Kiszolgált katona; Fölöttük mozdulatlanul; Nekik rejtély; Túlzás és pompa

Kiszolgált katona

Boszorkányszombaton leissza magát,
tündérvasárnap másnapos.
Szemhéja alatt sünök mászkálnak,
fülébe varjú károg.

Hogyhogy kihűlt a pogácsa,
ha még meleg a hamu?
Zsibbadtan még egyszer
haptákba vágja magát,
de becsapta a füle, egy részeg
kiáltást hallott vezényszónak.

Aztán elindul haza, hogy
elpazarolja, ami az
életéből még hátravan.

Fölöttük mozdulatlanul

Lekésem, nem találom meg, vagy ha
mégis, nem fogadják a köszönésemet,
pimasz hallgatásuk fölsebez, és
az előkészített válaszbeszéd
nem lesz jó semmire, nyugodtan
összetéphetem. Fecnik a szélbe,
de lehet, hogy szél se lesz, csak
dobnám, de ujjamhoz ragadnak,
s úgy rázom őket, mint negyven
fokra fölszaladt lázmérőt, mire
a lábamhoz hullanak, megadva maguk,
s úgy állok fölöttük mozdulatlanul,
mint egy porszívóügynök, ki már
egy éve nem tudott eladni semmit,
és van egy szó, a salao, mely úgy
kering fejében, mint egy megkergült
helikopter, szeretne szabadulni tőle,
de nem lehet, mert akkor kedvenc
regényhősét is el kéne felejtenie.

Nekik rejtély

Nincsenek érvek, csak magyarázat.
A miért? feloldódik a csak-ban.
A 36 fokos lámpaláztól kiver a víz,
a zsűri látja, hogy izzadsz,
miért fűtenek, amikor nyár van?

Nem árulod el nekik, hogy mindent
tudsz, megtartod, mintha titkokat,
és ők elhiszik, amit a hallgatásoddal
előlük eltakarsz. Tanúid lettek, te nekik
rejtély, de kiderítenek úgyis.

Túlzás és pompa

Álmában álmélkodik,
hát ilyen egy másik életet leélni?
Mintha egy forrás tört volna föl,
beszél, maga se tudja, mit, és értik,
sőt megkönnyezik a szavait.

Vaktöltényt használ, mégis
véresek a lőlapok. Ez barokkos
túlzás és persze perzsa pompa,
de mégis van, mint a délibáb,
vagy mint a kétely aranymérlege:
egy kérdéssel mindkét serpenyőjében.

Föláldoz? Föloldoz? Egyikben ott
a másik, életében a mások élete:
Sziszifuszt csinál belőle egy utcakő,
egy hirdetőoszlop Simeont.