erejű összeolvasása pedig szintén magáért beszél.

Amit még mindenképp fontos kiemelni a kötet kapcsán, hogy az ebben megjelenő csaknem húsz tanulmányban is megvan a tágas irodalom- és kultúrtörténeti összefüggéseknek az a fajta uralása és tudatos kezelése, ami Imre László szakmaiságának egyik védjegye. Nemcsak műfaji alakzatok kölcsönös dinamikájáról beszélve köt át ugyanis olykor egész korokat/kultúrákat a szerző, hanem ahol csak lehet, reflektál például a posztmodern korszak velünk élő jelenségeinek előképeire, forrásaira is. Ez a fajta bátor, határozott, de sohasem erőltetett és túlzó gyakorlat pedig láthatóan szakmai dilemmáinak egyik középpontja is egyben. A posztmodernséggel folytatott tudatos párbeszéd józan mértéktartásának mintázata ugyanakkor abban is megnyilvánul, ahogy ugyanolyan bölcs visszafogottsággal kezel „divatos” és „divatjamúlt” elméleti kontextusokat, metanyelveket. Imre László nem megszállottja egyetlen nyugati (vagy keleti) irodalomfilozófiai iskolának, teoretikus „hitvallásnak” sem; nem rajongója sem Lot­mannak, sem Paul de Mannak, bár kész bármikor dialógusra lépni velük – saját kérdéseinek megszállottja, amelyeket időről időre újra körbejár, bővítve ezáltal a kérdésfeltevéseibe bevonható szövegek számát is. Ezért hiteles tőle a 18. századi Dugonicsról, Bessenyeiről ugyanúgy olvasni, mint a 20. századi Adyról vagy éppen Kassák Lajosról.

1980-as tanulmány éppúgy található a kiadványban, mint 2011-es, mégsem érezzük ezt a kompozíciót heterogénnek, sőt, igen kimódoltnak ítélhetjük, a szó legjobb értelmében. Nem azért izgalmas, mert eredendően változatos, hanem mert annak ellenére az, hogy mindig ugyanaz a nyugodt szakmai kiegyensúlyozottság érződik építőelemein, amelyek mindig egy ugyanilyesféle nyugodt és szél­ső­ségektől mentes értekező nyelven szólalnak meg, hogy az egyes lábjegyzetek, félmondatok híresen üde és okos iróniájáról, tömör és ál-hanyag szintéziseiről ne is beszéljünk.

Az Irodalomalapítás és műfajfejlődés sokadik tanulmánykötete Imre Lászlónak, aki most sem okozott csalódást. A középszintű és felsőfokú oktatásnak, kutatásnak ugyanis éppen annyira fontos segédanyaga tud lenni e kiadvány, miként az érdeklődő átlagolvasó megszólítására is képes – ami manapság nem éppen kevés. Ahogy a szerző figyel a régi mesterekre, ahogy idéz ifjú tanítványaitól, őt magát is olyan Kisfaludy-féle „tranzit mobilponttá” avatja, amelynek modellje e könyvének lapjain töltődik fel sokszoros tartalommal. Alapítás és fejlődés jelenségeihez, iskolák, korszakok tudományos és személyes, vagyis bőven többértelmű átkötéséhez neki magának is sok köze van, ezért lehet az írói név itt az egész munka akár szépirodalmi jellegű metaforája is egyben. (Nap, 2015)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben