az utolsó után; tinta; a vihar foga
Gyukics Gábor
2013 // 02
az utolsó után
leereszti a sorompót
a sínek közé áll
hosszasan nézi
a vágányok érintkezési pontja fölötti tájat
hátrál
mintha valami jönne
de csak a fény
feltekeri a sorompót
kalapját
vállpántját
a forgattyúra teszi
kortárs emberi szemét
a sínköveken
nem rogy le közéjük
nem jön több vonat
tinta
olvasol
írsz
régóta ezt teszed
de ma
megnyílik a másik égbolt
ahol találkozol
a földönkívülivel
a töltőtoll az űrbe hull
a vörös tintafoltos
határfelhők között
hangyafelderítő cirkál
a földönkívüli
figyeli minden mozdulatát
a vihar foga
oda sem figyelve
meglékelik a fejét
bele sem nézve
kiengedik a levegőt
le van tudva
kiradírozva
ilyenkor
az ember
elfelejt életben maradni
hosszasan zuhan
akadályt helyez el
a fogaskerékben
lapozgat a felhők
láthatatlan tintával írt
naplójában
addig olvas
amíg fel nem ébred