Bostoni áldalok
Zalán Tibor
2012 // 09
A bostoni ég alatt
ég alatt
vígan repülnek a halak
a halak
a bostoni híd alatt
híd alatt
áldalak gyűlöllek
gyűlöllek áldalak
•
A bostoni délelőtt
mint egy
frissen lelőtt
vad vérében gőzölög
ázik
Valahol pereg a könnyed
ide látszik
•
A bostoni tengerparton
vörösre égett az arcom
nem baj
legalább nem látja senki
hogy nem tartja össze
más csak a semmi
de az is mennyi
de az se annyi
•
A bostoni tengerparton
feketévé
szívta arcomat az alkony
dermedt volt merev a vérem
engedj el Isten
én már csak ezt kérem
•
A bostoni szállodában
szívembe akadt a lábam
hangtalanul elzuhantam
azóta
szivárog a vérem halkan
•
A bostoni tornyok fölött
galambcsapat fénylik pörög
Egyikük
talán maga a Szentlélek
Fegyver dörren és én félek
•
A bostoni éjszakában
álomtalan vergődtem s láttam
valaki fekszik fönt az égen
valaki aki nincs már régen
•
A bostoni délutánban
nem tudom miért s hol megálltam
Éreztem billen velem a föld
Feküdtem a semmi gyötört
•
A bostoni utcazajból
kihallik valahol harang szól
Lélekharang nyugodt csendes
elvisznek-e
vagy magamtól menjek
•
A bostoni barna felhők
ringatóznak lusta delnők
módján én meg emlékezem
bámulom hogy remeg kezem
Baltimore-ban egy hajnalon
csókolt így meg egy hajadon
kósza szél volt Én vezettem
Magányos fáradt a testem
•
A bostoni kirakatban
láttam magam szétszakadtan
Világba szórt árvacsalán
a létezés túloldalán
•
Bostonban egy virradatkor
Holdban széthányt összes vackom
összeszedtem elégettem
megbántam hogy ember lettem
•
Bostonban lány az ablakban
fájdalmakkal oldalamban
vonszolódtam faltól fáig
nem jutottam el hazáig
•
Bostonban nagy házak árnya
zuhant rá a délutánra
Ténferegtem nem kerestem
semmit de még azt se leltem
•
Boston Boston mér’ alázol
miért nem mentesz a láztól
mér’ nem mondod kicsit maradj
velem – kevés időd maradt
élni már
•
A bostoni verőfényben
saját árnyékomhoz fagytam
Zűrzavaros agyam égett
elengedni megfogadtam
elfelejtem megfogadtam
amit adtam amit kaptam
minden szívem eltapostam
•
A bostoni egyetemen
lányom diplomázik S nekem
el kell hinnem élnem kell még
akkor is ha elég elég
mondja bennem gépi hangon
valaki De mély az alkony
•
Bostonban egy cigarettát
elszívtam még úgy hajnaltájt
mielőtt a szorgos szerek
szétdobálták a lelkemet
•
Bostonban is fárasztott az élet
annyit értettem meg másokért élek
Meg még annyit hogy más miatt halok
Ragyognak fölöttem öklömnyi csillagok
•
Bostonban egy nagyáruházban
női ruhák közt áztam-fáztam
Nem találtam meg az ajtót
amikor megláttam
egy nagy hófehér melltartót
•
Bostonba én szerelmes voltam
feküdtem mellette dermedten holtan
ő meg simogatta hideg arcomat
Az élet nem több kisiklott vonat
•
Bostonban is május a május
bírom és hordom ami rám jut
Virágportól nehéz a hajam
Kimerült vagyok és nyugtalan
•
A bostoni „hídvásáron”
arcomra ragadt egy lábnyom
s belenevetett a számba
a kiscsizma kisgazdája
•
A bostoni temetőben
sírok között jártam és nem
hittem el hogy én vagyok fent
néztem magam az idegent
megjövőben elmenőben
a bostoni temetőben
•
A bostoni vendéglőben
épp abban a bokszban ültem
ahol egykor John Kennedy
töltötte görbe estjeit
A boksz falán arckép hallgat
Mintha tudná lesz még Dallas
•
A bostoni könnyű órák
hátrafelé akár a rák
araszolnak Nyílik a múlt
szétnézek s már céltalanul
•
Bostonban én megértettem
amit eddig nem érthettem
miért lehet
megjártam már minden poklot
szétrohadtam de mosolygok
•
Bostonról ha verset írnék
a saját fejfámnál állnék
Halotti beszédemet
mondanám el magam felett
•
Bostonban a bodzavirág
felém hajolt az egyik ág
szájon csókolt megszédültem
Hát mégse hogy megvénültem
•
A bostoni nyugalomban
magamat tartom karomban
csitítgatnám Arcán kezem
Félek hogy megint szétesem
•
Bostonban tán
soha nincs tél
soha nem fúj
a gonosz szél
senki nem mondja
azt hogy „elmentél”
és senki nem vár
senkit sem vissza
ki a Tisza vizét issza
ki a whiskyt összevissza
•
Bostonnak így búcsúzóban
azt mondtam csak o.k. jól van
Nem szerettél nem gyilkoltál
kedves idegenem voltál
idegen kedves se vagy már
