A’ töményhez

Kortárs költőverseny

Istenségnek látszó
Főldi tűnemény,
Sötét vagy átlátszó
Jó erős Tömény!
Kit feles pohárból
A’ bóldogtalan
Valódi világot
Hörpöl, szomja van.
Vár az édes LILLA!
Adj erőt, Tömény!
Kapom karjaimba,
Reggelig tömém.

Egyél! Igyál! Tömjél!
Pinát, eledelt!
Arany, mirha, tömjén
Nem kell! Lefetyeld
Pálinkád ’s a’ pinát!
Vitéz, ne felejtsd,
Mind jó, Isten mit ád!
Nedűd ne dűtsd, ne ejtsd!
Nedv! Tömények! LILLÁK!
Az Isten hozott!
Szem, száj, kéz, méh kíván,
A’ nektár csorog.
Szent Szatmári Szilva!
Kóser! Unicum!
Kérdem, ma, berúgva:
Holnap mit iszunk?

Másnaposan mit kecsegtetsz?
Hogy’ nevessek én?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak magam maradjak!
Rám tör mélakór,
Fekszem macskajajban –
Volt vagy hét akó,
’S rengeteg rekesznyi.
Van még pár pohár,
’S poharát kiteszi
A’ Halál: igyál!
Én angyal meg állat,
Vagy csak por meg pára,
Testem főldbe’, fáradt
Lelkem egy pohárba’.

Az Úrnak 2012edik Esztendejében, Szent Mihály Havának 29edik, Mihály Napján