Levelek a Lipták-házba – Örkény István levelei Lipták Gábornak

Sok a panasz arról, hogy klasszikus íróinkat és műveiket a feledés homálya fedi. Így van ez az életükben olyannyira ünnepeltekkel is. Persze ludas ebben az olvasáskultúra jelenlegi mostoha állapota is. No, meg a világháló, a Facebook, meg ki tudja, még mi minden… Van azonban kivétel is. Azt tapasztaltam, hogy akár középiskolás vagy főiskolás diákok vagy éppen irodalomkedvelő felnőttek körében is Örkény István változatlanul népszerű és kedvelt író. Egyperceseivel, drámáival és egyáltalán: a jelenségével. Több mint három évtizeddel a halála után. Ebben természetesen szerepe van a könyvkiadásnak vagy éppen a férje életművét gondosan ápoló Radnóti Zsuzsának és egy olyan színházi személyiségnek, mint Mácsai Pál. De az Isten hozta, őrnagy úr! című film többszörös televíziós vetítése is alkalmas arra, hogy ébren tartsa az író emlékét és életművét.

Az Örkény-pálya minden egyes mozzanata izgalmakat rejt – a levelezése is. Ezért örülhettünk annak, hogy Praznovszky Mihály gondoskodott arról, hogy Balatonfüreden, a Tempevölgy könyvek 11. kiadványaként közzétegyék a Lipták Gáborhoz írt Örkény-leveleket. Régóta tudjuk, hogy jeles személyiségek levelei lehetnek közérdekűek, a szélesebb rétegek számára is fontosak. Ha író írta azokat, akkor pedig írói életművük részeinek is tekinthetők. Az irodalomtörténet számos ilyen példát ismer, és nem vitás, hogy Örkény István levelei ebbe a sorba tartoznak. Ahhoz a Lipták Gáborhoz szólnak üzenetei, aki egyszemélyes intézmény volt a maga korában. Írói életműve sem feledhető, de biztos, hogy szervezőtevékenységét ismerik többen. A balatonfüredi villában, a Lipták-házban izgalmas irodalmi élet zajlott, a kor legkiválóbb szerep­lőivel. Ahogy az utószóban Praz­novszky Mihály is említi, sokat járt ott Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Németh László, Déry Tibor, Bernáth Aurél, Borsos Miklós és Örkény István. (Közben az jár a fejemben, hogy hajdan Kodolányi János bala­tonakarattyai háza lehetett ha­sonló. Ha nem is a Lipták-házhoz mérhető élettel, de ott is megfordult a magyar irodalom és kultúra számos klasszikusa.)

A Levelek a Lipták-házba egyfelől fontos adalékokat tartalmaz a korszak (1957–1973) természetéhez, másrészt bepillantást enged a szerző szellemi világába, írásainak hátterébe. (A precizitás az özvegy, Radnóti Zsuzsa fő érdeme. Ő állította össze és írta a jegyzeteket, amelyek segítik az olvasót az eligazodásban.) Ebben az időben születtek meg az egyperces novellák és a jeles drámák. A szocializmusnak nevezett idő előbb konszolidációs, majd megmerevedett jellegzetességei adták mindehhez a történelmi díszleteket. Egy-egy levél valódi egyperces, az íróra jellemző iróniával, öniróniával, élcelődéssel, ugyanakkor a vitathatatlan szeretet-megnyilvánulásokkal. Meg­­kapjuk az Örkény–Lipták kapcsolat és barátság természetrajzát, bepillant­hatunk a két jeles elme hétköznapjaiba.

Őszinte kitárulkozások sora ez a gyűjtemény. S az sem mellékes, hogy akkor jelenthetett ez a hely, ez az emberi és írói kapcsolat sokat, amikor Örkény élete igencsak nehéz volt. Az 1956-os forradalom után. A hallgatásra ítéltetés néhány évében. A Lipták-ház minden tekintetben menedéket is szolgáltatott számára. Arról nem is szólva, hogy ott találkoztak az imént megnevezett szabadon gondolkodó, egyébként egymástól oly sok mindenben különböző alkotók is. Ma, amikor olyannyira szétszabdalt a világ, akár pél­dának is vehetjük azt, amiről ez a rendkívül élvezetes, olvasmányos és lebilincselő leveleskönyv tanúskodik. (Balatonfüred Városáért Közalapítvány, 2013)