×

„mostanában ott a szerecsenzenekarokat kultiválják”

Válogatás a cigányzene egykori sajtójából

Halper László

2012 // 07-08
A Magyar Czigányzenészek Lapja 1908 májusában indult dr. Breyer Miksa főszerkesztő és Hegedüs Lajos felelős szerkesztő irányításával, és havonta két számmal jelentkezett. 1908 decemberében Hegedüs Lajos vette át a főszerkesztői munkát, 1910 márciusában pedig már  Szeppesy László felelős szerkesztő vezetésével készült lap. A Magyar Czigányzenészek Lapja 1910. május 15-én jelent meg utoljára. Még ez év márciusában jelentkezett először a Népzenekarok Ujságja, melynek Bárd Ferenc volt a főszerkesztője és kiadója, a felelős szerkesztői teendőket Odri Vilmos látta el. E lap is havi két kiadvánnyal jelentkezett, utolsó ismert száma 1911 decemberében jelent meg. A következő hasonló témájú újság, melynek létezéséről biztos információink vannak, a Magyar Cigányzenészek Lapja – A Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete Hivatalos Szakközlönye, amelynek első száma 1924-ben látott napvilágot, és havi rendszerességgel jelentkezett. Az utolsó ismert lapszám 1931 júniusában jelent meg. Az alábbiakban e három lap cikkeiből tallózunk.

Levél Szibériából • Dr. Bozóki Dezső hajóorvos Vlagyivosztokból, Szibéria egyik városából levelet küldött a Budapesti Hírlaphoz, melyben többek között ezt írja: „Egy üzletben éppen cigarettát vásároltam, amikor zenehangok ütötték meg a fülemet. A legnagyobb csodálkozásomra a »Hallod-e, te kőrösi lány«, a »Nem házasodom meg soha« és a »Maros vize folyik csendesen« kezdetű gyönyörű népdalokat játszotta egy szibériai ezred zenekara. Mintha egy kedves jó barátom fogott volna karon, aki váratlanul a Duna mellől ott terem mellettem, és édes hangokat beszél a fülembe, úgy éreztem magamat. Később érdeklődtem a karmestertől, itt távol, Oroszországban hol tanulták e dalokat, mire ő felvilágosított, hogy egy magyar cigányzenekar járt egyszer erre, és azoktól tanulták be.” Így hirdetik és viszik szét a világ minden részébe a cigányzenekarok a magyar dal dicsőségét. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1908. május 1.)

Itthon és külföldön • Nagyon régi igazság ez a közmondás: „Senki sem próféta a saját hazájában.” Talán senkire sem lehet jobban alkalmazni, mint a cigányzenészekre. A külföldön tisztelik és becsülik őket, hallgatják, mint bármely művészekből álló zenekart, és társadalmilag is olyan helyet foglalnak el, mely őket zenei képzettségüknél fogva méltán megilleti. A legkevésbé becsülik a külföldi országok közül Ausztriában és Németországban a cigányzenészeket, de azért ott is artistának minősítik őket, és ugyanabban a tiszteletben is részesülnek, mint az artisták. Franciaországban művészetük szerint bírálják meg a cigányzenekarokat. A távol külföldön pedig olyan elbánásban részesülnek és hangversenyeiket úgy hallgatják, akár itthon valami filharmonikus koncertet. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1908. augusztus 1.)

Cigányzenekar a telefonhírmondóban • A telefonhírmondó eddig valamely zenés kávéházban vette fel a hangversenyeket. Ezentúl a telefonhírmondó saját helyiségében fog cigányhangversenyeket rendezni, és azzal szórakoztatja előfizetőit.

Németország és a vegyes cigányzenekarok Külföldön újabban nagyon kezdenek terjedni a vegyes cigányzenekarok. Nevezetesen az olyanok, melyek férfiakból és nőkből vannak összeállítva. Ezen zenekarok ellen most a német rendőrség rendeletet adott ki, melyben megtiltja az ilyen vegyes zenekarok müködését, erkölcsi szempontból.

Amerikai zenekarok Az Amerikában levő cigányzenekaroknak nagyon rosszul megy a soruk. Az ottani zenés helyek nagyon leszorították a zenekarok honoráriumát, mert mostanában ott a szerecsenzenekarokat kultiválják. Figyelmeztetjük a cigányzenekarokat, ne üljenek fel külföldi impresszáriók csalogató igéreteinek, mert Amerika jelenleg rossz talaj.

A katonazenekarok cigányzenészeket keresnek • A fővárosi katonazenekarok karmesterei belátták, hogy a legjobb zenekari tagok cigányzenészekből kerülnek ki. Pályázatot írtak tehát ki, hogy 18–21 éves zeneértő fiatalembereket keresnek, a cigányzenészek előnyben részesülnek. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1908. augusztus 15.)

Edward király és a cigányzene • Edward angol király jelenleg Ischlben tartózkodik. Esténkint egy fúvószenekar szokta a fürdőzőket szórakoztatni, míg az egyik szállodában magyar cigány hangversenyez. Edward kérésére kicserélték a két zenekart, és addig, míg az angol király ott marad, a cigány tartja a térzenét. Amikor az angol király a cigányzenét meghallotta, azt mondta környezetének: „Kellemesen emlékeztet vissza a cigány azokra a kellemes napokra, melyeket a megboldogult Rudolf trónörökössel Budapesten töltöttem.”

Telefon útján szerződtetett cigányzenekar • Páratlan, eddig még a maga nemében egyetlen esetről ad hírt londoni tudósítónk. Londonban az Edward hotelbe kerestek egy elsőrendű cigányzenekart. A londoni impresszárió kényelmes volt ahhoz, hogy elutazzék egy cigányzenekar meghallgatására, felkérte tehát párizsi kollégáját, hogy szerződtessen számára egy klasszikus zenekart. A párizsi impresszárió egy éppen keresztülutazó cigányzenekart, név szerint a Pusztalegények zenekarát szólította fel. A zenekar a szerződés megkötésére késznek nyilatkozott, de az impresszárió saját szakállára mégsem merte szerződtetni őket. Telefonált londoni kollégájának, hogy meg kellene hallgatni a zenekart. A londoni impresszárió felszólítására a párizsi a telefonhoz hívta a Pusztalegények karmesterét, aki belehegedülte a telefonba az angol himnuszt. A nóta elhangzása után azonnal megjött a telefonválasz, a szerződtetés perfekt volt, és a zenekar másnap odautazott. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1908. szeptember 1.)

A gramofonok cigányzenéje • Külföldi gramofongyárak magyar cigányzene gyanánt is gyakran holmi vonószenekarokkal muzsikáltatnak bele a gramofonokba, és úgy adják el a lemezeket, mint magyar cigányzene-újdonságokat. A gramofongyárak ezen visszaélése ellen most hatósági intézkedés történt, amennyiben szigorúan büntetik azon gyárost, aki hamis felvételekkel ámítja a közönséget. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1908. szeptember 15.)

Rácz Laciné jótékonysága • A budapesti önkéntes egyesület nagyon szép levélben kérte fel Rácz Laci fővárosi zenekarvezető kedves és szép feleségét, hogy Sylvester éjjelén gyűjtsön a budapesti kaszinók körében a mentők javára. Rácz Laciné elvállalta a megbízást, és többedmagával fog gyűjtésre indulni az újesztendő első éjszakáján. Ugyancsak Rácz Lacinéról hallottuk, hogy a farsang folyamán cigányzenészbált fog rendezni, és erre a mágnások sorában is gyűjtést indít. A bál tiszta jövedelmét a szegény cigányzenész gyermekek felruházására fordítja. Buzdító példaképp közöljük a nemes cselekedetét.

A király jubileuma • Őfelsége osztrák császárságának 60. évét üli. Ez alkalomból felelevenítik róla az alábbi kedves historiát: A kiegyezés után bejárta Magyarországot, és az egyik faluban cigányzenével fogadták. A király maga elé rendelte a prímást, és megkérdezte tőle, nem volna-e hajlandó katonazenekarban müködni. A prímás azzal válaszolt, hogy „nagyon szűk az uniformis, felség, nem fér abba el egy szív, mely a muzsikát át is érzi”. A felség mosolyogva fogadta a választ, és megjutalmazta a prímást. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1908. december 1.)

Párizsban tilos a magyar cigánymuzsika • Párizsban a kávéházak és éttermek bojkottálják a magyar cigánymuzsikát. A bojkott oka az, hogy a cigányzenészek elnyomják a francia zenekarokat, és konkurenciát csinálnak a francia alattvalóknak. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1909. március 15.)

Egy cigányzenész pap • Tíz-tizenöt év előtt még a Nyírség égető homokja perzselte tövistől tépett meztelen lábát, dideregve húzta össze gémberedett tagjait, s ma New York egyik legragyogóbb negyedében, óriási imaház impozáns falai közt a buzgó híveknek ezrei csüngenek figyelemmel oktató és buzdító szaván. Ez a története az árva cigánygyereknek, Kovács Rudinak, aki saját bevallása szerint tizenkét éves koráig sohasem feküdt ágyban… És most mint Mr. Smith, illő módon elangolosított néven, abban a kitüntetésben részesül, hogy New Yorkban és Chicagóban egy vállalkozó kiadó cég egész könyvet bocsát közre róla s felőle, amolyan önéletirat-félét, mely körülményesen elmondja, hogyan lett az idegenbe szakadt magyar cigányfiúból előbb az „Üdv hadseregének” katonája, majd amerikai polgár és hitterjesztő. De sem eredeti nevét, sem származását esze ágában sincs titkolni az amerikai magyar cigány papnak, sőt ellenkezőleg: büszke rá, hogy cigány és hogy nomád csatangolásai közben alig egyheti iskoláztatásban lehetett része, úgy, hogy tizenhét éves koráig csak egytagú szavakat bírt olvasni. Angliába jutva pedig faluról falura kalandozva, ruhafogasok elárusításából tartotta fenn magát. Mint gyermek már közlékeny, tanulékony természet volt, szeretett megállni az utcasarkokon, s komoly beszédbe vegyülni kisebb csoportokkal. Egyszer elfogta a vágy, hogy kis beszédet rögtönözzön a templomból kijövő közönséghez. Ez irányozta rá az „Üdv hadserege” vezérének, Booth tábornoknak figyelmét, aki rögtön magához kötötte le. De  szegény cigány fiú ambíciója még magasabbra vágyott: maga akart proselytákat szerezni, tehát elhagyta Booth-t, és Amerikába tette át müködése színhelyét. És erre alkalmassá tette őt folyékony, sok szónoki tehetségre valló előadása. Sokan kezdetben csak kiváncsiságból keresték fel prédikációit, később azonban a kötelék mind szorosabbá füződött közte és hallgatósága közt. Veleszületett muzsikális tehetsége különösen érvényesül a gyülekezet énekvezetésében, amelyet rendesen rövid imával nyit meg, majd az ámen elhangzása után megjelöli az éneklendő zsoltárt. Hangja és tekintete az a két erő, mely megfogva tartja a szíveket. Hallgatóságában, melyben nők, férfiak vegyesen, s faj- és nemzeti különbség nélkül vesznek részt, s mely a szó szoros értelmében kozmopolita jellegű. Könnyű hisztériás hercegnéket szöktetni, mindennapi dolog a hegedű démonával asszonyszíveket lázba hozni s fejedelmi grandezzával söpörni be a guruló rubeleket és zöldhasú dollárokat; de a lélek komolyabb táplálékáról gondoskodni s a vidám nóták érzékbizsergető csiklandozásait az isten háza megszentelt és komoly hajlékával cserélni fel, erre aligha volt még példa a cigányzenészek sorában. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1909. április 1.)

Afrikai cigányzenészek • Mindezideig azt hittük, hogy Afrikában nincsenek cigányzenészek. Sőt, külföldi impresszáriók sem tudtak eddig arról, hogy járt volna ott cigányzenekar. Most értesültünk egy levelezőlap útján, hogy igenis vannak, éspedig a fővárosban, Johannesburgban. A levelezőlapon Balogh Antal ottani magyar cigányzenekar-vezető kéri lapunkat, és egyszersmind jelzi, hogy az előfizetési díjat feladta. Üdvözöljük tehát az afrikai kartársakat. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1909. július 1.)

Kóczé Antal hadüzenete • A két nagy ellenfél, Rácz Laci és Kóczé Antal hadat üzent egymásnak. A hadüzenet oka az, hogy Rácz Laci az Adria kávéház bejárata fölé kitétett egy óriási táblát a következő felírással: „Naponkint itt hangversenyez Rácz Laci, a cigánykirály.” Ezen a táblán ütközött meg Kóczé Antal, és levelet írt Rácz Lacinak, amelyben felhívta, hogy a táblát azonnal távolítsa el, mert ő a cigánykirály elnevezést jogtalanul használja. Azonkívül pedig versenyre hívta fel, hogy a közönség bírálja, kettőjük közül melyik a király. Rácz Laci lapunk útján adja meg a választ Kóczénak, éspedig abban, hogy ő nem megy Kóczéval versenyre, mert neki nincs arra szüksége, hogy a közönség újból elbírálja, ki a cigánykirály, mert ő a közönségtől kapta az elnevezést, és ezt elveszíteni már nem lehet. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1909. október 1.)

Háromkirályok • Nem a kalándáriumbeli háromkirályokról van szó, hanem Kóczéról, Ráczról és Csókáról. Az Adria kávéház homlokzatán ragyogó transparens messze tündöklő villanybetűkkel 36. Rácz Lacit tette meg első cigánykirálynak, mire a Viktória kávésa a saját cigányának készített ugyanilyen reklámtáblát, melyen Csóka Józsit nótakirálynak hirdette. A II. Országos Cigányverseny pedig Kóczé Antalt tüntette ki király díjjal. Így hát három királya van a cigánysornak az újsághirdetésekben. Mert Kóczénak nincs reklámtáblája, Rácz most is a Commerce-ban muzsikál, s csak a plakát őrzi a királyságot. A Rácz régi helyére került Csóka neve villanyfényeskedik most az Adria transparensén. Így állnak a királyságok reklám tekintetében. Annyi értelme volt az egész heccnek, hogy jobban a cigányokra terelődik a figyelem, de az is lehet, hamar megunják címüket mindhárman, s királyoknak maradnak újra csak a kalendáriumbeli háromkirályok. (Magyar Czigányzenészek Lapja, 1910. március 1.)

Jancsi Rigó és Rácz Laci • A krónika egy idő óta befogta a száját, és hallgat Rigó Jancsiról, a híres nevezetes cigányprímásról, aki tudvalevőleg a szép Chimay hercegnőt is maga mellé hegedülte. Azt tudja már mindenki, hogy kihűlt ez a forró szerelem is, és Jancsi mester hercegnője már isten tudja, hányadik cigányt vagy másvalakit boldogít forró szerelmével. Amilyen szerencséje volt ennek a furcsa arcú hegedűsnek a nők körül, annyira nem értett hozzá, hogy meghódított hölgyét meg is tartsa magának. Itt, Budapesten is megtörtént vele, hogy hitvesét, egy szépséges cigányleányt, elcsábította tőle Rácz Laci, a cigánykirály, mely inkollegiális cselekedet felett való bánatában Rigó Jancsi ismét a nyakába vette a világot, és visszatért Amerikába, a dollárok hazájába – feledni. Itt nemcsak felejtett, hanem megbocsájtott is. Erre vall az alábbi levél, melyet túl az óceánról intézett egykori riválisához, a kitűnő Lacihoz: „Kedves Lacikám! Bocsáss meg, hogy pár soraimmal zavarlak, de nem állhatom meg, hogy hálámat ne fejezzem ki neked irányomba tett jótettedért (t.i. hogy megszöktetted a feleségem!), mert én már a te általad okozott viszonyok útján milliomos vagyok. Úgy hiszem, megértesz engemet. Kívánok neked is sok szerencsét. Légy oly boldog, mint én. Jancsi Rigó” (Népzenekarok Ujságja, 1910. április 1.)

A világ elpusztulása zenekísérettel • Május hó 18-ára jövendölték a világ elpusztulását. Már tudniillik a csillagászok úgy állították, hogy Halley kiszámítása szerint az üstökös elkövetkezik, s persze a babonások rendkívüli félelemmel néztek május 18-ika elé. Úgy magyarázták az üstökös eljövete­lét, hogy az összeütközik földünkkel, s odvész minden, ami ezen a drága jó világon van. Sajnálták sokan ezt a gyöngy életet, mert bezzeg ilyet az üstökös hadjárata után nem fog már élni senki sem. Volt aggodalom s különös félelem. Hogy hát ha már el kell pusztulnunk annak a vén csavargónak eljövetele miatt, hát legalább vígan haljunk meg. Így határozta ezt egy fővárosi cigánybanda, s a határozat szerint fölmentek a vén Gellért-hegyre, s várták, míg csak majd jelentkezik az üstökös. Addig is a legvígabban muzsikáltak, többször rántottak el egy-egy csárdást, s aki csak bírta, járta úgy, ahogy muzsikáltak. Virradt már, reggel is lett, de a világ nem pusztult el. Itt vagyunk még mindig. Hiába, hej, annak, aki hitt, bizony csalatkozott. No de nagy baj nem esett, csupán a nagybőgős bosszankodott, hogy bőgőjét a hátán kell a vén Gellért-hegy magasságáról lecipelni. (Népzenekarok Ujságja, 1910. június 1.)

A meghamisított magyar cigány • Még eddig azt tapasztalhattuk, hogy mindenben – ami, úgyszólván, nagyon természetes – az eredetit utánozzák. Azonban nem tagadható az sem, hogy az utánzásban is van művésziesség. De ha a művésziesség valamiből hiányzik, úgy az mindenesetre közönséges vagy még azon is alóli. Ugyanez a megállapítás nyilvánul meg a külföldön történt, szokatlan meghamisításban. Ugyanis a magyar cigánymuzsikus a hivatásos zenészeink közül az egyetlen specialitásunk. Ez az, ami mostanság meghamisítottan szerepel a külföldön. Zürichben történt meg, hogy cseh muzsikusokat bujtattak magyar sujtásos díszöltözetekbe, amelyekben úgy tüntették magokat, mintha legalábbis magyar cigányzenészek volnának. De nemcsak az öltözet változtatásával akartak arról kifejezést adni, hogy cigányzenészek, de a nevük változtatásával is. Például egyik helyen egy cseh muzsikus banda Vörös Miska, a másik helyen pedig Balog Bandi néven szerepeltette a zenekarvezetőt. (Népzenekarok Ujságja, 1910. augusztus 15.)

Hangverseny a lipótmezei tébolydában • A lipótmezei tébolyda igazgatósága augusztus hó 23-án délután a betegek szórakoztatására hangversenyt rendezett. A koncert a szomorú épület szerencsétlen lakói között valóságos szenzációt keltett. A műsort a conferencier, egy férfi beteg vezette be, aki ezen alkalommal saját szerzeményű prológusát adta elő. Majd énekelt a férfikar. Nagy gyakorlattal s valóban művészi tudással játszott tárogatón egy beteg. Egy kisasszony bravúrosan zongorázott. Az intézetben ma már újság is jelenik meg, a Haladás. Ennek szerkesztője tárogató kísérete mellett népdalokat énekelt. A szegény betegek elfeledték erre a rövid pár pillanatra szerencsétlenségüket, s mulattak önfeledten, boldogan. A hangverseny szereplői mindnyájan a betegek közül kerültek ki, és sem a műsor egyes számain, sem a közönségen senki sem vehette észre a műsor alatt, hogy az élő halottak házában van. (Népzenekarok Ujságja, 1910. szeptember 1.)

Casals Pablo a cigányzenéről • Egy fővárosi lap tudósítója kereste fel az itt időzött világhírű csellóművészt, Casals Pablót, aki egy intervencióból kifolyólag a magyar cigánymuzsikusokról többek között a következőket mondta: „Nincs nemzet, amelynek oly nagyszerű népzenéje lenne, mint a magyarnak. És nincs ország, amelynek zenészei felérnének a cigánnyal. Bolondja vagyok ennek a muzsikának… Hajnali ötig-hatig elhallgatom éjszakánként, valahányszor Magyarországon járok… A lelkembe markol ez a muzsika, felráz, fellelkesít, máskor komorrá tesz, úgy, hogy sírva fakadok… És nem tudom ellesni ennek a csodás zenének az igazi lényegét… Pedig mit adnék érte, ha tudnék úgy játszani, mint az önök cigányai… De a cigányok is szeretnek engem…

Cigányzenész Otthon Végre dűlőre került az a sok hányatott-vetett kérdés, hogy  a cigányzenészek miképpen létesítik egyesületüket, illetőleg: otthonukat. Ez helyiség dolgában is létrejött. A cigányzenész-társadalomban jó hírnéven ismert Ladányi Ottó, a Magyar Cigányzenész Otthon kávéház tulajdonosa a cigányzenészeknek teljesen díjtalanul rendelkezésére bocsájtotta helységét, melyet teljes kényelemmel minden cigányzenész igénybe vehet. Szállodások, vendéglősök, kávésok, táncrendezők és egyesületek rendkívüli módon keresnek zenekarokat a Magyar Cigányzenész Otthon által. Épp ezért is, hogy mindenki szerződéshez jusson, jelentkezzen a Magyar Cigányzene Otthon kávéházban, VIII., Üllői út 46. szám alatt Ladányi Ottó tulajdonosnál, aki a szerződések ügyében teljes felvilágosítással szolgál. A Magyar Cigányzenész Otthon telefonszáma: 64-51. (Népzenekarok Ujságja, 1911. december 15.)

Nemzetközi cigány futballmérkőzés lesz Budapesten A főváros sportkedvelő közönségének rövidesen olyan – mindeddig páratlanul álló – látványosságban lesz része, amire még a legnagyobb fantáziával sem mert volna gondolni valaki. Körülbelül egy évvel ezelőtt a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének keretén belül a fiatalabb cigánygeneráció sportklubot alapított. A védnökséget a leghíresebb cigányprímások vállalták. Természetesen futballcsapatot is szerveztek, amelynek kapitánya Zombori Sipos Sanyi, a népszerű fiatal cigányprímás lett. Ezután pedig – úgy, mint az a nagy kluboknál szokásos – felszerelést vásároltak, piros trikót húztak, és a füstösképű legények szorgalmasan rúgták a labdát. Egy év trenírozás után elhatározták, hogy most már a nyilvánosság elé állnak. Ezt a tervet különben Sipos Sanyi, a kapitány, a következőkben vázolta előttünk: „Meg akarjuk mutatni, hogy a cigányok tudnak olyan jól futballozni, mint hegedülni. Épp ezért, hogy megfelelő ellenfélről gondoskodjunk, tárgyalásba bocsátkoztunk egy csehszlovák cigány futballcsapattal. Csehszlovákiában ugyanis a cigányzenészek már régóta futballoznak, és nagyon erős csapataik vannak. A testvéregyesület készségesen vállalkozott arra, hogy Budapestre jöjjön, és itt az egyik nagy futballpályán a közönség előtt megküzdjünk. A tárgyalások előrehaladott stádiumban vannak, és remélhetőleg rövidesen nyélbe is ütjük. Akkor aztán olyan futballmérkőzés lesz itt, amilyent Pesten még nem láttak. Mi rendezzük az első nemzetközi cigány futballmérkőzést.” Közben körénk gyűl a banda, és lelkesen erősítik: „Bizony, ilyet még nem láttak Pesten.” (Magyar Cigányzenészek Lapja, 1927. május)

Magyar cigányzenészek nagy sikere Londonban A farsangi lakodalom londoni bemutatóján annak idején Rácz József cigányprímás és zenekara játszott a Gaiety Theatre-ben a második felvonás lakodalmas jelenetében, és ezt a szereplésüket a komoly kritika is elismerően méltatta. Ráczék azóta több rendkívül előnyös ajánlatot kaptak londoni nagy szállodáktól és előkelő éttermektől, az angol zenészszövetség azonban velük szemben is ragaszkodott ahhoz az ismeretes határozathoz, hogy külföldi zenészek nyilvános szerepléséhez a reciprocitás elve alapján nem járul hozzá. A Rácz-zenekarnak, úgy látszik, befolyásos barátai lehetnek Angliában, mert az elmúlt héten a játszási engedélyt mégis megkapták, és London egyik legelőkelőbb helyén, a Leicester Square-en most megnyílt Café Anglais-ban játszanak esténként. Az egyik legelterjedtebb  angol művészeti, irodalmi és zenei napilap, a The Star ma hozzánk érkezett számában hosszabb közlemény foglakozik Rácz József és zenekarának bemutatkozásával. „Rigó Jancsi – írja az angol lap – annak idején méltán nagy sikereket aratott művészi játékával, bár neki nagy előnyére szolgált megkapó egyénisége. Rácz József azonban virtuozitásban és művészi előadásában még őt is felülmúlja. A kitűnő magyar zenekar Liszt második rapszodiájának tökéletes előadásával óriási sikert aratott, és a dinernél ülő közönség az étkezést megszakítva figyelte a Rácz-zenekar művészi játékát.” Az angol lap azzal végzi közleményét, hogy a sok jazz band és tánczene után valóságos felfrissülés a magyar zenekar klasszikus játékát hallgatni. Rácz Józsefék londoni sikerének híre már Amerikába is elérkezett, ahonnan tömegesen kapnak szerződtetési ajánlatot, és az egyiket, a Waldorf Astoria nagyszállóét már alá is írták nagyszerű feltételekkel. (Magyar Cigányzenészek Lapja, 1927. május)

Berkes Béla autói • Az amerikai magyar művészek közül az utóbbi időben nagy sikere volt Berkes Bélának, az ismert cigányprímásnak bandájával. Koncertjei, turnéja olyan jelentős anyagi sikerrel is végződött, hogy most már két autója és ötszobás lakása van. De míg ennek a társulatnak nagy a sikere, fájdalom, számos olyan művész él Amerikában, akik csak nagy nehézség árán tudják szükségleteiket megkeresni. (Magyar Cigányzenészek Lapja, 1928. március)

Cigányzenekarokat a világ minden tájára! Hódító hadjárat a jazz-zenekarok ellen, amely megoldja a cigányzenészek munkanélküliségét és szociális nyomorát • A kétségtelenül nagy erkölcsi si­kerrel és dicsőséggel lezajlott magyar nótanap megvalósítása után az egyesület szűkebb körű vezetősége Bura Károly elnökkel az élén olyan nagyszabású terv előkészítéséhez fogott, amelyről nemcsak újabb dicsőség sarjadását reméli, de amelytől szerencsés megoldás esetén a magyar cigányzenészség munkanélküliségének megszűnését és kereseti lehetőségeik gyors javulását várja. A terv az, hogy az egész világon tapasztalható jazz elleni hangulatot felhasználva s kiaknázva a magyar nótanap külföldön mindenütt ismertetett nagy sikerét, az egyesület megfelelő modern elhelyezőiroda segítségével és az idegenforgalmi szervek támogatásával megkezdi a kiválóbb magyar cigányzenekarok külföldi elhelyezését. (Magyar Cigányzenészek Lapja, 1931. július)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben