„Kámpec irodalom”

Válogatás Tersánszky Józsi Jenő és a Nyugat folyóirat levelezéséből

Tersánszky Józsi Jenő az irodalmi köztudatba Viszontlátásra, drága… című, 1916-ban megjelent regényével került be, azonban már a tízes évek elejétől rendszeresen publikált a Nyugatban. Indulásáról jobbára egyetlen forrásunk Nagy árnyakról bizalmasan című gyűjteménye, amelyben irodalmi emlékeit – így a Nyugat-szerkesztőkkel való kapcsolatát – anekdotikusan, kevés megragadható hozadékkal tárgyalja.¹ Mindazonáltal az egyik legemlékezetesebb anekdota éppen az Osváttal való megismerkedésről szól. Tersánszky 1909 szeptemberében egy naphegyi építkezésen dolgozott, amikor rajztanár ismerőse, Kurtay Ernő vállalta, hogy a Csöndes emberek című novellát, amelyen egy bizonyos Józsi Jenőt tüntettek fel szerzőként, beviszi a Nyugathoz. Kurtay a szerkesztőségben azt hitte Osvátról – aki szokásos fekete öltözékét viselte –, hogy pap, míg Osvát meg volt győződve arról, hogy az írás valódi szerzője Kurtay, csak nem akarja felfedni kilétét. Osvát elfogadta a novellát, de a közlés előtt – ez szokásos eljárása volt – még egy másik művet is látni akart. Tersánszky a lakbért kifizetetlenül hagyva visszaköltözött Nagybányára, és ott írta meg a Firona című novellát, amellyel 1910. február 16-án debütált a Nyugatban.²

Tersánszky emlékezéseiben többször utal Osvát eredendő esztétikai komorságára. Mint sokan mások, akik Osváttal közelebbi kapcsolatba kerültek, Tersánszky is felfigyelt arra, hogy „Osvátnak nehezen fékezhető ellenszenve van a derűre, kacagtatásra, megbékéltetésre törő irodalmi szemlélet iránt” – ám csak kevesen vették a bátorságot, hogy a szerkesztőt szembesítsék is ezzel. Nem így Tersánszky. Osvát a kritikát hallva vérig sértődött, éppen csak össze nem verekedtek, későbbi találkozásaik pedig rendre irodalmi „veszekedéssé” fajultak.³

Az alább közlendő levelek mind Tersánszky önportréját, mind az Osvátról festett kabinetképet másfajta megvilágításba helyezik: egy kezdő prózaírót mutatnak, aki a tisztelet hangján érintkezik a fővárosi szerkesztővel. És ezt csak részben indokolja az, hogy Tersánszky anyagilag is függött Osvát jóindulatától, a hangnemet sokkal inkább a bizalom magyarázza.

Tudvalévő, hogy Osvát saját kezűleg csak a legszükségesebb esetekben írt levelet, de Tersánszkynak – közös ismerőseik által – többször is üzent. Kurtay Ernő 1909 decemberében – nyilván némi túlzással – arról értesíti Tersánszkyt, hogy őt, mint Józsi Jenő „impresszárióját”, a Nyugat folyton zaklatja a beküldendő írások miatt.⁴ Közben elkészül a Firona, és Kurtay viszi be a szerkesztőségbe: „Osvát azzal fogadott, […] hogy nagyon örvend, mert már azt hitte, hogy elhallgattál, amit ő nagyon sajnálna, mert azt mondta, hogy ő látja, hogy nagy tehetség vagy. […] Mondtam neki, hogy van a picturáról is egy csomó új észrevevésed, ő erre azt mondta, hogy ő nem ért téged, hisz megmondta neked, hogy küld[d] fel neki s te mégsem teszed, mondta, hogy írjam meg neked, hogy rögtön küld[d] fel, különben ő is fog írni neked, majd megmossa a fejedet. A címedet leírta. Ily örömmel fogadott a tisztelendő úr, mint egy megtérő bűnöst.”⁵

Osvát végül személyesen nem írt Tersánszkynak (de ígérte!), ám az Irodalom érdekében nem riadt vissza az érzelmi nyomásgyakorlástól. „Osvát úr nem ír, mert haragszik!!!”; „[Osvát] haragszik; de ha írtál, már megbékült” – ismétlődik Tihanyi Lajos leveleiben.⁶ Ugyanakkor az üzenetekben szó sincs esztétikai iránymutatásról. Osvát egyetlen nyomatékos kérése arra vonatkozik, hogy Tersánszky a kéziratpapírnak csak az egyik oldalára írjon, mert ez megkönnyíti a szedő munkáját.⁷ Bár nem tudjuk, mi hangozhatott el író és szerkesztő négyszemközti megbeszélésein – amelyek tehát veszekedésjelleget öltöttek volna? –, de az szöges ellentétben állna a fentebbi támogató viszonyulással.

Inkább azt kellene mondanunk: szinte páratlan a lelkesedés, amellyel Osvát Tersánszky felé fordult. Boross László történész és publicista – aki szintén Osvát ismeretségi körébe tartozott, de hiába vágyott arra, hogy Osvát prózaíróként is méltányolja – például a következőképpen érzékelteti a Nyugat által 1911. június 16-án közölt Hitter Lajos, a hetedgimnazista átütő sikerét: „Osvát izeni neked, hogy akar neked személyesen írni, de nem jut hozzá, addig is kér, hogy minél többet küldj neki és hogy írj regényt is. […] Mondtam, hogy írsz. Mondtam, hogy neked pénz is kell, azt mondta, hogy igaz, hogy sok az előleged, de azért számodra […] mégis van még, csak írj, mennél többet. Egyáltalán nem tudott elég meleg és hívó szavakat találni. […] A beszélgetésből az volt az impresszióm, hogy Osvát, aki különben is mindig nagyra becsült, most kapni akar a sikereden és be akar vezetni a bejegyzett felnőtt kapacitások közé. És olyan hangon kérte a dolgaidat, mintha ez a művelet már elintézett volna; nem is kell hozzá egyéb, mint hogy írj; biztos, hogy ő mindent rögtön le fog adni.”⁸

Tersánszky azonban a Nyugat-kánon legismertebb szerzői közé a tízes években nem kerül be. A világháború kezdetéig Nagybányán él, a család Kereszthegyen lévő szőlőjében dolgozik. A fővárosba ritkán utazik, nincsen rá módja, hogy A tavasz napja sütötte… című, 1911 végén a Nyugat Kiadónál megjelenő novellagyűjteményét népszerűsítse: a füzet visszhangtalan marad. Ráadásul 1912 januárjától egy éven át a Nyugatban semmi maradandót nem publikál. A visszaemlékező a felelősséget ismét Osvátra hárítja. Tersánszky elkezdett egy regényt: Osvát elvárásainak megfelelve az élet alapvető tragikumát egy ígéretes, de korán elzüllött énekes sorsán keresztül akarta megmutatni, mígnem az írással való küzdés magát az írót döntötte búskomorságba. Végül egyetlen megoldás maradt: „Ez nem az én látásom. Ez nem az én hangom. Más, magamhoz, egyéniségemhez való, életre, és nem pipogya halódásra buzdító munkába kezdek. […] A regényt máris összecsomagoltam, és többé elő sem vettem, csak még egyszer, amikor a kályha tüzébe dobáltam folytatásonként…”⁹

Tersánszky írói összeomlása azonban főként zűrös életmódjára vezethető vissza, miként minderről Az Érdekes Újság Dekameronja által megjelentetett életrajzában is beszámolt (lásd 13. levél), és az irodalmi okokat lajstromba véve sem a regénytéma vagy a modor a fő ok, hanem a tapasztalatlanság. Tersánszky hosszan készülődve, nagyobb szünetekkel alkotta meg az első két év novelláit, amelyek közül mindmáig hibátlan remek a Firona, A tavasz napja sütötte… vagy a Történet az özvegyasszonyról meg a fiáról. Ám miként az alábbi első levelek mutatják, 1911–1912 fordulóján Tersánszky „tömegtermelésre” vált, novellák egész sorát ígéri Osvátnak. A készülő regényt ugyan abbahagyja, de búskomorságról (még) szó sincs, hiszen azonnal belekezd a „növendék lányka” történetébe. Fura lázat érez, hiszen végre törleszthetné a Nyugatnál felhalmozott előlegeket – és további pénzekhez juthatna. Az újabb művek azonban nem sikerülnek. A kéziratok közül többet visszakér, a Rész egy készülő regényből című kísérleti prózája pedig riasztó hatást kelt. Tersánszky még nem áll készen a hosszabb műfa­jokra – novellák bővítgetéséből nem lehet regényt írni –, és a torzók maguk alá temetik.

Lassan találja meg újra a hiteles elbeszélői hangot. Az összeomlást követő első novellája, A kis fiú nagy barátai (Nyugat, 1913. január 16.) az 1910-ben kezdett Matyi-sorozat része. Ebben még a régi Tersánszky beszél, a világra rácsodálkozó gyerek szemszögéből láttatja a felnőtteket. A Ruszka Gyuriék karácsonya és A Máris tallérja fő alakjai viszont mocskosak fizikai és erkölcsi értelemben, és az író általuk is sugallja: nincs megváltás, nincs kiút. Erős, merész, kegyetlen próza mindkettő.

A szerzők köszönetet mondanak Tarján Tamás és a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára munkatársainak segítségéért.

Jegyzetek

¹ Tersánszky Józsi Jenő, Nagy árnyakról bizalmasan, Magvető, Budapest, 1964.

² Uo., 106–109.

³ Uo., 111–114.

⁴ Kurtay Ernő – Tersánszky Józsi Jenőnek. [Budapest, 1909. december 31.] K: PIM V. 4330/102/1.

A levelek szövegét betűhíven közöljük. Kivételt teszünk az i, ö, u, ü ékezésénél, ezeket a magánhangzókat a mai helyesírás szabályai szerint ékezzük, minthogy jelölésük gyakran elmosódó vagy egyszerűsített. A törlések < >, a beszúrások |: :| között olvashatóak. Rövidítések: K = a kézirat lelőhelye. Dat. fpb, épb: a datálást segítő feladási, ill. érkezési postabélyegző. Az 1., 4. és 11. számú leveleket Nemeskéri Luca közölte A Nyugat tekintetes Szerkesztőségének című válogatásában (Kritika, 1979/8, 6–16.).

⁵ Kurtay Ernő – Tersánszky Józsi Jenőnek. [Budapest, 1910. január 24.] K: PIM V. 4330/102/2.

⁶ Tihanyi Lajos – Tersánszky Józsi Jenőnek. [Budapest, 1910. szeptember 10. és 15.] K: PIM V. 4330/167/1–2.

⁷ Kurtay Ernő – Tersánszky Józsi Jenőnek. [Budapest, 1910. február 14.] K: PIM V. 4330/102/4.

⁸ Boross László – Tersánszky Józsi Jenőnek. [Budapest, 1911. június 20.] K: PIM V. 4330/24/3.

⁹ Tersánszky, Nagy árnyakról… i. m., 152–153.

.

1.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

NBánya 911. nov. 29.

[Nagybánya, 1911. november 29.]

Igen tisztelt szerkesztő Úr!

Legelébb is, hogy ne felejtsem, arra kérem, hogy szíveskedjék a most küldött novellát lehetőleg a Pesten átadott előtt közölni, melyet még szeretnék a korrektúra alatt majd egy kissé átírni.

Azután kérem, hogy ha kieszközölhet még 60 Kor. előleget, akkor ezt mihamar elküldetni mert nyavalyássá leszek már a rókatáncban.

A Matyi sorozat többijét röviden küldöm s nem a végtelen régi terminusaim jegyében ezúttal. Most előbb egy tán háromekkora karácsonyi történetet fejezek be. Míg ezeket le nem tudom magamról nem fogok bele újra a regénybe, <mert> miről még sok tudakolni valóm lesz szerkesztő Úrtól, ám előbb megcsinálom.

Ha nem leszek nagyon pénzszűkébe, akkor rohamosabban törlesztek, (és szépen nem leszek), de mégse hiszem, ha mondjuk egy 50–60 oldal (vagy még több is) tömegű novellát beszállítok, ne eszközölne ki Karácsony után Szerkesztő Úr egy nagyobb summa pénzt, hogy egy kicsit országolni menjek ebből a latyak tengerből. Különbenis e regény egyik részét muszáj valahová eltenni hazánkból, mert tönkre tenném egyébként és ki szeretnék menni Münchenbe Karácsony után.

Ezt így vaktába tételezem fel, már a pénzkérdést, tekintve, hogy Önnek csak személyesen hallhatom a válaszát.

Mivel vagyok kész híve:

Tersánszky Józsi Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osváth Ernő szerkesztő úrnak

A „Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

V. Mérleg utca 9. I.

[Feladói cím:]

Tersánszky Józsi Jenő

Nagybánya.

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: Nagybánya, 1911. nov. 29. – épb: nincs.

A levélhez mellékelt novellát nem közölte a Nyugat, hiszen az Osvát által elfogadott következő írást, a Veronkáékkal esett cécók címűt Tersánszky csak 1912. január 2-án küldte be (lásd 2. levél). Az ígért karácsonyi történet, a Ruszka Gyuriék karácsonya másfél év múlva jelent meg a Nyugatban (1913. június 16., 875–888.).

2.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

NBánya 912. jan. 2.

[Nagybánya, 1912. január 2.]

Igen tisztelt szerkesztő Úr!

Ez a novella azt hiszem tetszeni fog Önnek, hogy mindjárt szerénytelenséggel kezdjem és kérem, hogy az utóbb küldöttet ne tessék közölni, mert folytatását írtam. A regénnyel felhagytam, ellenben egy rövidebbet írok, most a 20-adik lapnál tartván, lesz talán 100 vagy 150 is esetleg belőle. Egy növendék lányka a hőse, egy úrilányka és eltökélt szándékom, hogy női név alatt adom közre. Meg tessék látni, hogy a stílusa férfiatlanabb lesz mintsem valaki rám gyanakodhatnék, vagy bárki nadrágra. Ha így halad, ekkora lázzal március elejére meg lesz. A másik regénnyel nem akarom olyan hamar elrontani amúgy is gyenge népszerűségem, már |:azoknál:| akik tudnak felőlem.

Valósággal dühöngök azonban, hogy újra kérencsélnem kell. Nem teszek ezúttal összeget, küldessen szerkesztő Úr amennyit lehet, mert dolgoznom se lehet nélküle, ezt őszintén mondom. 7-én de mert vasárnap van 8-án jár le egy váltóm, hogy majd meg tébolyodok.

Hogy legalább szerkesztő Úrnak legyen tudomása róla rajtam kívül, kinek ajánlottam ezt a novellát. Hát ez egy züllött ember, valami nagyfejű úr fia különben, kaján és rosszindulatú tiszaháti fiú, akit én azonban rendkívülinek kényszerültem ismerni kevés eleven magyarok közül. Több mint tehetséges ember névre méltó, de gőgös és állhatatlan és gyanakvó a végletekig.

Egyszer egy italozás után, a novellabeli |:már asszony:| Veronkával találkoztunk reggel az utcán, és akkor beszéltem neki egyetmást a gyerekkori bachanáliákról, melyek nyilván gyalázatosabbak és kedvesebbek voltak mint itt megpróbáltam csinálni és ezért ajánlom ennek az embernek a dolgom, aki lehet, hogy nem is <fogja> fog tudni róla soha életében, vagy ha fülébe jut el se olvassa, mert különben ki nem állhattuk egymást és hol búsultunk, hol bicskát nyitogattunk egymásra holmi ronda csapszékekben míg együtt voltunk itten.

Ne felejtkez[z]ék meg Szerkesztő Úr kérésemről mert igazán rosszba vagyok. A Bán Ferencről való figyelőt is elküldöm a jövő héten. És Móriczról is írnék egyet, csak majd félek azt fogják hinni, hogy dörgölődzni szándékszom, pedig nagy tévedésben lenne az illető.

Vagyok kész híve

Tersánszky Józsi Jenő

K: PIM V. 955/14.

Tersánszky a levélhez a Veronkáékkal esett cécók című novellát mellékelte, amelyet Váralyay Imre „cimborájának” ajánlott (Nyugat, 1912. január 16., 138–144.; K: OSZK Kt. Fond 253/1224.).

Tersánszky feltehetőleg nem gondolta komolyan, hogy irodalmi figyelőket írjon a Nyugat számára, inkább a lejáró váltó miatt említhette ezt. Osvát jóváhagyó táviratára (lásd 3. levél) viszont ígéreteit újabbakkal tetézte (lásd 4. levél), de a prózatörténeti áttekintésből végül semmi sem lett (lásd 6., 8. levél).

3.

Osvát Ernő – Tersánszky Józsi Jenőnek

[Budapest, 1912. február 10.]

Két figyelőjét, Bánról, Móriczról, várom.

Barátsággal

Osvát Ernő

[Címzés:]

Tersánszky Józsi Jenő

Nagybánya

K: PIM V. 4330/123/1. – Távirat.

Dat.: a táviraton fellelhető adatok alapján.

4.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

Nagybánya 912. febr. 12.

[Nagybánya, 1912. február 12.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr,

nagyon bántana, ha sürgönye azon óhajának <lenne> |:lett volna:| kifejezője, mikép[p] a figyelőket feltétlen a feb. 16-iki számba várta.

Bántana, mert ezt legjobb akaratom mellett se tehetem.

Bán és Móric[z]ról immár nem figyelő alakjában akarnék elmélkedni, hanem egy terjedelmesebb írás keretében tárgyalnám jelességeiket. Egy cikkben, mely némi áttekintéssel lenne a magyar próza korábbi 30 esztendejére, különös és mindeddig nélkülözött tekintettel a régi „Hét” írógárdájára és mellék (csupán célzatos) tekintettel nagy irodalompolitikusunk legutóbbi handabandáira.*

Nagyon kérem bocsásson meg Szerkesztő Úr, hogy mégis halasztást kérek ígéretemre a jövő számig, 25-ikére ott lesz a cikk a „Nyugatnál”.

Mindig kész híve

Tersánszky Józsi Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osvát Ernő szerkesztő úrnak

a „Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

V. Mérleg u. 9. I.

[Feladói cím:]

Tersánszky Józsi Jenő Nagybánya

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: Nagybánya, 1911. [!] febr. 12. – épb: Bp., 1912. febr. 13.

Az ígért prózai áttekintésről lásd a 2. levelet.

* Tersánszky a Hatvany Lajos által 1911-ben elindított irodalompolitika-vita fejleményeire utal. Hatvany mint a Nyugat tulajdonos-mecénása korlátozni akarta Osvát szerkesztői jogkörét, cikkeket írt és íratott Osvát ellen, végül a két irodalmár 1912. január 6-án párbajt vívott a Fodor-féle vívóteremben. Hatvany veszített, majd hosszas tárgyalások után 1912. július elsejével elhagyta a Nyugatot.

5.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

NBánya 912. feb. 16.

[Nagybánya, 1912. február 16.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr,

itt küldök egy részt regényemből mutatóba. Ha alkalmasnak véli közlésre, úgy nagyon kérem, lehető közelebb közölni. A korrektúrát ez esetben szintén nagyon kérem leküldetni nekem.

A cikket írom. De ha tudna Szerkesztő úr, bizony nagyon kellene egy pár korona. Amennyit lehet.

Készséges híve

Tersánszky Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osvát Ernő úrnak a

„Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

V. Mérleg utca 9. I.

[Feladói cím:]

Tersánszky Józsi Jenő. Nagybánya.

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: Nagybánya, 1911. [!] febr. 16. – épb: Bp., 1912. febr. 17.

Tersánszky a levélhez a Rész egy készülő regényből című írását mellékelte (Nyugat, 1912. március 16., 552–553.; K: Fond 253/1225.), lásd a 7., 8. levelet. Az ígért cikkről lásd a 2. levelet.

6.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

NBánya 912. feb. 28.

[Nagybánya, 1912. február 28.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr,

olyan nyomorultul ideges vagyok, vagy mi a pokolnak hívják e becstelen nyavalyát, hogy alig tudom ezt a pár szót idefogalmazni. A figyelőket is emiatt nem bírom összetákolni, mert valósággal nehezemre esik két mondatot is egymás mellett vonatkozásba látni. Dadogok és dühöngök és imádkozom. Kámpec irodalom, ojtoványokat <ültetek> kell ültetni orvosi rendeletre a szőllőben.

Mindig kész híve

Tersánszky Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osvát Ernő úrnak

a „Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

V. Mérleg u. 9. I.

[Feladói cím:]

Tersánszky Jenő Nagybányán

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: Nagybánya, 1912. febr. 28. – épb: Bp., 1912. febr. 29.

Az ígért figyelőkről lásd a 2., betegségéről a 13. levelet.

7.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

Nbánya 912. febr. 29.

[Nagybánya, 1912. február 29.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr,

a vissza küldött mű utolsó versszakát, a következőkép[p] kellett átjavítanom utólag:

– Mint. A. Diadal-Szekér. Olyan. A. Nevetésem. – Életem. <Az Élet.> Robogó. Diadal-Szekere. – Az. Élet. Robogó. Diadal-Szekere. – Galád. Alázatban. Ujjongva. Ragad. Tova. – Ten-Magamnak. Ennen-Magára. Rémülő. Csodáján. Szédelegve. A. Tér. Kietlen. Végtelenjén. – Szörnyű. Csodáján. Szédelegve. A. Tér. Kietlenén. <Rá Menekülök Nyomorú…> Rá-Menekülök. – Ujjongva. Nyomorú. Alázatomban. –

*

– Ó. Nevetés. – Én-Nevetésem. – Hervadt. Gyerek-Orcám. Virága.

Tersánszky Jenő

Szíveskedjék Szerk. Úr ilyetén kijavíttatni – kész híve

Tersánszky Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osvát Ernő úrnak

a „Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

V. Mérleg u. 9. I.

[Feladói cím:]

Tersánszky Jenő Nagybányán.

K: OSZK Kt. Fond 253/882. – Zárt postai levelezőlap.

Dat.: fpb: Nagybánya, 1912. febr. 29. – épb: Bp., 1912. márc. 1.

Tersánszky Rész egy készülő regényből című prózájáról van szó, lásd az 5. levelet.

8.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

NBánya. 912. márc. 5.

[Nagybánya, 1912. március 5.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr,

bocsánat érte, hogy újra zavarom, de <még> valamit mégis kifelejtettem a regény részlet felül. Ezt a pár szót, amellyel ajánlom:

Bertalan István kedves barátomnak.*

Szíveskedjék ezt potlólag [!] felibe szedetni. Azonkívül ha véletlenül <. . . . . .> Kádár Endrével találkoznék, adja át neki gratulaciómat az „Oh Sorsanyánk” novellához.** Bár nem tudom illik-e Önt ilyesmire kérnem.

Nyavalyám különben melyről minap írtam növekedőben egyre és semmi jó véggel nem kecsegtet. Azért azt a két gyerek novellát mégis kijavítanám, illetve végét írnék az egyiknek. Az utóbbinak. Ha szükség lesz rá esetleg közlésre, úgy küldje el Szerkesztő Úr előbb, mert minden esetre át kell írnom őket s az utóbbit különben is szeretem.*** Bocsásson meg a figyelőkért, de nem vagyok képes megcsinálni őket.****

Kész híve

Tersánszky Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osvát Ernő szerkesztő Úrnak

a „Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

V. Mérleg u. 9. I.

[Feladói cím:]

Tersánszky Jenő Nagybánya.

K: OSZK Kt. Fond 253/882. – Zárt postai levelezőlap.

Dat.: fpb: Nagybánya, 1912. márc. 7. – épb: Bp., 1912. márc. 7.

* Tersánszky Rész egy készülő regényből című prózáját (lásd 5. levél) ajánlotta Bertalan Istvánnak. Bertalan nagybányai iskolatársa volt Tersánszkynak, személyéről a Nagy árnyakról bizalmasan című könyvben is megemlékezik (1964., 44–45.).

** Kádár Endre Óh, sorsanyánk című novellája a Nyugat 1912. február 16-i számában jelent meg (353–360.).

*** Feltehetőleg az 1. és a 2. levélben említett írásokról van szó.

**** Lásd 2. levél.

9.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

[Nagybánya, 1913. november 22. (?) előtt]

Igen tisztelt szerkesztő Úr!

Itt küldve ezt a novellát s ezt a két verset, nagyon kérem legalább 60 koronát küldetni nekem mert csehül vagyok nagyon. Regényemet most tisztázom, nagyon hosszadalmas dolog ez, de diktálni meg nem tudok. A nyáron a sport teljesen detronizálta az irodalmat, de e pillanatban, – jó órában mondjam, – nagy a munkakedvem s bizodalmam,

legkészebb tisztelő híve

Tersánszky Józsi Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osvát Ernő

szerkesztő úrnak

a „Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

IX. Lónyai utca 18.

[Feladói cím:]

Tersánszky Józsi Jenő Nagybányáról.

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: a boríték csonka. – épb: Bp., 1913. nov. 22. [?]

A levélre Havas Irén, a Nyugat titkárnője felelt 1913. november 27-én, majd 1913. december 20-án – honoráriumként – 50 koronát küldtek a szerzőnek (lásd 12. levél). Mindazonáltal a fenti levélhez csatolt írást nem adta közre a Nyugat, hiszen a következő Tersánszky-novellát, A Máris tallérját az 1914. január 1-jei számban közölték (43–52.), és azt a szerző december 12-én adta postára (lásd 11., 13. levél).

Tersánszky 1913. december 12-én egy újabb verset is küldött a Nyugatnak, így jelent meg az Egy szűz dicsérete, az Esti ének a kedvesemhez és az Éji nóta az 1913. december 16-i számban (933–935.).

Megemlítendő, hogy 1913–1914 telén Tersánszky ismét regényírói szerepben lépett fel – témáiról, illetve arról, hogy ezek a kísérletek eljutottak-e Osváthoz, nincs tudomásunk –, A gyilkos című hosszú elbeszélését 1915. március 16. és április 16. között hozta a Nyugat.

10.

Havas Irén – Tersánszky Józsi Jenőnek

Budapest, 1913 november 27.

[Budapest, 1913. november 27.]

Igen tisztelt Uram,

Osvát Ernő úr megbízásából értesítem, hogy kéziratait megkaptuk s azok a Nyugat legközelebbi számaiban fognak megjelenni. Honoráriumára vonatkozó kérését amint Fenyő szerkesztő úr, – ki a Nyugat ilyen természetű ügyeit in­tézi – néhány napos bécsi útjáról visszatér, elintézzük. –

Egyúttal kérjük, amennyiben Ön regényével már elkészült, szíveskedjen azt mielőbb beküldeni; hogy a jövő esztendőben közlendők közé beosztható legyen, szükséges |:azt:|* már ezidén ismernünk. –

Teljes tisztelettel

Havas

K: PIM V. 4330/122/4. – A Nyugat fejléces levélpapírján – Gépirat, autográf aláírással és a Nyugat bélyegzőjével: NYUGAT | IRODALMI ÉS KRITIKAI FÉLHAVI SZEMLE

* A betoldás tintaírással; mindkét bekezdés végén törölt, illetve javított szavak.

11.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

Nagybánya 913. december 12. –

[Nagybánya, 1913. december 12.]

Igen tisztelt szerkesztő Úr!

Itt küldök megint egy novellát,* meg egy verset. Ön azt íratja nekem, hogy ha kész vagyok a regénnyel újesztendő előtt küldjem még. Nem bírom szerkesztő úr még újesztendőre se. Január elejére leírom talán az első részt. Ha kívánja, ezt el is küldöm. Szakadatlan dolgozom. Nyolckor fekszem, reggel ötkor kelek s neki is ülök s délig, sokszor még délután is írok. Sehová nem járok; egyszóval télutójára remélem kész leszek. Addig, bocsánatát kérem. Most pedig újra nagyon kérem szerkesztő urat, ha csak lehet nekem száz koronát küldetni. Mondhatom soha se volt rá nagyobb szükségem. A hatvan koronát még nem kaptam meg most se. Persze, félre ne értsen, a hatvannal együtt kérek százat, nem külön. De nagyon kérem. Két novella, meg három vers, lágyítsa meg a Fenyő úr szívét, mert igazán nagyon rossz dolgom volna nélküle. Vagyok mindnyájoknak üdvözlettel,

Önnek készséges híve

Tersánszky Józsi Jenő

[Címzés:]

Nagyságos Osvát Ernő szerkesztő úrnak

Budapest.

„Nyugat” szerkesztősége.

IX. Lónyai utca 18.

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: a boríték csonka. – épb: Bp., 1913. dec. 13.

* Tersánszky 1913. december 25-i levelében említi, hogy legutóbb – vagyis a fenti levélhez mellékelve – A Máris tallérja című novelláját küldte be (lásd még 9. levél).

12.

Havas Irén – Tersánszky Józsi Jenőnek

1913. XII. 20.

[Budapest, 1913. december 20.]

Igen tisztelt Uram,

egyidejűleg küldünk 50 Koronát s alkalmasint a jövő hét elején küldeni fogunk ugyanennyit.*

Osvát Ernő úr üzeni: Kabos Ede Osvát urat kérte meg, hogy az Érdekes Újság Dekameronja számára, mely magyar írók rövid – 40–60 sornyi – önéletrajzát, fényképét s azt a novelláját fogja tartalmazni, melyet az író írásai közül legjobban szeret: legyen közvetítője, hogy Ön is szíveskedjék ezeket – minél előbb – Kabos Edének, (az Érdekes Újság szerkesztője, Bpest. Váci körút 78.) megküldeni, aki a novellát természetesen honorálni fogja.

Kiváló tisztelettel

Havas

[Címzés:]

Nagyságos

Tersánszky Józsi Jenő úrnak

Nagybánya

K: PIM V. 4330/122/5. – A Nyugat fejléces levélpapírján és a Nyugat bélyegzőjével: NYUGAT | IRODALMI ÉS KRITIKAI FÉLHAVI SZEMLE [kézírással:] Kiadóhiv.

Dat.: fpb: Bp., _. _ _. (a boríték sérült) – épb: Nagybánya, 1913. dec. 21.

Kabos Ede, az Érdekes Újság szerkesztője állította össze Az Érdekes Újság Dekameronja (Száz magyar író száz legjobb novellája. Bp., Légrády, 1913–1916) című tízkötetes gyűjteményt. Elképzelhető, hogy Osvát ajánlotta Tersánszkyt – pénzgondjait enyhítendő – Kabos Ede figyelmébe.

* Lásd 9. levél.

13.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

NBánya 913. Karácsonnapja. [!]

[Nagybánya, 1913. december 25.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

Szíves megkeresésére, hogy Kabos úrnak, ha jól értettem Havas urat,* egy fényképet, rövid életrajzomat s egy novellát küldjek, – újra igénybe kell vennem Szerkesztő Úr szívességét, amennyiben legalkalmasabbnak arra a célra a legutóbb** küldött „Máris tallérja”-karácsonyi történetet tartanám, mint rövid s azt hiszem eddig legérettebb dolgomat. Csak azt nem tudom lehet lesz-é ez, mert hisz tudom, hogy az Érdekes Újság nem előzheti meg közlésben a Nyugatot.

Én holnap Kabos úrnak póstára teszem, ami más szükséges a novellán kívül s várom b. válaszát Önnek, hogy kegyeskedhetik-e egy kefe lenyomatot Kabos úr részére átadni? <vagy mást kell küldenem neki> ha netán <megölzh> megelőzheti a Nyugat az Érdekes Újságot, lévén a novella ígyis karácsonyi, téli, szóval alkalmi történet. Dehát a világért szerénytelenségnek ne vegye ezt részemről Szerkesztő úr. Egyszóval írassa meg nekem egy lapon, hogy mást kell-e küldjek Kabos úrnak, vagy lehet azt.

A pénzt köszönöm. Soha jobbkor nem jött. Ámbár a másik fele se igen fog tőkepénzest találni. Hálás vagyok Önnek sok szívességeért s jóindulatáért s vagyok

mindig kész híve

Tersánszky Józsi Jenő

* Tersánszky – tájékozatlan lévén a Nyugat belviszonyaiban – nem tudta, hogy a „Havas” aláírás kit takar.

** 1913. december 12-én.

[Címzés:]

Nagyságos

Osvát Ernő szerkesztő úrnak

Budapest.

IX. Lónyai utca 18.

A „Nyugat”-szerkesztőségében

[Feladói cím:]

Tersánszky Józsi Jenő Nagybányáról

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: Nagybánya, _. _ _. – épb: Bp., 1913. dec. 26.

Az Érdekes Újság Dekameronja 3. kötetében a Történet az özvegyasszonyról meg a fiáról című Tersánszky-novellát publikálták (241–262.), amely eredetileg a Nyugat 1910. szeptember 16-i számában jelent meg (1265–1275.). A novellához csatolt – 1913. karácsony másodnapjára keltezett – rövid életrajzban olvashatjuk: „Azt hiszem, az írás volt, mely eltérített attól, amit végleges elzüllésnek neveznek. Közben a sok ivás, éjjelezés, s egyéb nagy testi és szellemi kimerülésektől súlyos idegnyavalyát szereztem; aludni nem tudtam, s egy levelet megfogalmazni, s így tovább. Nemrégiben lábaltam ki belőle. Most itt élek anyámmal, ketten, csepp szőlőnkben, olyan békében, hogy sokszor úgy tetszik, tulajdon nagyapám vagyok. El nem hallgathatom azonban, hogy míg beteglelkű, henye, svihák voltam, bensőm teli volt nagy dolgok szeretetével, mióta életerős, józan, rendes s jó kedélyű vagyok, semmi becsvágyam.” (237.)

14.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

Nagybánya 914. jan. 9.

[Nagybánya, 1914. január 9.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

Havas úr nem is tudom már, azt hiszem múlt hó 20-ika körül, mikor az 50 K-t küldte, azt írta, hogy ugyanannyit még küld alkalmasint a jövő héten.* Nagyon kérem Szerkesztő urat emlékeztesse, nem is tudom hogy kit? Fenyő urat, vagy akin ez megfordul, hogy ne feledkezzék el rólam. Most van szükségem rá Szerkesztő Úr kérem, pár hét múlva már, amint mondani szokás kinn vagyok már a vízből, mert eladom bányarészeimet. –

Regényemet írom, közbe (csak most sajnálom abbahagyni a regényt) küldeni fogok most megint két verset, meg egy rövid novellát. Vagyok előre köszönettel kész híve

Tersánszky Józsi Jenő

[Címzés:]

Nagyságos Osvát Ernő

szerkesztő úrnak

Budapest.

IX. Lónyai utca 18.

„Nyugat”-szerkesztősége

[Feladói cím:]

Tersánszky Józsi Jenő Nagybányáról

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Dat.: fpb: Nagybánya, 1914. jan. 10. – épb: Bp., 1914. jan. 11.

* Lásd 12. levél

15.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

Nagybánya 914. feb. 12.

[Nagybánya, 1914. február 12.]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr!

Itt küldök egy novellát és sajnos most is elé kell állnom Önnek a kéréssel, hogy ha teheti küldessen valamennyi pénzt. Azt se tudom mennyit kérjek; legalább 30 Koronát. Nemsokára két verset is küldök; elég hosszúak.* A regény első része, már nagyon kicsi híján kész; a másik lesz rövidebb; most elég jó beosztásra leltem, hogy dolgozzak; különben alig is teszek egyebet egész nap. Ha folytatom a jogot, azt hiszem már emeletes házam volna Pesten, ennyi munkától. Ilyen huzamosan, <. . . . . . . . . . . . . . .>, mint ahogy most írok, csak még inni bírtam hajdanában; estétől, másnap egész nap s éjfélutánig megint. Óh jaj, ha ki lehetne húzni életemből azokat az éveket, mint ahogy itt kihúztam feljebb ezt a három szót. Hát ne feledkezzék meg Szerkesztő Úr kérésemről, mert csehül vagyok.

Kész híve

Tersánszky Józsi Jenő

El is felejtem, vajjon Kabos úr közölne-e tőlem egypár apróságot az É. U-ba, novellákat.** Látom érintkeznek együtt, – <vagyis . . . az> azazhogy elfelejtettem, hogy ezt meg kellene íratnia s nem szeretném terhelni. Most már nem húzom ki. De tekintse úgy mint semmi jelentőségű dolgot. –

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

Tersánszky a levélhez valószínűleg Ákombák tanár úr című novelláját mellékelte (Nyugat, 1914. március 1., 326–331.). 1914. augusztusi bevonulásáig a fenti levélen kívül még hét másikat küldött Osvátnak: kéziratait postázta, illetve honoráriumigényeit jelentette be. Ismét sokat írt – ekkor készült el a Most nem, A vakember lánya és a Grillusz úr sárgarigói című novella (Nyugat, 1914. április 16., 545–551.; 1914. június 1., 762–774.; 1917. február 1., 285–290.), illetve a már említett A gyilkos című elbeszélés (lásd 9. levél). A novellák azonban fókusztalanok, A gyilkos találó életképei és kiváló lélektani megfigyelései ellenére is széteső. Tersánszky prózaírói respektusát majd a Viszontlátásra, drága… című regény állítja helyre.

* Tersánszky 1914. február 28-án adta postára Elégia című versét (Nyugat, 1914. március 16., 393.).

** Az Érdekes Újság 1915-től közölt Tersánszky-novellákat – ezek túlnyomó része már korábban megjelent a Nyugatban.

16.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

[Szatmárnémeti, 1914. szeptember eleje után]

Igen tisztelt Szerkesztő Úr,

amint a külső címemről méltóztat látni, itt nyaggatnak a kaszárnyában s kérem ezentúl, azt a pár számot ami még itt ér, ide küldetni. Azonkívül nagyon kérem, hiszen már egyszer kiutalt szerkesztő úr nekem 50 Kor[oná]t,* hogy azt, vagy akár kevesebbet is küldetni nekem, mert igen felférne <a . . . . . .> Én írtam volna a múlti számba is, a háborúsba t. i., valami elég érdekes dolgot, dehát azt hallottam, hogy a lap megszűnt s csak megjelentekor értesültem ellenkezőjéről. Ezentúl ha lesz időm szintén <. . . .> |:irodalomra:| fordítom, egyelőre azonban nem sok van. A regényt eltettem jobb napokra. Ne felejtkezzék meg ha csak teheti kérésemről

vagyok üdvözlettel kész híve

Tersánszky Józsi

[Címzés:]

Nagys.

Osvát Ernő szerkesztő úrnak

„Nyugat” szerkesztőségében

Budapest.

IX. Lónyai utca 18.

[Feladói cím:]

Tersánszky József.

Szatmár-Németi. 5. gy. ezr. IV. ersatz. comp.

K: OSZK Kt. Fond 253/882. – Tábori postai levelezőlap, dátumbélyegzők nélkül – Ceruzaírás.

Dat.: A Nyugat háborús témákkal foglalkozó, 1914. augusztus 16 – szeptember 1-jei, összevont száma késve jelent meg, a szerkesztőség A Nyugat híreiben „a hadi idők mindenképp lecsökkentett lehetőségeire” és a technikai nehézségekre való tekintettel kérte az olvasók türelmét (268.).

Tersánszky 1914 nyarán önkéntesként vonult be, a százada november 15-én érkezett meg a galíciai harctérre, ahol már az első ütközetben súlyos veszteségeket szenvedett el; ő maga 1915 tavaszán került kórházba (Tersánszky, Nagy árnyakról… i. m., 119.). Levél Ignotushoz című, 1915. január 6-ra keltezett írásában haditetteivel büszkélkedik (Nyugat, 1915. február 16., 221.), 1914–1915-ös naplójegyzetei, amelyekben az illúziókkal leszámolva mérlegeli sorsát, Életem regényei című könyvében olvashatóak (Magvető, Budapest, 1968, 185–199.).

Tersánszkyt 1915 nyarán Losoncra rendelték tiszti iskolára. Emlékiratai szerint útközben egy napot Budapesten töltött, és meglátogatta Osvátot a Nyugat szerkesztőségében – verseket adott át. Mivel már másnap tovább kellett utaznia, Ignotust ebédidőben, a lakásán kereste fel. Ignotus arra biztatta, hogy „harctéri élményeiről” prózát is írjon, így Losoncra érkezve hamarosan belekezdett Jön a főherceg és Viszontlátásra, drága… című hosszabb műveibe (Tersánszky, Nagy árnyakról… i. m., 119–122.).

* A Nyugat kiadóhivatala 1914. július 18-án Tersánszkynak 50 korona honorárium küldését ígérte augusztus elejére.

17.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

[Budapest, 1916. június 11. előtt ?]

Kerestem Önt de véletlen ép[p] ma nincs itt. A kéziratot nem voltam képes elkészíteni a züllések miatt. Holnap, vagy holnapután utazok vissza. Isten Önnel esetleg viszontlátásra

szeretetteljes híve

Józsi Jenő

a kéziratot onnan elküldöm.

K: OSZK Kt. Fond 253/882. – A Borhegyi F. Borkereskedés számolócéduláján, szövege: Borhegyi F. | Borkereskedés | [embléma] | Telefon: 35-79 sz. | Raktárak és Borpincék | BUDAFOK ÉS BUDAPEST | V. Gizella-tér 4. – Ceruzaírás.

Dat.: A Budapesti Cím- és Lakásjegyzék köteteiben 1912-től szerepel a Borhegyi Borkereskedés címeként Gizella tér 4. A számolócédula a Czettel, Deutsch és Tsa nyomdájában készült. 1914-ben a nyomda neve Czettel és Deutsch volt, 1915-ben nem jelent meg a budapesti címjegyzék, 1916-ban viszont már a Czettel, Deutsch és Tsa megnevezés szerepel.

Tersánszky 1915 októberében, a losonci tiszti iskola elvégzése után az olasz frontra került. Először 1916. május végén kapott szabadságot, és ekkor ismét felkereste Osvátot, akinek valamilyen rövidebb írásművet is ígérhetett. A fenti levél már a visszaindulás előtt született („Isten Önnel esetleg viszontlátásra”); Tersánszky 1916. június 11-én szállt vonatra (vö. Tersánszky Józsi Jenő – Pataky Ferencné Tersánszky Ilonának. [Budapest, 1916. május 27., ill. Budapest, 1916. június 10.] K: PIM V. 4330/185/19., ill. V. 3759/1/1.).

Tersánszky számára fontos volt az Osváttal való találkozás, hiszen 1916 kora nyarán dőlt el, hogy a Nyugat nemcsak a folyóiratban adja közre a Viszontlátásra, drága… című regényt, de könyv alakban is megjelenteti. Tersánszky 1916. március végén még a frontról küldte el a kéziratot Tihanyi Lajosnak, aki a mielőbbi publikálás reményében több kiadónál is próbálkozott. Tihanyi a regényt április végén adta át Fenyő Miksának, aki a Nyugat Kiadó pénzügyeit intézte. Tersánszky a honoráriumot minél előbb szerette volna kézhez kapni, ám művére csak Kassák Lajos Misilló királysága című regényének befejezése után kerülhetett sor (Kassák évekig várt a közlésre). (Lásd Tihanyi Lajos – Tersánszky Józsi Jenőnek. [Budapest, 1916. március 30. – 1916. május 20.] K: PIM V. 4330/167/41–52.)

A Viszontlátásra, drága… a Nyugatban 1916. augusztus 1. és szeptember 1. között, három folytatásban jelent meg, a könyvet október elejétől árusították a boltokban.

18.

Tersánszky Józsi Jenő – Havas Irénnek

916. jún. 18.

[Olasz hadszíntér, 1916. június 18.]

Kedves Havas Irénke,

magának írok, mert ez csak maga szívessége, [!] tegyem hozzá, nem a legelső. Elfeledtem t. i. mondani, hogy Székely lefotografált,* azóta talán kész is van s én nem tudva biztosabb címet, oda küldettem vele a kiadóba. Arra kérem, legyen kegyes egy képet elküldeni nekem ide, a többit Tihanyinak adni, ha érte megy. Talán egyidejűleg már az első folytatás keféjét is elküldheti, én már másnap visszaküldöm.** – Egy hegy éjszakos oldalán vagyunk most, mindig árnyékban, erdőben, hallgatjuk a rigókat, alig szól egy-egy lövés, nyaralunk egyszóval, bár úgy volna kedvem dolgozni, mint ahogy időm s alkalmam van.

Üdvözlöm s előre köszönöm szívességét

Józsi Jenő

K: PIM V. 4732/51/12. – Gépiratos másolat.

* Székely Aladár a Nyugat íróit és szerkesztőit többször is fényképezte. Tersánszky a frontról köszönte meg Székely munkáját (vö. Székely Aladár – Tersánszky Józsi Jenőnek. [Budapest, 1916. július 7.] K: PIM V. 4330/157.), a Tersánszkyról készült képek nem ismeretesek.

** Tersánszky Viszontlátásra, drága… című regényének korrektúrájáról van szó.

19.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

1917. jan. 5.

[Olasz hadszíntér, 1917. január 5.]

Igen tisztelt Uram,

ezt küldöm, ha beválik, a másik mellé. Amabban szíveskedjék az utolsó versszakban a már-szót, tán-ra javíttatni. Akkor így lesz: „Álmodd: ő idejött s tán mögötted nevet.” Sokszor üdvözlöm mindnyájokat,

Önnek mindig kész híve

Tersánszky Józsi Jenő

K: OSZK Kt. Fond 253/882.

1917 januárjában Tersánszky még mindig az olasz fronton szolgált. 1917 februárjától tüdőhurutját több katonai kórházban is kezelték, az év nyarán került vissza a harctérre. Az ottani állapotokat, illetve a Piave melletti 1918-as nyári, kudarcba fulladt offenzívát Egy ceruza története című regényében idézi meg (Révai, Budapest, 1948). A katonai összeomlás a Veneto tartománybéli Monte Solarolón érte (A gyerekcsíny haszna = Tersánszky, Életem regényei, i. m., 178–182., i. h. 181.), 1918. október 24-én esett fogságba (vö. Tersánszky Józsi Jenő – Pataky Ferencné Tersánszky Ilonának. [Olaszország, Campo Concentramento N^o 4., 1918. november 1.] K: PIM V. 3759/1/3.).

Az olasz fogságból az 1919-es román bevonulás napjaiban elszegényedve és lerongyolódva érkezett meg Budapestre (Tersánszky, Nagy árnyakról… i. m., 128.), hónapokig a Tihanyi Lajostól kölcsönbe kapott ruhákban járt.

Tersánszkynak a Nyugat 1917. január 16-i számában jelent meg Levél és Most kél a hold című verse (162–163.), Osváttól az utóbbi vers utolsó előtti sorának módosítását kérte.

20.

Havas Irén – Tersánszky Józsi Jenőnek

Budapest, 1918, január 22.

[Budapest, 1918. január 22.]

Kedves Tersánszky,

Fenyő néhány napig nem volt Pesten, azért válaszolhatok csak most levelére. Elintézni, sajnos <nem> |:csak részben:| tudtam kívánságát, –: a fennmaradt 700.– korona csak akkor válik esedékessé, ha a 3.000 könyv már eladatott. (A szerződésben, melyről másolata van, ez bennfoglaltatik.) Előlegül még kétszáz koronát utalt ki a Szerkesztő úr, ezt a mai postával elküldöm. Nem küldhetne kéziratot, amire szintén lehetne némi pénzt kapni?

Sokszor üdvözlöm

Havas Irén

[Címzés:]

Herrn

Lt. I. I. [!] Tersánszky

I. R. 43. V. Feldkomp.

Feldpost: 647

[Ceruzaírás:] Sestó*

* Sesto (németül Sexten) dél-tiroli település, amelyet az első világháború után csatoltak Olaszországhoz.

K: PIM V. 4330/122/8. – A Nyugat fejléces levélpapírján – Gépirat, autográf aláírással.

Dat.: fpb: Bp., 1918. jan. 22. – épb: a boríték csonka.

Tersánszky a Viszontlátásra, drága… című regény megjelenésekor 300 koronát kapott kézhez; 1918-ban a Nyugatban Cicának és Ady Endrének című verse jelent meg (május 1., 729.; május 16., 887.)

21.

Tersánszky Józsi Jenő – Osvát Ernőnek

920. feb. 24.

[Budapest, 1920. február 24.]

Igen tisztelt Uram,

még mindig nem bírok kimozdulni a lábammal s nem tudom, hogy, mint akartam, holnap is meg merjem kockáztatni s megint napokig benn kuksolni aztán, ha elmérgesítem. Itt küldök egy figyelőt és egy novellát.* Azt hiszem, ezt elnagyoltam kissé s nem használtam ki elég becsülettel az anyagot. De most belenéztem magam s inkább később írom át, ha Önnek is az lesz b. véleménye róla. – A regényre való megbeszélést illetőleg, ha nem sértem meg ezzel Szerkesztő urat, teszek egy javaslatot. Ön nem messze lakik, talán este, ha megnevezne egy kávéházat az Aréna úton, tudom, hogy régebben oda járt, akkor ott megbeszélhetnénk az ügyet. Vagy ha még szívesebb lenne és itt a Keleti Kávéházban találkozhatnánk, mely néhány lépés csak ide s elbiceghetek. Közölje Szerkesztő úr, ha elfogadja kérésem ezzel a fiatalemberrel, az időponttal együtt. Én már tudok megoldást a regény anyagi gondoktól mentesítő folytathatására is. Mert hogy apróságokat kell közben írnom, ez hátráltat benne. – Ezúttal is kérem Önt, hogy eltekintene a múlt heti előlegtől s erre a kéziratra kiutalná a tisztelet díjat, mert semmi pénzem.

Vagyok, válaszára várva, legkészebb híve

Tersánszky J. Jenő

[Címzés:]

Nagyságos

Osváth Ernő

szerkesztő úrnak

Budapest.

Vilmos-Császár út 51. III.

„Nyugat” szerkesztősége

K: OSZK Kt. Fond 253/882. – Nem postai küldemény.

* A Nyugatban legközelebb Henri Barbusse Világosság című regényéről jelent meg figyelője az 1920. márciusi számban (327–329.), Heródes király babonája címmel novellája júliusban (663–687.).

Hazatérése után Tersánszky háborús sérülése miatt nehezen járt. Rónay László utal arra, hogy a frontszolgálat második felében az író lelki egészsége is megrendült (Rónay László, Tersánszky Józsi Jenő, Gondolat, Budapest, 1983, 64–65.). Az okokról Tersánszky sejtető modorban beszélt 1927-ben: „Történt valami velem, aminek nem kellett volna megtörténnie. Ami megbénított. Így, szárnyaszegetten érkeztem haza az olasz fogságból, így kellett megküzdenem a rám nehezedő új életfeltételekkel. Rettentő sokat írtam ezekben az esztendőkben. Egész sor regényt: A kék gond­viselés…-t, a Rossz szomszédokat, A két zöld ászt, A repülő családot. De ezeket a könyveket nem az az ember írta, aki a régieket. Egy fáradt, keserű ember gyötrődte át magát rajtuk, aki másra gondolt írás közben, aki nem engedte háborgó bensejét szóhoz jutni, aki azért írt, mert pénzt akart keresni, mert meg akart élni a munkájából… Ezek a könyvek olyanok, amilyenek: irodalmi munkák. Némi névre tettem szert szorgalmammal, és szerencsésen eljutottam az öngyilkossági kísérletig…” Tersánszky ennek okait sem nevezte meg, de elárulta, hogy A csóka (később: A szerelmes csóka) című regényében nézett szembe benső konfliktusaival, „és félig-meddig kigyógyult általa”. ([Rónay Mária,] Négyszemközt Tersánszky Józsi Jenővel, Literatura, 1927. július, 232–233., i. h. 233.)