Hallod még?

Kökény nagyapám emlékére

Levélzörgés, szél zúgása,
nádsuhogás, s ahogy állta
a fenyves a téli vihart:
egykor csupán ez volt a zaj.

Ma minden búg, csörög, csattog.
Majd elhalkulnak a martok.
S elsimul a víz tükre lenn.¹
Hiú vágy már, s csak képzelem,

hogy hozza békém az este. S
átveszi egy tücsök csendes
birodalmát.² Mi más volna?
Ez az élet egy tivornya.³

Lárma nem elég. Dob dübög,
nyerít, visít, s mint ki dühöng,
zúzza egy se-férfi-se-nő
a hangszerét. Csak hangerő

ma már a dal. Úgy bőg, akár
motor s a gép. Légkalapács
döngeti végig a Földet.
Hallod még? Dobog a szíved.




1 A Híd-avatás egy sora.
2 A mindenki által ismert Családi körből egy sor.
3 A megadott sor az Ez az élet… című versből.