C. jegyzeteiből (1.)

Évekig nem beszélt mint aki néma

Ő nem tudta hogy látom föl-alá
mászkál és álmában is verítékezik
A tárgyakkal nem békült meg soha
Az útépítés sem csigázta már föl rendszerint
Az utolsó évek az írás bűvöletében
szó szerint csak vízen élt és kenyéren

Mindig is gyűlölte a háborút
Egyszer azt mondta törvény mégis győznünk kell fölötte
s hogy gyorsan kilökődnek mind a gyöngék
amíg harc van Akár az álom örvény
ahol csomóként
a folyton lobogó moraj kötöz le

Azt mondta gyönge Gyönge is volt
az ellen küzdött mi alatta megszilárdult
Nevetve néztem minden szemle közben
ahogy a testek árnyékától majd’ elájul és csak
zokog akár egy gyerek Emlékszem sosem zokogtam

Én mindig csak álltam álltam látszólag meghatottan
apám volt de hát nemcsak az enyém nemcsak
Másnak is kellett tőle mások is remegtek
nem aludtak figyelték ahogy mozog Hová halad kivel
Mindenki kutatta a döntések miértjét
hiányát Furcsa hogy megölni senki sem
akarta szándék nem mutatkozott – vele
sírtak ha sírt és mosolyogtak ha mosolygott
Pedig ő is csak gyilkolt
a nyomorult öreg kezével évről évre
valahogy mindig elsimította a dolgot
Talán a beszédek

És folyton írt ez bosszantott leginkább
minthogyha értene bármihez is
a sormintát követve mindig is precíz volt
Hazug ebben a bölcs szerepben

És hát egyedül csak én csak én
értettem őt csak én ki sohasem szerettem