×

Bognár Péter: A rodológia rövid története

Murzsa Tímea

2016 // 02

„Szemtelen. Tehetséges” – Ezekkel a szavakkal jellemezte Borbély Szilárd a Bulvár ajánlójában Bognár Pétert, aki korábban elnyerte a legjobb kötet nélküli írónak járó Petri-díjat. S habár kiderült, hogy a szerzőnek már megjelent egy könyve, a bírák mégis kitartottak amellett, hogy hangja figyelemre méltó. Bognár legújabb kötetével sem cáfol rá erre az állításra. A Bulvárban a média működési mechanizmusait vette át, és A rodológia rövid történetében is meghatározott beszédmódokhoz kapcsolódik – pontosabban át- és szétírja őket.

Tudományosság.A rodológia rövid története olyan áltudományos diskurzust épít fel, amely első látásra teljesen megegyezik az általunk megszokottal. A fülszöveget egy bizonyos Tihanyi Éva, a Rodológia című folyóirat főszerkesztője jegyzi, a kötet hátuljára lapozva pedig név- és tárgymutatót találunk. Jó tudományos munkához méltón definíciós kísérletet is kapunk arra nézve, hogy mi a kutatás tárgya, azaz hogy mi is az a „rod”. A fiktív rodok „[é]tertest-szubsztan­ciák, lélekrészek (részelemek?) / Lebomlófélben lévő, rögzült emlékanyagok, / Logikai szerkezetek, amelyeknek emberi vetülete / Már elpusztult, vetülete, vonatkozása, síkja, ami / Kitermelte.” Különlegességük ezen túl, hogy versformában hozzáférhetőek.

A szövegek azon része, amely a rodológia mibenlétére reflektál, tipikus tudományos szakszavakkal („interdiszciplinális”, „ágens”), ismétlésekkel, redundáns elemekkel („Megbizonyíttatván raciona­li­ter, / 1) Részint tanúk által, 2) részint, / 3) Részint pedig racionaliter”) dolgozik, azonban egyszersmind leépíti, megtöri őket a kihagyások, helytelen nyelvtani formulák révén. Megtudjuk azt is, hogy a rodológia a valaha volt legköltségesebb tudományág, amely – többek között – falszifikálhatatlansága miatt szűnt meg. Bognár kifigurázza magát a tudományt és vele együtt az embert, akinek állandó igénye van a megértésre, megismerésre. Előbbit azzal, hogy kimondja: a rodológia megszűnésének fő oka, hogy saját maga állította elő feltárandó tartalmát. Ezzel a tudományok egyik legtöbbször támadott pontjára mutat rá: a legitimálhatóságra. Utóbbit pedig azzal, hogy az olvasó maga is szembesül saját értelmezői igényével, mikor értetlenül áll A rodo­ló­gia rövid története felett.

Eredettörténet és irodalmi hagyomány.Ezen a vonalon továbbhaladva a megismerésvágy és az ezzel összekapcsolódó nyelviség másik terepe a kötetben az eredettörténet, illetve a nemzeti múlt és az egyén emlékezetének összefonódása. A versek egy része a történelmi múltat tematizálja, például a hét vezér alakján keresztül (Ound–03, Eleud–, Tuhut–12), másik részük pedig mindennapi élményeket, eseményeket ír le (állatkert-látogatás, egy csivava halála). Az összegyűjtött anyag igen esetleges, de közös a versekben, hogy olvasásukkor – akárcsak a rodológiatörténeti szövegek esetében – nyelvtani hibákba, ismétlődésekbe, közhelyekbe ütközünk.

Ha már közhely, érdemes pár szót ejteni az irodalmi közhelyekről is. Bognárnak bevett célja – ez már a Bulvár kapcsán is kiderült –, hogy újragondolja a klasszikus irodalmat. „A költészet lényegét tekintve normaszegés” – nyilatkozza. Szerinte a bevett metaforák már nem működőképesek, megkoptak. A rodológia rövid története leginkább a műfajok terén dolgozik a nemzeti-népies hagyományhoz köthető formákkal és azok áthágásával: a balladával, a népdallal, illetve a kurucénekkel. Érdekes ebből a szempontból a harmadik csoport. A kurucénekek egy részét Thaly Kálmán írta, de úgy állította be, mintha ő csak felfedezte volna azokat, ezt pedig egy ideig el is hitték neki – „egy költői alkat és egy kordivat találkozott itt össze” (Bori Imre: Thaly Kálmán és a „kuruc” versei, HÍD, 2003. október) –; ez egyfajta kicsinyítő tükör lehet a kötet szempontjából.

Áttérve a tematikára, ha szemügyre vesszük a név- és tárgymutatót, láthatjuk, hogy a legtöbbször említett szavak a következők: én, te, fény, rod, ő, rodar, Isten, nők. Ezek alapján – a rodológiai szakszavaktól eltekintve – A rodológia rövid története hagyományos témákat ölel fel, de mintha ezzel együtt el is akarná pusztítani őket. Legtöbb esetben bagatellizál, az emberi kapcsolatok kisstílűségét domborítva ki. Ennek a pusztításnak a része az is, hogy a szerző a verseket gyakorlatilag olvashatatlanná teszi a különböző idegen nyelvű betétekkel. Interferencia jön létre, amely az egyik szöveg tanúsága szerint a következőkkel jár: „Ha az adatforrás emlékanyaga többnyelvű, akkor / […] Interferencia-jelenség alakul ki, amely az emlékanyag / Torzulásához, és így teljes tartalomvesztéshez vezet.” Ennek a csúcsa az RGY-0016/20151016 jelzetű költemény, amelyben a nyelvi jeleket fokozatosan geometriai formák veszik át, így gyakorlatilag felszámolódik az alkotás.

A kétféle megidézett beszédmód legjelentősebb közös eleme a narratíva-teremtés. Feltehetjük a kérdést: mennyire módosítja tárgyát a tudomány saját megalapozásának érdekében? És vajon a nemzeti és egyéni emlékezet mekkora része „fikció”? Mennyiben íródnak át az emlékek az egységes történet, az értelemadás szempontjának alávetve?Bognár nem ad válaszokat.Zavarbahozza az olvasót, majd hagyja, hogy azt gondoljon, amit akar. Jelen olvasó pedig úgy véli, hogy szórakoztató és egyedülálló kötettel van dolga, amely nagyon jól szembesíti befogadóját azzal, hogy az embernek mindig igénye van a kerek, „nagy” történetekre. Akkor is, ha ezek már nem léteznek, vagy ha már csak nevetni lehet rajtuk. (Magvető, 2015)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben