(szino)líra

Torzószótár

agresszív



ritkán bámultam gyerekkoromban a csirkeudvarokat bár volt zsibongó élet benne öntörvényű mozgás de sosem viseltem a szarosat márpedig az egészet nem lehetett úgy végignézni netán keresztül bolyongva a drótsövényen bele nem lépni a piszokba s már asszociáltam is melléjük a rántott csirkecombot az micsoda bomba petrezselymes burgonyával illatozó uborkasalátával övezve a fönség és a gyatra háttér feszültségéből gyakran ereszkedett meg az éhező ínyencnek a kedve persze csak az­után mikor már nem a mama sütött mivel az ő glóriája jócskán feledte ezt a higiénés kavart mely a dolgok bonyolultságát ezen a szinten is összelátta engem az éhség mögött az is érdekelt még egyes kopasz fejű miért sétált a gyatra terepen rezignáltan másokat miért zaklatott föl a tünékeny lét egykedvű magánya miként betérve az iskolába szanyi pajtás hogy ülhetett közönyösen maga elé nézve ha már a maknyik-félék agresszív rugdosódásától régen fölborult az osztálybéke pedig az akkori tudomány szerint az embernek még nem is volt kimutatható génje a szerénység és a zajos magamutogatás láncolataiban ki melyiket kedveli

ágrólszakadt



a mindenkori társadalom már csak olyan hogy bársonyszékeit nagy seggel ezek-azok jócskán elfoglalják aztán ki-ki saját vérmérsékletére huzatja az aktuális nótát gyártja mögé csőlátásos ideológiáit s míg az ágrólszakadt vedlett hacukáiban az utcasarkon ázik ezek ott a melegben agyalnak mindegy minek nézed őket túldimenzionált világpolgárnak vagy ravaszul sunnyogó féltékeny parasztnak a végleteket valahol itt is összeszövi a hatalomszerzés kétes filozófiája innen nézve már majdnem mindegy ki terpeszkedik az uralkodás ablakába úgymond a világot váltani higgyetek az öreg poétának a lent senkit nem érdekel új dimenziódban furcsa viszony alakul a gyökerekkel s származásod szerint különböző folklór mentén de emelgeted az orrod s azért is szeretem a biologizmust mert a test romlásával feljöve a holtpont hol az egyetemes gyarlóság megakad a nyomuló népség már nem fogdos madarakat s lassan vállalhatóvá válik  a lenyomottak demagógiája persze az idő futószalagján néhány euforikus pillanatot mímelve hiába hisz már tolakodnak az újabb rohamcsapatok s bennük a szegénység ethosza nincsen ott

agronómus



már régen ott jártunk a szocializmus útján mikor az akadozó téesz krumpliszsákjait izgatott tömegek elemi erővel feltépték a kiürült sivár udvar fölött káromkodások keringtek misztikus méretekben lebegett a szegénység taszítva a földtúrókat a megélhetési bűnözésbe amíg jobb gazdák kulák stemplikkel homlokukon hátukból szíjakat hasítva hörögtek az értelmezhetetlen diktatúra börtönében de valahogy a primitív haláltáncra az agyasodó polgárok ismételten nem néztek oda persze némelyiküknek óvatos képzetében valós indokokkal rémlett föl az utolsó vacsora minek utána kezdett lassan osztódni a kín s a szaporodó zöld vetéshez zöld nemezes kalapban odaértek a kor zöld agronómusai ekkor még csúcs termésekről nem lehetett semmit hallani de legalább kioktathatták szomorú szemű gazdáikat éretlen fogdmegek humán szellem szintjén hasonlóan működtek az önkény cementjébe mártott seggfejek potenciális dantéknak pökhendien elmagyarázni hogy helyettük bármikor jöhet bárki a lényeg a lényeg de túléltük csakhogy az ember olykor visszaréved s annyira nem ostoba hisz a ma is egy gonosz mostoha

agy



bizonyos népszerű esztétikákból azt tanultam a nem érthetőek esetén pedig máig mániákusan kérdezgetem hol az a kuncsaft aki az elszabadult szöveget szemantikailag végig uralja netán rátéve néhány lapáttal őrölni kezd jól megérdemelt saját malma szóval nekem az szimpatikus mikor szerényen bevalljuk bizonyos tabukon túl már nincs tovább így hagytam magamban is mindig érintetlenül a szerelem gyökereit és nem fújtam vak elméletekből harsonát ha a múlás kedélytelensége mint őrült dráma de mégiscsak valami megsimító béke a bomlott hangulaton átsuhant s ebben az absztrakt képzeletben sokáig járhatjuk még a reánk mért szűk utat a biztos szakadékig majd néhány jól elkapott bioritmusban a ráció gyűrött vonulata mentén a kételyek ördöge kezd rohamozni derékig azért minden tudatlanságnak valahogy ne vallásosság legyen az ő intézményeivel együtt átkos vége bár mindig jó szándékkal néztem a templomba menésre de a reverenda vagy mi a nembeliség hiányából fönséggel ki nem ütközött a különbséget nem fogta fel az agy a furcsa bizonytalanság mindig megmaradt mely a meszesedő öregek sajátja

ágy



ahogy néhány ezer szálon lezuhogott az életed és kronologikusan jelentkezett benne a kakaós kávéhoz való viszonyod éppen úgy mint a nem túl ágas-bogas szerelem a húsevések és italok bő patakja csak hogy néhány motívum e tengerből konkrétan is legyen kiragadva ne feledjük a legjelentősebb passzív létezést a nyálcsorgató alvást s az édes álmot mely napi rohangálások után a kamasz másnapi derűjébe is belejátszott mivel még fölfelé igyekezett a test biológiája melynek sodrásában nem lehettél olyan kiszolgáltatott és árva hogy ne érintsen meg a tavasz surranása bárhová hajtottad fejed idővel aztán már egyezkedni kezdett benned a fáradtság íve és a kényelem kezdted a matracokat tapogatni a merev alomhoz sem szokott mindig a nyakad s bár egy ideig még a romló helyzetet áthidalta némi szexuális akarat majd annak az elégedett pihegése kezdett összekülönbözni belül az ágy s a neki vetett béke színes pirulák beláthatatlan messzesége üzengetett a sötétben ki-kibotorkáltál már mint a sok szörpöt vedelgető kisgyerek rád tört az ágyban párnák közt halni meg kétes filozófiája s végleg kényelmetlen lett a párna

agyafúrt



ha a napi moralisták nagy ritkán felkötik a madzagot és kintebb látnak mint a fundamentalista an­gyalok vakarhatják hosszan fejük búbját kell-e nekik a tradíciókban igen megbecsült góbé vagy maradjon csak falun a néprajzilag hitelesített góré s jól bevédett városi posztokon a némi cinizmussal tartósan csordogáló lóvé verbálisan simítva meg a zavarokat ha ravasz emberünk lefelé tekint és fölfelé mutogat ízesen hasba akaszt miközben kis összekapart dicsőségeddel már messze jár vagy úgy húz latyakos utakra hogy rád csapódik a sár s lelked dermedni kezd a kacagások közepén szóval e gyanús folklórból mennyi az elég s az agyafúrt fickó sikamlós kalandjai közben mikor válik kalandorrá netán gyógyírt kenve a szúrós szemű kutakodókra ha a tett kegyetlen csattanással mások naivságára szól rá hamis keresztény tanokban már el nem helyezhető s a szerepjátszó ítélkező botcsinálta mo­ráljában nincsen már olyan dombtető ahol kellő szigorral az ítélet lebegtethető szerény hazai jóvá­írásokkal persze hogy ki ne haljon azért a mindenség szerelme a tolakodó vágy a lét zavaros folyását felkent papokként megérinteni