×

Fiatal apuka; A szexus katonái

Zsávolya Zoltán

2012 // 03


Fiatal apuka


Ayrton Senna emlékére is

Durván beszívta az életet,
tartálya telített – szétreped;
pedig nem oly sok: csak harmincegy,
de a két gyerkőce nézi.
No meg a kikapós asszonyka,
ki, hozzá illőn, huszonnyolc ma,
ám aki nemrég már azt mondta:
„Nem leszek Irmája, Béni!

A házasságunk: »kőkorszaki«;
barátocskám, hordozgassa ki
lelkében azt, akad valaki –
volt már…, ön elé kerülve.”
Ez ugrik be, s hogy tán számosan
is voltak; búsan áll az Auchan-
pénztár előtt, kocsiján ott van
a Kisebbik (oda ült be).

Nem, a Nagyobbik nincs most vele
(valahol épp az anyja csele),
ötévesen nem állít pellen-
gérre senkit; nem ért semmit,
ha fellép egy másik „apuka”
életében – mint ama „szuka”
mutatja be, így súgván „lyuka”,
mellyel gondolkodik. („Ezt, ni!”)

Most hetyke-nagy pillantást vet ő
előre; az ég ránevető,
de föld-alj lesz rajt’ „sátortető”…:
elájul. Vinni a terhet
nem képes, erre van a kocsi,
épp bevásárol; csakhogy, bocsi,
belül nyomasztja az a „mocsi”.
S a kasszírlány, kit tán felszed.

Jaj, szépség, épség, ifjúi vér,
számlablokk és az isteni ér:
női biztató szem – mind mit ér?!
Hisz húzni kell, haza húzni!
Nem szívesen, mert nem alkuszik.
„Előbb egy komoly nyelvespuszit
– mond’ –, ha már hardcore kevés csusz’ itt!”,
oszt’ gyerekestül („Haj!”) rúg ki

a parkolóba, mely mint a Szamos –
Csöpi könnyétől oly iszamos:
nem vett csokit az iszalagos
lelkű kisfater lányának.
Árad a sírás, mindent elmos.
Pakolva: cipő, kenyér, termosz.
Hiába, kudarc. „Máskor nem hoz
el a papa!” Utóbb bágyadt,

őszi, lángvörös alkonyat int
felé. Emlékkép? –: Súlyos joint
lifeg szájában; a multi kint
s bent sem fogja nyakon csípni!
Ámbár belül hagyta hűs szívét.
„Szeretet? – Tej-! A gyűlölet: ét-.”
(Két, neki nem épp illő minét
a dolga, amit ki kell bírni.)

A nugát tájon úgy hajt ma el,
felhevülten, mégis szelíden,
hogy az agyában csitult duell’,
mit megvívhatna amazokkal.
Vagyis vívhatott volna; az út
önnyomán viszi a férfiút.
„Aranyamért a rossz vas kinyúlt.
Nem nyomtam markába. Okkal.”

Kőművesfi, jól ismer falat
öregétől. Rutin feladat
volt a lakása meszes-szakadt
belsejét végigszanálni-
a. És hogy ott majd két gyermeke
él majd, vagy hárman, tán négyen-e?,
aligha a saját szégyene.
„Kettő mostan el fog szállni…”

A szexus katonái


Csizma-bőrlakkjuk csillog;          völgy-mohuk ős: Neánder-
tha-ler...1 Múlt-trend lesz így ez.          Habár: múlt? Relatív ám! –
Ki látott még „patát”2 is          s kritikailag izgult
rája... (anno? minap csak!),          annak talán nem áll fel;
vénséges mostanára;          Régekről krónikát ír;
lúdbőrzik lúdtol’aktól          (piszoár Histoire-ban).

Magas sarkú, bokáig          érő szárú és fűzős
– ez tuti állítólag.          Szerinted meg nem éppen.
Sokkal inkább az, hogyha          vádlimagasban „csatt” ül;
villan, akár fénymasni          ángyok térdekalácsán.
(Ezek olyanka zsengék,          kell legyen nekik ángyuk,
maga sem öreges még;          előnyös viszony-Person.)3

Számtalan változatjuk          gyötri meg retinádat,
az az igazi mégis,          hírt hogyha D’Artagnan ad
velük a csapatjáról –          francia vidék-kórság
(pireneusi környék) –;          vad és szép nő-rokonját
Csizmás Kandúr ha küldi.          S így „ágyúcső” a minta...
(Áll: üresen. Fejelj be!          Aligha vagy kitiltva.)

Markotányosné néha,          Kurázsi Mom ön-lánya,
ormótlan mű-csukában          a csatát maga járja.
Sajátlábúlag hussan,          télen hótaposóban;
ősztől tavaszig még jó,          ám nyáron mi van ottan?
Milyen klíma, mily érett-          légtelen nejlonájer?
(Ki tudod, ahelyett, hogy          elájulsz, rebegd már el!)

Busz hoz meg párat, taxi,          vagy friend-car landol éppen
eggyel-eggyel. Már dél. Nézd,          Caféknak szegletében!:
így hullámzik a város;          apály-dagály; eléd ad
négyzetes-talpút, bárha (?)          lábszárhoz tapadósat.
Mely, comb alatt levágva,          nincs magasabban térdnél –
tényleges katonásat is küld neked a térkép!

És csak ez echt,4 tudod már!          Ilyenből kész sereg jön
álmaidnak chaussée-ján;          Mussolinivel flörtöl,
míg alakzatban trappol.          (Hitlerrel nem merészel,
Eva Braun barátja          fatökű volt egészen.
Bőven elég Benito.          „Mérsékelt jobbközépnek”
őt sem igen isméri          az újlipóti szépnem...)
Csak ez valódi immár.          Belőle kész sereg jön:
adminisztrátor-hordák,          volt suszter-üzletekből
megannyi Hófehérke.          Félszeg, bár tudja árát,
értékét legalábbis –          megkéri, de nem vág át.
(Míg elhaladnak sorba’,          trükkös processzióban,
„a Három Máriákat”5 te is pipálod. Jól van!)

’Sapiens! Még „uralsz” te...          Nem soká már s nem is volt
alávetetted mindíg          a Föld, e Forgó Vén Bolt.
Neander-völgyi némber          szült téged sorozatban,
míg magaddá billentél,          de nem tudod, ez hogy’ van.
Hogyan ment valójában?          Szakadás, ami látszik
mögötted. Előtted meg:          örökké Az A Völgy-Moh’!

A jövő bőven rejt tán          előre szálló múltat.
Új matriarchátus majd          puskatussal gyalázhat,
ha nem lelőnek mindjárt.          Csizmatalpuk csikordul
filozófus agyadnak          szétszórt, kérges velőjén...
Ne vesd alá magad! Ne          totálisan, te, Férfi!
Ember! A Vőlegényt ki          magában fel-felkérdi!

Jegyzetek

1 Hommage à Alexander/Platz Tatár 1

2 Erősebbek kedvéért: a „pata” 2000 körüli, teljesen teletalpú, fiatal-női lábbeli viselet.

3 Hommage à Alexander/Platz Tatár 2

4 Hommage à Alexander/Platz Tatár 3

5 „Jönnek, jönnek, nem is számlálom, / Csak Mária van közte három.” (Nadányi Zoltán)

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben