×

A jel;A hajnal; A szombat; A fénytörés; A nagypéntek; Az orgonaillat; Az ital

Gál Sándor

2013 // 07-08



A jel



a szív pitvarában
sötétség
a sötétség fájdalma
lángnyelvek ölelkezése
a fájdalom fájdalma
mélység
és minden mélység
a mindenség mélysége
a megcsapolt vénák
lassú lüktetése
aorta-robbanások
láthatatlan villámai
a nyak magasában
mielőtt elérnék
az értelem tartományait
a gondolkodó anyagban
a sejtfalak
felszakadt kráterei
az öntudat boltívei
leomolnak alázuhannak
s a szív pitvarában
kinyíló tulipán pirosa
égi tűzzé lobban
lángnyelvek
sötétlő ölelkezése fájdalom
a sötétség fájdalma
a fájdalom fájdalmában
ahol minden mélység
a mindenség mélysége immár




A hajnal



versek szállnak
égi ködök alatt
észak magasa
áthajlik a létezés
ormain
gyémánt ív
kitágul önmagát növesztve
megérinti a földi csendet
kaput nyit az induláshoz
hogy minden történés
elérkezzen a történelembe
és minden kint-való
és minden bennünk-való
gondolat és mozdulat
szárnya alatt
elérhetővé nyíljon
így ami elmúlt
mind megújul
és velünk marad
hazára lelnek szavainkban
a láthatatlan évszázadok




A szombat



kilépni majd
e kettős áradásból
nem tudván
merre s mikor
de többé válni
a vélt valónál
amikor a csendből
nyílik át hozzám
minden hallható
nappal s éjszaka
sebek szivárgó
vér-pirosa
és minden ami fény
vagy fényen túli már
látni ahogy elvész az egész
az írás önmagába dől
s lesz olvashatatlan rom
ahol nincs se tűz se szín
amikor nincs többé haladék
utolsó előtti a pillanat
embernek mennyi mennyi por
és mennyi humusz
istenek étke
bizakodj
már sötétedik




A fénytörés



se közel se távol
sehol egy szó
a sors fehér örvénylése
ahogy sodor
elpörög minden
égi s földi hatalmak űznek
el s el
az írás fénytörésében
az érintés
mindig egy érintés
a partközelben
a láthatatlan távolodás
eltűnik a mélység
kitöltik ölét
görgő kövek
és elmerevedik benne
az élő hullámverés
végleg elnémul
a part
meghal az ének felette
a zsoltárok szavát is
elfelejtik
a fehér örvénylésben
hóban hóesésben
havas hófehérben
fehérség csendjében
nincs szó nincs
közel se távol
és út sincs
járható
tovább




A nagypéntek



tiéd volt minden
ami ott nőtt
a vad-csendű
erdős dombhátakon
sziklák odvaiban
barlang-mélyeken
s onnan kinyúlva
fényre éhesen
tört az egekig ékesen
zöld és vörös láva –
rezzent a porzók
nap-sárga
milliárdja
itt morajlanak
bennem ma is
elérve minden elérhetőt
beborítva
az égi tetőt
tűzzel havakkal
a megdermedt idő
ide omlasztja
a tudott súlyát
az emelkedést
és a végső hullást
ami a létezést
egybezárja
halál feszül a halálra



Az orgonaillat



a hajnal-szülte orgonák
bordó illata szerteárad
tűnődő neszezés köszönti
az égi óceán csillámait
a valóság kétszárnyú kapuján
kiragyog e töredék-pillanat
s benne a csend is
otthoni egészen immár
láthatók az egykori utcák árnyai
és a kerítések határolta alvó terek
az út porában
ló-paták mély-tompa dobajai
és a megvasalt kocsikerekek
nyekergő keserve
a történelem idáig érő terheit
magukkal görgetik

együtt olvasható és látható
minden ami
általunk és bennünk volt élet
siker vagy kudarc
áldás vagy átok
a kerék-küllők közül
ennek a pora pereg
s száll alá
vagy emelkedik a szélben
s múltunk morajló romjai
átváltoznak temetőkké
a jelöletlen sírok fölött
megremegnek az orgonavirágok
áttetsző kelyhei
és bordó illatuk beborítja
az emlékezet belső tereit
az érkező éjszakák és nappalok
hullámai között





Az ital



az álom
az álmod megint
miről álmodtál
milyen mélységről milyen távolságról
az eljövetelt ki szabta eléd
s ki cselekedte meg az első mozdulást
milyen csend
és milyen morajlás
kísérte lépteidet
ki varrta első ruhádat
vályogból házfalat
ki épített számodra
s tetőt föléd nádból ki font
két harangkondulás között
az öntudatlan létezés
vizek fölfakadó neszei
hajnalok emelkedése
s az égalj pírja homlokodon
az álom
amiről álmodtál
mondhatók-e még a történetek
ahogy a kerekek forogtak
a dombok köveit törve
az út visszafelé áradt
elsodorta a zöld-lángú jegenyéket
leomlasztotta a magasság fellegeit
oda hulltak mögéd
s felszabadultan eggyé vegyültek
a síkság hullámaival
ma is érzed még
e mozdulatok méltóságát
ahogy megérintik az arcod
és sugaraik
a szemedbe költöznek
látni
ó az álom
amiről álmodtál
itt a kehely s benne az  i t a l
élő vér
köszönteni az érkezőt

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben