A Mumus; Gyereksírok; Gyöngysor

A Mumus

A Mumus, tudom, az ágy alatt lakik.
Régóta élek vele összezárva,
Hogy el ne kapja lábam vagy kezem,
Bebújok előle a hálózsákba.

A Mumus mindenki másnak láthatatlan,
Nem azért, mert nincs, csak nekem van ott.
Én minden nappal jobban félek tőle,
S ő mindennap növeszt egy végtagot.

A Mumus meg én már jól megértjük egymást.
Az ágy alatt egy porcicát hagyok,
Helyettem azt eszi meg éjszakánként,
Mikor nem sejti, hogy ébren vagyok.

A Mumus, tudom, a szívemben lakik.
Őt látom, ha lehunyom a szemem.
De minden éjjel arról álmodom,
Hogy nagy vagyok, és jól elkergetem.

Gyereksírok

Nem így akartam. Nem ezt ígérték.
Apa és anya, nem ezt. Nem ezt.
Felnőni halálra, hogy ami előttem
Van, mögöttem ne lehessen sosem.

Nem leszek menyasszony, nem leszek anya.
Nem ismerem meg ráncos arcomat,
Fogaimat nem sorvasztja vénség.
Fiatal arcom nézem a tükörben,
Csontvázat-koponyát látok a tükörben.
Emlékeim, jaj, túl kicsi batyu,
Túl kevés súly meg- maradni a földön.
Nem erre készültem, születni, felnőni,
Vékony szálnak, ilyen könnyen szakadni.

Nem leszek menyasszony, nem leszek anya.
Elsőszülöttem, egyetlen szülésem
Csecsemő gyermekem halál.

Gyöngysor

Neked a halál,
lett akkor osztályrészed,
nekem az élet.

Melyik nehezebb?
Míg élek, nincs rá válasz.
Te talán tudod.

Nem én tehetek
arról, hogy én úsztam meg,
ne rám haragudj.

Én itt maradok,
élni kettőnk helyett is.
Most még tanulom.

Más tér, más idő,
de végül rád találok,
ikertestvérem.