×

Czakó Gábor: Hitemről

Lami Pál

2014 // 05

Czakó Gábort tíz évvel ezelőtt rendkívül súlyos autóbaleset érte, utána a kórházakban hetekig kínozta egy visszatérő álom, melynek gyötrelmeit csak a legösszeszedettebb belső erővel tudta legyőzni, részben úgy, hogy igyekezett „nagyon mélyen, röviden és ugyanakkor őszintén imádkozni”. Ez a mélység, rövidség és őszinteség jellemzi Hitemről című könyvét is. Önvallomást írt a szerző, benső világát mutatta be alapvetően epikus elrendezésben, de a szöveget szinte ritmikusan megszakító néhány mondatos elmélkedő betétekkel. Az ezek egyikében, egy vendégszövegben szereplő, a kötetet záró 13. századi Mária-himnuszból származó mondat a maga tömörségével világít rá Czakó Gábor szándékára, misztikai útjának feltárására: „Belül van, kit kívül kergetsz.”


Közismert a Kairosz Kiadó Miért hiszek? című értékes sorozata, amelyben ismert egyházi személyek, illetve kiemelkedő teljesítményű világiak, művészek, tudósok vallanak hitükről. Czakó számára azonban nem a „miért hiszek” a kérdés, „hanem az, hogy szeretem-e Istent, és miért? Pontosabban: viszontszeretem-e? A hit – aki átélte, tudja – mámor. Szerelem. Boldogság…”; vagy ahogy Hamvas Bélát idézi: „a hit: azt gondolni, amit a Teremtő”.


Évekkel ezelőtt maga Czakó is vállalkozott arra, hogy csatlakozik a Kairosz Kiadó sorozatához, de elégedetlen volt a dialógusformával és az így létrejött szöveggel, ezért visszalépett. Most viszont alkalmasnak találta az időt, hogy számvetést, összegzést végezzen. Életének olyan metszéspontját találta meg, amikor már összes felmenője, beleértve testvérbátyját is, befejezte földi életét, ugyanakkor lefelé egyre terebélyesebb a család, hat gyermekkel és sok-sok unokával. Végig is tekint a családi, decsi gyökereken, szeretettel megidézve a gyerekkort, a felnevelő nagyobb családot, sőt azokat az ősöket is, akiket személyesen maga nem ismerhetett, de akik formálták hitét, erkölcsét. Összecseng ez Weöres Sándor véleményével, aki 1963-ban ezt mondta Cs. Szabó László londoni mikrofonjába: „Szerintem alapvető dolog, hogy az ember önmagában a gyerekkori, sőt csecsemőkori vagy akár magzati vagy fogantatás előtti lényét megőrizhesse.” Nagyon indokolt a Weöressel (vagy fentebb Hamvassal) vont párhuzam, hiszen mindketten ott állnak Czakó mesterei között. Weöres emberképe („Szerintem csak egy ember létezik, és ez Jézus. A többi ember annyiban van vagy annyiban nincs, amennyire Jézussal azonos vagy nem azonos.”) e kis könyv alapján rokon Czakóéval.


Más mestereiről is plasztikusan emlékezik meg. Különösen kiemelkedő a barátról, Bocz Gyula szobrászról, pontosabban a művész felsőegerszegi Áldott Madonnájáról írt, az „elfogadás örömét” kibontó elemzése. De tiszta becsületességével egy hajdani elítélt (a szerző joghallgatói gyakorlatát fiatalok börtönében végezte nevelőként) is felsorakozik a mesterek, Barsi Balázs, Bíró László és Böjte Csaba mellé.


Czakó Gábornak vannak az olvasóval megosztott titkai. Figyelmeztet a lét és az élet szavak felcserélt jelentésű használatára, mert amikor létminimumot vagy létbizonytalanságot mondunk, bizony az élet, a mindennapok nehézségeire vagy nélkülözésére gondolunk. Ferenc, a későbbi szent, tenném hozzá, nem a létbizonytalanságot választotta, amikor lemondott a kényelemről, az anyagi javakról – ellenkezőleg, ezzel megemelte létét. Rejtélyes a születés is. A szerző néhány napos unokájáról írja: „Még a két világban él. Nézelődik itt is, ott is, ahonnan jött. Még van rálátása az elhagyott világra, ahonnan elmondhatatlanul sok emléket hozott magával. Teljes tudást.


Súlyos titok a halál, bár a szerző hangsúlyozza, hogy a gyermekkori betegségek vagy a falusi élet természetesebb jelenségként láttatták a halált, de személyesen többször is szembenézett vele. Egy, már harmincévesen átélt mandulaműtét utáni életveszélyes elfertőződésre visszagondolva utal ismét a lét és az élet jelentésbeli eltérésére: „A halál küszöbén téblábolva az ember valamit megérez a Húsvétból. Túlszagol a sonka, az újhagyma, a kalács, a feltámadási misén szentelt tűz illatán…” De egy Papp Lajostól származó emlékezés, a Néma sikoly című film tanúsága vagy a már említett gyötrő kórházi álom mind azt igazolja a szerzőnek, hogy a halál nem teljes lezárás, nem végleges megsemmisülés. Édesanyja halálát visszaidézve leírja, hogy a kórházban elhunyt szeretteit vélte látni, ahogy „rá vártak csöndesen beszélgetve […] Maradt volna, ó, maradt volna szívesen velünk, de lelke mélyén már őhozzájuk kívánkozott, mert igen erős szeretettel várták odaát.”


A halál rejtelmét a feltámadás nagy titka kö­veti. Czakó különösen figyelmes olvasáson alapuló, elmélyült elemzést ad Szent János evangéliumának vonatkozó szakaszáról és más, végső értelmezésben egy gondolati ívbe állított részekről, a csodálatos kenyérszaporításról, az Utolsó vacsoráról és a feltámadt Jézusnak a Tibériás tavánál történt megjelenéséről.


Ahogy a szerző végigtekint életének hitét formáló és mélyítő eseményein, írói munkásságát kevésbé említi. Nem mintha a nyelvből, a rá jellemző ironikus, a dolgokat sokszor éles szögből megvilágító stílusból nem ismernénk rá, hogy literátor ember munkáját olvassuk, de az irodalmi tevékenység mindvégig a háttérben marad. Megemlíti azért a Beavatás sorozatot vagy a Mozgó Világ szerkesztőségében eltöltött éveket, de ez utóbbiban elsősorban a közösségi összetartást emeli ki. Szól itt is, mert a választott témához erősen kötődik, az áldozat irányát megfordító, a gyakorlati materializmustól átitatott „Gazdaságkorról”.


És „Nyelvédesanyánkról”. Tudjuk, hogy Czakó Gábor – a saját szavával – nyelvrégészként kutatja a nyelvet, a hangzást, a szójelentések kapcsolatát. Katolikus létére a Károli-biblia veretes és érzékletes nyelvezete révén vált benne már diákkorában a nyelv szeretete rajongássá. Méltó is, hogy ismertetésünk ebből a rajongásból vegye összegző, a földit és az égit együtt látó idézetét: „Milyen csodálatos, hogy a mi nyelvünkben a legfontosabb szavakat: Isten, haza, család, anya, testvér rendre az édes jelzővel magasztaljuk-magastaljuk, és az irántuk való szeretet íze édes!” (Cz. Simon Bt., 2013)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben