házunk egy szabálytalanul verő szív négy kamrája/
tele vérét vesztett vágyakkal, amelyek meggátolják/
hogy közvetlenül viszonozzam nőiséged/
talán ezért van az/ hogy az utóbbi időben
mind többet alszol/ menekülő alvás ez/
és amikor melléd bújok/ érzem/
közösülni szeretnél/ bár már
nem telik benne gyönyörűséged/
szirén vagy/ aki a víz színe alól integet föl/
én lebegek/ rettegve/ hogy alá ne merüljek/
tested szerszám/ kisajtolod magvaim/
de azt már képtelen vagy elérni/ hogy
mindezt éppoly romlottnak ítéljem/
mint te/
elengedem melleid/ sugárzó törmelék/
hagyom/ hogy ellebegjen/
reggelre úgyis visszatér a valóság/
lejjebb csúszok a hideg lepedőn/
kezem a jól ismert gödörre csúszik derekadon/
a bordák és a medencecsont közé/
lágy/ mint a repülés/ homorú/ puha zsírgörbület/
kiremegek húsodból/
szívverésed beleragad a tenyerembe/
eszem ágában sincs visszacsalni szemedbe a fényt/
szép és kegyetlen/ amint rám/
mint zsákmányodra szegezed/
de én csak a nap árulásait látom/
amit szeretkezésekben oldunk/
pedig állítólag nem vagyunk olyan boldogtalanok/
hogy ekkora aljasságot kövessünk el önmagunk ellen