a tégla súlya; stopper
Murányi Zita
2015 // 03
a tégla súlya
a paplanba varrt kövek
lassan forgatnak ki belőled
levetett férfiak
álmában
vagyok, akit jobbra-balra
görget a rugók fölgyorsult emésztése
az ágyon a tégla súlya
szobor, ami csukott szemmel gondol
az elporladásra,
akkor sem alszom, ha
elenged az emlékezet felejtése,
lefekvés után még erősebben
fogódzkodom a
kettőnk
közötti résbe.
stopper
csuklóereidben a vér is
visszafele kering
az elhasznált idő
kifordult gyökereiben
kisujjad bőrén
tövig gyalult köröm eredője
fölfeszítelek
hátad mögött
ránk csukódott percek
ami elmúlt, egyedül bennünk ismétlődhet
összezárt tenyérlap stoppere,
amin a mutatókat
csontod alá hajtogatom csontomat.