×

Rekviem; Szegény Emus

Fecske Csaba

2012 // 11

Rekviem


kísérte kilenc botorkáló öreg a koporsót
az őszben rozsdásodó dombra ahol
végső szálláshelye lesz az elköltözöttnek
lenn pára lepi a völgyet izmos napbarnította
asszonyokra emlékezik a szél fölsejlenek
a súlyos öklű csontos férfiak levegő-szobrok
az idő talapzatán hallja csupán nyolc a
lélekharangot amint vonulnak fásultan
a hely leginkább koptatott ösvényén
hét üres szempár mered a sírra csak legyen
aki majd engem is elsirat aki itt széttekint
mintha foghíjas odvas szájba nézne
mint éhes csikasz vonít a szél éjszakánként
viszi a csűrt a háztetőt kéményt hat beomlott
arc hófútta fő a dohos párnákon kutyaugatás
tüskéibe akadt álom után kap az elme hiába
egyik nap mint a másik néha fölnevet egy birs
a komódon mélyebb megint a csönd ez
elkárhozott faluban marad végül csak
egyetlen öregember a puszta házban
mely hajlék volt valaha nem a céltalanul
közlekedő napok évszakok elhagyatott őrháza

Szegény Emus


szegény Emus sóhajtott fel nagyanyám
ha régi fényképeket nézegetve feltűnt
nagy kontyú mosolygós nővére aki
Kaliforniában ment férjhez egy falubelijéhez
gyermekeik születtek Istenem hány
ismeretlen rokon szerte a világban
Emus története lassan elmosódott nagy
a távolság közöttünk térben és időben
annyit tudunk még hogy egyik gyermekét
családostól lemészárolták házukat felgyújtották
mintha emléküket is el akarták volna tüntetni
a föld színéről több hír már nem érkezett
nagyanyám meghalt kinek is írt volna egyre
követhetetlenebb magyarsággal halálhíre
ugyan nem érkezett de rég túljutott már az emberi
élet legvégső határán távol a szülőföldtől nyugszik
valahol idegen földben gyertyát ha gyújtanak érte
idegen emberek akik ha rokonai is valójában
mégse tudják honnét is tudhatnák ki volt szegény
Emus a hajdani szép szögligeti lány

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben