A part

Ne menj oda, maradj, ott már a part van,
az éttermek sem nyújtóznak odáig,
távol minden kávézó és apartman.
Mellette, hol a Nap korallá válik,

szigony villan fel a végtelen-halban,
a Hold ezüst-pikkelyű hídja poshad,
ezer csillaggal kivert csizmatalp van
feletted, mely bármikor rád taposhat.

Az azúr-bálna cseppjeibe éget,
magába fojt, ha hátrahagyni mernéd,
dagálynál szőnyegként görög elébed,
apálykor megmutatja féltett medrét.

Ott már a part van: pengeél, egy mezsgye.
– Maradj, s tátogj a kopoltyúddal egyre.