A ház macskája; A XXI. század lutrija; A libériás ember
Kiss Benedek
2012 // 03
A ház macskája
A ház macskája kockás,
akár a kockás nyúl,
s ha nem tud még kockázni,
hamarost megtanul.
Mert tanulékony jószág,
tudja, hol és miért?
Tudja, a tejfölös pempő
egérnél többet ér.
Hát még a gépsonka,
megmaradt párizsi,
mit – magától megvonva –
a néni ad neki.
Emeletek között jár,
ismer minden lakást.
Hisz macskáknak lépcsőn járni
már régi jó szokás.
Pincére mit emlékszik,
hát még az erdőmélyre,
cinkos pajtása lett már
a cingár egérke.
Soha sincs magában,
sétál és nyújtózkodik.
Mindenki barátja,
s cicázzák, szeretik.
A ház macskája kockás,
nálam is nagyobb úr,
s ha nem tud még kockázni,
hamarost megtanul.
A XXI. század lutrija
Mindenki előre,
aztán kihúzzák, ki az első,
kiért szakadt meg a szív,
ki által durrant ki a futball-belső.
A szépségkirálynőnek pisilhetnékje van –
különben rendszeresen bepisil.
Divatos szó lett a soha,
még divatosabb a nihil.
Persze ez így nem szabatos,
érthetetlen makogás írja körül.
De fix, hogy aki a legnagyobb blöfföt mondja,
az istenül.
Isten őket is teremtette,
méghozzá, ha nem csal a fáma,
saját ostorvert testére,
saját vérvörhenyes arcára.
De nem ábrándult ki még
önkényes teremtményéből?
Vagy teremtményei nem jelzik,
hogy: Uram, elég volt ebből a léből?
A libériás ember
A libériás ember
felölti libériáját,
amin, ha akarná,
az Úristen sem lát át.
A libériás író
szenvedni nem szeret,
hisz neki rossz vásár a
nagy lelkiismeret.
A libériás író
kívül esik magán,
mindene a távol,
bár minden dolga magán.
A libériás író
apró, mint mit vizsgál,
ő könyvekből mindent tud,
és semmit sem kapisgál.
A libériás ember
felölti libériáját,
amin, ha akarná,
az Úristen sem lát át.