×

M. kir. dráma

(valahányadik Mátyás korából)

Markó Béla

2015 // 12
Méreg nyuvaszt meg! Ó, süh! Pém! Piha!
Szotykon vatyorgó, páhás veckelem,
fent töpködöm, ide-oda sirül
vázolmányom, s erőst riheg-rohog
alant a likság, széjjelspriccolódik
a sározat, csak vacskolás a portrém,
hogy feszt reménylek, végigtaponyázom,
meg-megtojpasztom, de a repezet
elér, kár vala hát kipatkolászni
idő előtt még Transsylvaniából,
szülém, Hunyadnak hunnyadója úr volt,
injektált, szurkapiszkált Vlad Drakul,
s irtóztatón lilázott szája prémje,
ha ránk fogalt, de az volt ám az otthon,
eltelve csinom-bánom trottyal s korccal,
ponkos, selymékes vagy hüpés pojánok
között maroknák szerte hamvaim,
süly rá, ki vity-váty cselkesek közin
ennhorja ellen ily pórén pocéz,
riszog Beatrix, s engem illojál,
kettős szitizen, talján is még ejsze,
ki tudja, espion, hogy csűrcsavarnyál,
a kornyikákban gazságos leend
kormányzatom, pfűj, pfűj, e némber
ahonnan jött, szekernye-forma terra,
még ő rományoz, ha burrogni kezd,
ungár valék, s egy miccre nem vagyok,
szarzsák a korpuszom, vagy annyi se,
szupermarketban kiduvasztott punga,
hihergek már, hűha, rühe, Csucsa,
Bucsa, Királyhágóm se hág, se hők,
se óg, se móg, csak patriót, de hótt!

(A dőlt betűvel szedett sorok Kálnoky László Shakespeare: XIX. Henrik című verséből valók.)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben