Új metamorfózis; A meg nem nyugvás ígérete

Új metamorfózis

A hipnózisnak vége, az álomkábulat maradt.
Felnőtt gyermekeid szálfaegyenesen bele-
épülnek a gyanús kedéllyel hencegő, fék nélküli
demokrácia „mindenpolgáregyformán-nyüzsög”
morbiditásába, s a karhatalom vadidegen(ítő)
packázásait (mit számít, hogy: „levegőt” s a klorofill-
hiány!) kedélyes thriller gyanánt érik meg.
Tapintatlanság holmi barakk-beidegződésekről és
dísztribün-pánikról hadovázni az ünnepélyes gesztussal
restaurálásra érdemesült barokktemplom keresztjének
árnyékában. Szenteltvízszagú múzeumban
felszívódott traumák, eurós mércével leszázalékolt
indulatok; végzetes piac- és bankinváziók védjegyével
tompított parlagi ösztönök (a néhai provinciális
elégiáknak nuku!) – az új helyzettudattól hasbeszélő
dilettáns fontoskodásoktól ásításra sem igen telik
(pedig az ásítás zárlat, mihelyt a megfeszülő
száj szélén elakadnak a kicsordulandó nyálas-
nyájas közhelyek).
Szemerkélve belep az „imorál”
meg egyéb musztángos játék,* mely talán
­– noha életed már csak a szétfröccsentett múlt –
elégséges a metamorfondírozáshoz.

* kirakós játékok

A meg nem nyugvás ígérete

A szegénység szomorúságát tovasodorja a szél. Jössz,
magad mögött hagyva a megszabott utat,
hogy bekalandozd az ismeretlen tér rejtett szögleteit.
A világvándor turistákat csak az képes hatalmas
keblére ölelni, aki nem tudja, mi a stressz. Áldozatos
munka, s persze nem számolsz a fenyegetettséggel.
Mintha örökös ismétlődés lenne: tegyük fel, megáldani
az áldozati kecskét, vagy a gyermekeket megtanítani
a hagyományos táncra, a rítusokra. Nem könnyű
átírni magad áldozatvállaló öntudattá, képzelgéssé.
Assisi Szent Ferenc no meg Szókratész szandálját
bármikor el lehet hajítani (habár a pusztaság felől nézve
nem mindig látszik a Kálvária kilátástalansága
­–­ még egy ravasz pókháló is próbára teheti az értő-
féltő mozdulatot!). Az ember viszont csak mezítláb érzi,
hogy mit kíván tőle a föld. A törzset el lehet hagyni,
de álmodban még sokáig fut utánad egy kíváncsi csacsi.

A tér mint elvágyódás sohasem elég.

Menekülni a térbe?
Vagy a térrel takarózni?