Napom ráment; Most száll haza; Az út mellett; A fővendég; Garabonciás; Pihe meleg

Napom ráment

Elindultam
a széles Dunára,
annak is a
másik oldalára.

Egyengettem
a vizet lapáttal,
járt a kezem,
percig meg nem álltam.

Mert nekem még
a kis brekkencseket
egytől egyig
okítanom kellett,

megmutatni,
a partról merészen
vízbe fejest
ugrani miként kell.

Esteledett,
akkor kaptam észbe,
napom ráment,
Hold szállt már az égre.

Most száll haza

Szállong az ég,
tél havazik.
Nem is olvad
el tavaszig.

Fákon a hó
szinte vakít,
a fehérség
hogy világít!

Alkony sűrül,
mégis látom,
most száll haza
varjú ángyom.

Mit neki szél,
hideg, a fagy,
a szárnyával
legyintget csak.

Az út mellett

Begyújtottak jól a Napban,
tikkadásig izzadhattam.

Torkom porzott, akár az út.
Az út mellett kerekes kút.

Szomjam oltva nem ügyeltem,
nehogy számban nád teremjen.

Arra még inkább nem adtam,
béka nőhet a hasamban.

Kút vizéből csak degeszre
kortyolhassam gyomrom tele.

Ha löttyen is, aztán kottyan,
mint egy jófajta butykosban.

A fővendég

Még mit mondott a vén róka:
hivatalos a tyúkólba.

Elvárja a tyúk-jércenép,
tegye náluk tiszteletét.

Este van a nagy ünnepség,
ő lesz ottan a fővendég.

Hallik is a hangoskodás,
még inkább a rikoltozás.

Kappan hangja űrbe felcsap,
kakasülő meg leszakad.

Száll-e hát por! Azt látni csak,
holnap a szél takaríthat.

Rókánk pedig a híd alatt
nyakában egy tyúkkal szalad.

A csillagok, mint vércseppek
pettyezik a hideg eget.

Garabonciás

Oldalamra kulacsot,
tele tavat akasztok.

Fejemre magas hegyet
illesztek fel süvegnek.

Utamon, akik látnak,
mind felém kiabálnak:

– S a Napra mi szükséged?
– Kell otthon kemencének.

Hátamat neki vetem,
télen majd úgy melegszem.

Pihe meleg

Hessen a tél
és itt a nyár.
Friss szárnyakon
száll a madár.

Pihe meleg
el ne röppenj,
hogy itt lehetsz,
annak örvendj.