×

Magritte-sziget

Találatok Newton almájára

Beszédes István

2012 // 07-08
Egy hulló almán élek.
Zuhanás. Ez volt az ígéret szava.
Lenn összetört, rothadó világok.
Erjedés. Férgek, részeg rovarok várnak.
Soha más.

Olyan ez, mint egy utazás,
úgy ülök itt, mint egy vonat tetején,
bár nem tudom, hogy a végén vagyok-e
vagy még az elején az útnak. S ha nem fogom
őket, bőröndjeim a tetőről lehullnak.

Lenn összetört, rothadó világok.
Bacchanáliák. Felforrt nektárral áradó
kanális, orális élvezet, fikciók anális hatalma,
egzaltált hullámot vet benne az alma.

Csak míg a földre érek,
tart valamiféle emberöltő. Suhanás.
Bár nem lehet benne ilyenkor Ő se.
Ilyen a világ kora ősze.

Amíg a földre érek,
folyton váltom a féreg-, a báb-,
a lepkealakot. Már megsokalltam
hol mászva, hol szállva,
hol koporsóba állva
prejudikálni a békét.
Meghalni kellene egy életre.
De végképp.

Ilyen a nyárutó. Reggelig a penésszel
versenyt szalad a csiganyál,
s a béka az édes mocsárban
eltelik egészen.

Az Éden álló tárgyait csodálom,
mióta élettapasztalatom a hulló.
Életem: míg földre ér a leszakadt
gyümölcs, s a pillanatnyi zöld,
a villanó virág, s ami csak terményt
mind kirág, a féregajkú hüllő,
a lineárisan elmesélt halál.

Mindig is báb szerettem volna
lenni ezen a fán, amelyet fel-
becsülni sem lehetett esélyem:
aludni egyet túl életveszélyen.

Az Úr arcát mint álcát hatalmas
zöld hernyók viszik, rettegik
őket muslicák, s ők a fürkészdarázs
ledöfő ölelését lesik.

Az Úr arcát mint álcát hatalmas
zöld hernyók a farukon viszik,
hátrálnak, másznak, s maguk is világ,
akkorák. A nyár jelmezes karneválja:
a nagy szent totemférget
egy lecsapó, hitetlen fakusz
felzabálja.

Ha lehullsz, se hullsz messze,
ez, a fa, s nem a gyümölcs
az ígéret. S a zuhanás. Levélre kötve
a termékeny tojás. A napon
a levelek elégnek. A játszma veszve…

A sok mimikri megcsal! A nyár is,
bodobács piros-feketéje, a napsütés.
Szárnyon a szem, a fartüske álarc-őre.
És szívet szakít a zöld küllő csőre.

Leszakadt almán éltem,
le dehogyis téptem, ugyan!
Az elkövető a gyümölcs súlya volt.
Jött mennydörgés, kiűzetés etc.
Lelépni arról, ami úgyis zuhan?

Úgy érzed, végül elveszel.
Te vagy a zuhanó világ.
Korábban lehullott apád.
Te meg most fiadnak
szárnyat tervezel?

ÉRTELMET NYER VELE a parazita lét:
elsőnek hagyni el a süllyedő hülyét.

E rothadó gyümölcs Jónása
szemét nem nyitja ki, sejti
már, milyen bolygóra tett,
ha ez egy Magritte-sziget.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs áprilisi száma

Bővebben

Az előző lapszám letöltése pdf-ben