„Itt minden csupa rom”
József Attila
Első tétel
Néma minden
Mint a viasz Mint a csont
Mint a várakozás Mint a por,
a padlóréseken átszüremlő Mint
a fölösleges mozdulat Mint a fénykép
A szétlapított falióra A fejedre szórt hamu
Mint a felismerés, az emlékezet mögül érkező
Mint a nyílt seb A kétely A kudarc
Mint fejszék között a sikoly
Mint a lekaszált fű A gyertyacsonk
A gerezdenként összerakott nemlétező narancs
Mint
késsel jelölt fán bőrszíjak nyoma
Mint a néma gyermeke, aki már
tud beszélni, de nem akar
Mint a merülésben kihúnyt indulat
Mint a legkongóbb hangja mélyén meghalt hordó
Mint precíz vágás halak fehér hasán
Mint a szorítás egy arasznyival a torok alatt
Mint a boldogtalan gyilkos
Néma minden
Mint az ismerkedő állatok üzekedése
Mint a gyanakvás kis fürge múmiái
Mint a szemhéj alatti borzongás
Mint a nagy misztikus hegyek
lassan kékülő vonulatai Mint a
sebészkés, a Nap első villanása
Néma az erekre szálazódó fény
És az ámulat Az ámulat
Az ámulatom ugyanolyan néma,
mint a reggeli nap, mikor futtában
a padlóra ejti egy ablak árnyát
Néma
Néma minden
Csak a hajnali szél
Csak fenyőfám susogása
Ahogy millió tűlevél szavalja
megállás nélkül hőskölteményeit
Ma is meghívást kaptam felolvasásukra
