Lovik Károly néhány levele

A XIX–XX. század fordulójának magyar irodalmában fontos hely illeti meg Lovik Károlyt (1874–1915). A jelző, amely neve mellé került, a „ködlovag”, ma már gazdag asszociációs kört indít be, de – sajnos – némileg félre is viszi az értelmezést. Ahhoz azonban, hogy Lovikról (s vele sokban rokon társairól) egy realisztikusabb s egyben irodalomtörténetileg hitelesebb kép alakulhasson ki, nem elég újra és újra „fölfedezni”, méltatni: az életpálya filológiai földerítése és leírása is szükséges. Sajnos, érdemi Lovik-filológia – közel száz évvel halála után! – sincs még: alapvető tények és összefüggések ismerete hiányzik. (Ez persze nem az ő egyéni fátuma, ebben a sorsban sok írótársával osztozik.) Sok teendő lenne, írásainak számbavételétől az életrajz eseménytörténetének rekonstrukciójáig, s csak remélni lehet, hogy e sokrétű és fáradságos munkára előbb-utóbb sor is kerül. Az alábbi néhány levél közzététele ebben a kontextusban nyer jelentőséget. A változó hosszúságú kilenc levél egyszerre rajzol ki bizonyos életrajzi eseménytörténetet (természetesen nem a teljes életutat mutatja meg, hanem csak annak néhány fragmentumát), s mutatja meg közvetlenül Lovik személyiségét, visszahúzódó, „elegáns”, mégis határozott magatartását. A levelek tematikailag két nagyobb egységre tagolódnak, s a számára fontos két lap, A Hét s az Új Idők erőterében való mozgását villantják föl. Érdekes, hogy viszonya mindkét laphoz (a most közlendő levelek tanúsága szerint) az együttműködés és a konfliktus kettősségével írható le, a feszültség – a hosszú együttműködés ellenére – mindkét esetben kimutatható.

A leveleket betűhíven adom, de a magánhangzók hosszúságát a mai normákhoz igazítom.

1

Bodor Aladárnak

Budapest, 1900. május 23.

Igen tisztelt Uram!

Beküldött versei, habár még némileg kezdetlegesek, tálentumra vallanak. Az egyik az Őszi világosság közelébb jönni fog. Azt hisszük, érdemes, hogy tovább próbálkozzék.

Tisztelettel

Lovik Károly

h. szerkesztő

Autográf tintaírás, A Hét nyomtatott fejléces levélpapírján (A Hét / Szerkeszti és Kiadja / Kiss József // Szerkesztőség és kiadó- / hivatal: / VII., Alsó-Erdősor 3.) – Lelőhelye: MTA Könyvtára, Kézirattár Ms 1000.

Beküldött versei: Bodor Aladár (1880–1952) eszerint több verset küldött A Hétnek. Az Őszi világosság, amelyet a szerkesztőség (Kiss József vagy Lovik?) kiválasztott közülük, valóban megjelent (A Hét, 1900:327.). – h. szerkesztő: ez az önmeghatározás figyelemre méltó, s bár nem tudjuk, alkalmi vagy tartós feladatköre volt-e ez Loviknak, jelzi aktív részvételét A Hét szerkesztőségének munkájában. (He­lyet­tes szerkesztő szerepkörét maga a lap nem jelezte.) Annyi bizonyos, ez időben sokat dolgozott A Hétnek, sok írása jelent meg benne.

2

Kiss Józsefnek

Budapest, márcz. 5.

Kedves barátom!

Szíves leveledet megkaptam, s miután úgy gondolom, hogy ezt az ügyet levél­belileg óhajtod elintézni, magam is ez úton válaszolok.

A mennyiben kötelezettségemet feleslegesnek tartod, úgy kár volna tovább beszélni róla; nem akarok rád anyagi áldozatokat tolni. Tudtommal nem volt feladat, a melyet ha rám bíztál, tőlem telhetőleg el ne végeztem volna, de ha azt mondod, hogy a munka nem állt arányban a javadalmazással, úgy bizonyosan neked van igazad, mert te vagy rá hivatva megítélni, mi használ a lapnak és mi nem. Sosem szálltam perbe veled, e dologban sem fogok.

Ám, ha tényleg reflektálnál munkásságomra s nem csöndes irónia, hogy becses és nagyértékű a tollam, – úgy bátor vagyok a következő propozícziót tenni.

Felajánlom részemről, hogy hetenkint öt Innen-Onnant írok, ezenfelül ha szükséges képczikkeket vagy saisont is, és: minden hónapban egy novellát. Részt szeretnék venni a szerdai konferencziákon is, a hol legjobb tudásom szerint mozdítanám elő a lap ügyét. Egyéb kötelezettséget – leveled alapján – nem merek elvállalni. A te belátásodra és jóindulatodra bízom, hogy ezért mivel honorálsz; megjegyzem azonban még, hogy a nyár folyamán én is pihenni szeretnék s ez idő alatt hiányoznám a lapból, viszont azonban ez idő tartamára nem is kapnék fizetést. Egyebet, sajnos, nem tudok nyújtani, de talán szükségtelen mondanom, hogy másfajta akármily munkát is mindig örömmel fogok végezni, ha netán rája szükség volna. Bármily összeggel is honorálod a tevékenységemet, előre is megelégszem vele, mert szeretem az újságot s ha megengeded téged is, a ki ellen ha netán vétettem, bocsásd meg.

Remélem, hogy ezzel a hosszas éríntkezésünkben eddig először megesett differenczia talán elsimul, s ajánlom magamat a jövőben is jóindulatodba és szeretetedbe. Igaz és kész szolgád Károly.

Autográf tintaírás, a keltezés részleges (az év föltüntetése hiányzik). – Lelőhelye: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára V. 5239/242/2.

A levél datálása csak hozzávetőleges lehet. A „hosszas érintkezésükre” való utalás arra vall, hogy ekkor már hosszabb, többéves, esetleg évtizedes munkakapcsolat állt mögöttük. A heti öt „Innen-onnan” megírásának fölajánlása némileg konkrétabbá teszi a lehetséges időpontot. Lovik ugyanis 1899 és 1902 közt írt sok Innen-onnant, évente több mint 120-at. 1903-ban azonban ez az aktivitása jelentősen visszaesett, 1903-ban már csak 59 ilyen írása jelent meg A Hétben, majd azt követően még kevesebb. S bár A Hétnek haláláig sokat dolgozó munkatársa maradt, munkásságában az aktuális glosszák írása háttérbe szorult. Nem lehetetlen tehát, hogy e levél 1903. március 5-én született, s éppen ez a közös munkát újraszabályozó tárgyalás eredményezte az Innen-onnanok számának radikális visszaesését. Az évszám igazolása további kutatást igényel.

leveledet megkaptam: Kiss József (1843–1921) levele nem maradt fönn, vagy lappang. Ekkor mint A Hét szerkesztője és kiadója fordult munkatársához. – propozícziót: ajánlatot. – Innen-Onnant írok: az Innen-onnan A Hét 1890-ben indult glosszarovata volt. Egy-egy számban átlag 6-8 rövid, egyenként általában 15-20 soros glossza jelent meg, névtelenül, de a szerzőt azonosító jellel megjelölve. (Lovik jele a háromszög alakban elhelyezett három csillag volt.) – kép­czikkeket: A Hét címlapján mindig egy-egy kép, többnyire portréfotó jelent meg az éppen aktuális közéleti, társadalmi vagy kulturális kiválóságokról. A képpel bemutatott személyről a laptesten belül rövid, általában névtelen cikk – „képcikk” – referált. (Ezek egy részét tehát, a levél tanúsága szerint, Lovik írta.) – a szerdai konferencziákon: A Hét szerdánként tartott szerkesztőségi értekezletein (újságírói műszóval: lapértekezletein), amelyeken Kiss József vezetésével a lap belső köre, legtöbbet dolgozó munkatársai megbeszélték a következő szám lehetséges tartalmát, a megírandó cikkeket, az egyes munkatársak feladatait stb. (Ezek voltak azok a bizonyos „kerekasztalok”, amelyekről A Héttel kapcsolatos visszaemlékezésekben oly gyakran esik szó.) Az összejövetelek a munka kiosztásának s egyben a kollektív bölcsesség megnyilvánulásának alkalmai voltak.

3

Wolfner Józsefnek

Igen köszönöm szíves soraidat, a melyeknek hazatérésem után eleget fogok tenni. Ölel Károly.

Autográf tintaírás, a londoni Szent Pál-katedrálist ábrázoló képeslapon. A képeslap címzése: Nagyságos / Wolfner József úrnak / könyvkiadó / Budapest. / And­rássy út / Singer & Wolfner czég. A feladási postabélyegző kelte: 1906 Sep 20., az érkezési bélyegző kelte: Sep 22. – Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár.

szíves soraidat: Wolfner Józsefnek (1856–1932), a Singer és Wolfner könyvkiadó tulajdonosának, az Új Idők kiadójának levelét nem ismerjük: elveszett vagy lappang. Lovikot mint a cég vagy a hetilap szerzőjét kérhette meg valamire (föltehetően kéziratot kért tőle). Esetleg találkozóra invitálta.

4

Kiss Józsefnek

Üdvözöl Károly

Autográf tintaírás, képeslapon, amelynek nyomtatott képaláírása: Old Houses, Holborn – London. A képeslap autográf címzése: Ngs / Kiss József úrnak / Budapest / 8. Rökk Szilárd utca 18. / Hungary. A fel­adá­si postabélyegző kelte: London Sep 20 1906. – Lelőhelye: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára V. 5239/242/1.

Londonból e napon Lovik másik kiadójának, Wolfner Józsefnek is írt egy képeslapot. A szabadságát töltő, világot járó író kötelességszerű életjeladása volt ez tehát, udvariassági gesztus. (Sajnos, e londoni útjáról nem tudunk közelebbit.)

5

Wolfner Józsefnek

Márcz. 13.

Kedves Barátom,

A novella a kívánt terminusra meg lesz (márcz. 30.), azonban szeretném, ha azután csakugyan meg is jelenne a húsvéti számban. A szerző iparkodni fog, hogy érthető legyen.

Itt küldöm a P. N.-t, kérlek, olvasd el, kíváncsi vagyok a véleményedre.

Egyúttal nagyon kérlek, hogy szignáltasd a szép Mednyánszky képet a művésszel; alkalmilag beküldöm.

Igaz szolgád

Károly

Autográf tintaírás, Lovik Károly saját névjelzéses levélpapírján. A keltezés részleges, a levélíró az évszámot nem adja meg. Az első oldalon, a bal felső sarokban, a nyomtatott névjelzés alatt, Wolfner József autográf rájegyzése: írva III/13. – Lelőhelye: MTA Könyvtára Kézirattár Ms 10.249/m.

A levél datálása, az évszám meghatározása bizonytalan. A március 30-i ter­minusra való utalás elvileg két Lovik-írást állít előtérbe: a Velencei kaland 1913. március 30-án jelent meg az Új Időkben, a Déli szél pedig 1910. április 2-án. Ha föltételezzük, hogy a megrendelt novellát Lovik csakugyan megírta, s az időben csakugyan meg is jelent, csak ez a két szöveg (s ez a két évszám!) jöhet szóba. (Nagyobb valószínűsége a korábbi dátumnak van.) Ha a húsvétra való utalásból indulunk ki, más kronológia sejlik föl. Húsvét ekkoriban 1907-ben esett március 31-re, illetve április 1-jére. (1910-ben már a 30-i terminus előtt megvolt húsvét [márc. 27/28.], 1912-ben pedig egy héttel a terminus után következett csak be [ápr. 7/8.] A többi év még kevésbé jöhet szóba.) Ha azonban a levél csakugyan 1907-ben íródott, akkor a novella vagy nem született meg időre, vagy közlése napolódott el. Provizórikusan, úgy vélem, célszerű a korábbi, 1907-es évet elfogadnunk a levél megírási időpontjaként. (Sajnos, a Pesti Naplóra vonatkozó utalás sem segít a datálásban: olyan, névvel jegyzett Lovik-írást, amely március 13-án vagy az azt megelőző napokban jelent meg valamelyik évben a Pesti Naplóban, nem ismerünk.) A datálás igazolása azonban további erőfeszítéseket igényel.

Mednyánszky képet: Wolfner József szoros kapcsolatban állott a kor egyik legnagyobb magyar festőművészével, Mednyánszky Lászlóval (1852–1919). Lovik ezt használta ki, amikor egy birtokában lévő Mednyánszky-képet (valószínűleg rajzot) Wolfner révén szignáltatni akart a művésszel. Az epizód Lovik képzőművészeti ízlését dicséri, s jelzi, az író maga is képvásárló volt.

6

Wolfner Józsefnek

Jún. 24.

Kedves Barátom!

Immár harmadszor történik meg, hogy terminusra (még pedig igen rövidre) novellát rendelnek nálam, és azután a czikket félreteszik. Most is éjjel és nappal dolgoztam egy igen nehéz tárgyú, hosszabb novellán, a melynek minden egyes szavát meg kellett rágnom: és félretettem legfontosabb, az irodalomnál jóval többet jövedelmező dolgaimat, hogy pontosan elkészüljek, mert azt hittem, hogy Neked szolgálatot tehetek. Ma arról értesít a szerkesztőség, hogy a czikk nem érkezett pontosan és hosszú; így egyelőre elmarad. Hogy hosszú, arról nem tehetek; hogy nem voltam pontos, az ellen tiltakozom, mert egész írói pályafutásomon egyetlen egyszer se fordult elő, hogy ne szállítottam volna perczre a dolgai­mat. Így most is. – Miután ez az eljárás önérzetemet sérti, és világosan mutatja, mennyi súlyt helyeztek tevékenységemre, ne vedd rossz néven, ha, megköszönvén nagy jóságodat irányomban, a jövőben most már csakugyan nem fogok többet Nálatok alkalmatlankodni. Kérem egyúttal az illető kéziratot vissza; a tiszteletdíjat a kéziratot hozó szolgának fogom átadni.

Igaz barátsággal, régi szolgád

Károly

Autográf tintaírás, Lovik Károly saját névjelzéses levélpapírján. A levélen két, iratlyukasztótól származó lyuk, amely irattartóban való elhelyezésre utal. A kézirattár ismeretlen címzettűként tartja számon, de a levél margóján ott van Wolfner József autográf rájegyzése: írva VI/25., s a tematika is rá, az Új Időket is kiadó Wolfnerre vall. A keltezés részleges, az évszám hiányzik. – Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár. (A kézirattári növedéknapló száma: 1956. év 93. sz.)

A datálást, az évszám meghatározását az teszi lehetővé, hogy ez a június 24-i levél és az ugyancsak évszám nélküli június 26-i levél minden kétséget kizáróan összetartozik: ugyannak az esetnek egymást követő két fázisát dokumentálják. A két levél egymást kiegészítő együttes utalásai pedig körülhatárolják a lehetséges időpontot. A 26-i levélből kiderül, novelláját Lovik „vasárnap éjjel fejezte be”, a kéziratot pedig másnap, azaz hétfőn reggel vitte el az Új Idők szerkesztőségébe az érte küldött szolga. Sajnos, nem lehet teljes bizonyossággal eldönteni, hogy már aznap, azaz hétfőn értesítették-e a „késésről”, a június 24-i levél csak annyit mond: „Ma arról értesít a szerkesztőség, hogy a czikk nem érkezett pontosan és hosszú.” Az események intenzitásából következtetve azonban föltehető, hogy ez a 24-i levél vagy még hétfőn vagy – legkésőbb – kedden megszületett: Lovik azonnal reagált írása sorsára. A szóban forgó június 24-e tehát vagy hétfő volt, vagy (esetleg) kedd. Az öröknaptár szerint június 24-e 1901-ben, 1907-ben és 1912-ben esett hétfőre, 1902-ben és 1913-ban pedig keddre. Maga az „ügy” a két levél összes utalása szerint viszonylag kései fejleménye volt Lovik pályájának, a lehetséges időpontok közül, úgy vélem, leginkább 1907 jöhet szóba. (Ezt a dátumot erősíti, hogy a három közlési affér, amelyre a levelek utalnak, valószínűleg viszonylag rövid idő alatt következett be, márpedig egy ilyen ügyre egy 1907-es levél utal.) A két levél keletkezésének éve tehát föltehetően 1907.

harmadszor történik meg: az író és az Új Idők korábbi konfliktusainak eseménytörténetét nem ismerjük, de az 5. számú levél már e történetbe tartozik bele. Az a levél egy esetre expressis verbis utal, s lehetséges, hogy az abban a levélben megígért kézirat is hasonló sorsra jutott, vagyis akkor történt meg a második közléselnapolás. Ha igen, akkor összeáll a háromtagú történet. – igen nehéz tárgyú, hosszabb novellán: ezt a novellát az életmű mai bibliográfiai föl­dolgozottsági állapotában nem lehet azonosítani. – félretettem legfontosabb […] dolgaimat: Lovik a lósport (s lótenyésztés) elismert szaktekintélye volt, jövedelme nagy része e munkájából származott. Itt alighanem a Tornyay-istálló napi ügyeinek irányítására utal. (Esetleg saját lapjának, a Vadász és Versenylapnak a szerkesztési és előállítási teendőit sorolhatta ideiglenesen hátrébb.) – a jövőben […] nem fogok Nálatok alkalmatlankodni: ez a szakítás nem történt meg, Lovik haláláig az Új Idők (s a Singer és Wolfner cég) szerzője maradt. Az ügy tehát valahogyan elsimult.

7

Wolfner Józsefnek

Jún. 26.

Kedves Barátom,

Nagyon köszönöm őszinte és baráti soraidat, de az igazság érdekében kénytelen vagyok rájuk reflektálni, akármennyire utálatos is a gravaminális politika. – Bizonyos, hogy az irodalmat kissé komolyan fogom föl; lehet, hogy a túlzott komolyság a smokksághoz vezet. Ám ezzel nemcsak a tollamat, de a kiadó érdekeit is szolgálom, már a hogy én a dolgot képzelem; és jól esik, ha engemet is komolyan vesznek. Más hasznom az egész irodalmi munkásságból úgy sincsen, és hidd el, hogy a tárgyalt esethez hasonlatosak egyenesen kedvemet szegik, és letétetik velem a tollat. Ha ez az első eset lett volna, semmitsem szólnék, de immár harmadszor fordult elő ilyen kellemetlenség, és épen Nálatok, úgy, hogy az egész veszedelmesen hasonlít egy rendszerhez. Lehet, hogy vannak írók, a kik az ilyesmit lenyelik; én nem akarok közéjük tartozni. Mindig adtam valamit az írói önérzetre; soha nem írtam oda és annak, a ki föl nem szólított rá; soha senkitől nem kértem, hogy akár egy sort is írjon rólam, sőt jóbarátaimat lebeszéltem róla, és így tovább. Lehet, hogy mindez smokkság és a mai írók közül az a boldog, a ki a tollát lenézi és az egész ügyet nem tekinti komolynak, – én ezt nem teszem, mert a tollamból megélni úgy sem tudok, és: mert inkább bizonyos lelki szükségletnek teszek eleget, a mikor mégis írok. A szóban forgó novellát 8 napig írtam, betegen, elmulasztva legfontosabb dolgaimat, ezáltal kellemetlenségeket szerezve magamnak; még vasárnap éjjel 2-ig simítgattam rajta, reggel a szolga álmomból költött fel érte, és a vége az, hogy hiszen szükség se volt rá. Ez nemcsak boszantó, de deprimáló, és sehogyansem egyezik az én fölfogásommal az irodalomról. És hangsúlyozom: harmadszor esik meg épen én velem, aki iparkodom senkinek kellemetlenségeket nem okozni, és soha egy perczczel el nem késni, mert elég smokk vagyok, hogy ezt is becsületbeli kötelességnek tartom. A novellát hétfőn délelőttre kértétek és hétfőn 10 órakor ott volt; nincs a világnak az a rossz nyomdája, a mely estig ki ne szedte volna. – Kedves Barátom, ne haragudjál tehát, ha ezt az ügyet így elintézettnek nem tekinthetem, mert semmi kedvem, hogy sopánkodó vénasszonynak lássam. Távozásom bizonyára nem fog pótolhatatlan űrt teremteni; és Téged is megkíméllek az érzékenységem okozta kellemetlenségektől, mert hiszen tudom, ösmerlek, hogy az ügyet nem fogtad föl olyan derűsen, mint azt leveled sejteti. Hogy végül miattam egy szegény lányt elbocsájtottatok, nem tudom magamnak megbocsájtani; és nagyon kérlek; tekints el ettől, mert hiszen nem írt egy szóval se többet, mint a mit nekem a szerkesztőség telefonált, és eszem ágában nem volt rá panaszkodni.

A Tátrába nem megyünk, hanem Trencsén Tepliczbe, nyaralásra különben is rövid, mert aug. 1.én hivatalos dolgaim vannak Pesten és csak júl. 6-án indulhatunk.

Bocsáss meg a hosszú levélért és ne haragudj őszinteségemért; hidd el az egész ügy, a mily kicsiny, nekem oly kellemetlen, sőt utálatos. Kár, hogy nem értjük meg egymást. A régi barátsággal köszönt igaz szolgád,

az obsitos Károly.

Autográf tintaírás, Lovik Károly saját névjelzéses levélpapírján. A keltezés rész­leges, a levélíró az évszámot nem adja meg. Az első oldal bal felső sarkában, közvetlenül a nyomtatott névjelzés alatt Wolfner József autográf rájegyzése: írva VI/27. – Lelőhelye: MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 10.249/m.

A levél datálásához lásd az előző, június 24-i levél jegyzetét. S mivel a két levél szorosan összetartozik, ez is ugyanabban az évben, tehát föltehetően 1907-ben született.

baráti soraidat: Wolfner József levele nem ismert, lappang vagy megsemmisült. Tartalmáról annyi föltételezhető, hogy (következtetve Lovik reakcióiból) igyekezett elsimítani a konfliktust. – gravaminális politika: sérelmi politika. – smokkság: a túlérzékeny, „élhetetlen” viselkedés és életérzés korspecifikus, divatos elnevezése. A szó mára már elavult, kikopott a nyelvből. – hasznom: Lovik jövedelmének nagyobbik része lovas szakértelméből származott, nem írásaiból élt. – a szóban forgó novellát: címét nem ismerjük, de eszerint június 15-e körül kezdte el írni. – deprimáló: lehangoló. – miattam egy szegény lányt elbocsátottatok: az Új Idők szerkesztőségi gépírónője, aki – nyilván a szerkesztő (vagy Wolf­ner) utasítására – írásban értesítette a szerzőt novellája közlésének elnapolásáról. Nyilvánvalóan szimpla bűnbak volt, közvetítő, semmiféle érdemi döntésben része nem lehetett. – a mit nekem a szerkesztőség telefonált: ha június 24-i levelét Lovik erre a telefonra válaszként írta meg (ami valószínű), akkor június 24-e alighanem hétfői nap volt. Ez ismét az 1907-i dátum mellett szól. – Tátrába: nyilván hegyi nyaralásra. – az obsitos Károly: a jelzőben a kiszolgált katonák elnevezése jelenik meg. Ez a szóválasztás tehát a szakítási szándék indirekt (s eufemisztikus) jelzése.

8

Kiss Józsefnek

Budapest, okt. 19.

Édes Öreg –

Kérlek légy kegyes a múlt heti tdijat a szolgának átadni.

Kell a héten valami? Ha igen úgy kérek rögtön értesítést a lakásomra (I. Ló­gódi utcza 33.) mert holnap valószínűleg nem leszek Pesten. Témát is kérek. Esetleg: Wellmann?

Ölel Károly

Autográf tintaírás, a Vadász és Versenylap fejléces levélpapírján: a keltezés részleges, a helynév nyomtatott (a fejléc része). – Lelőhelye: Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattára V. 5239/242/3.

A datálás, a hiányzó évszám meghatározása csak hozzávetőleges lehet. A megszólítás hangneme, a rövid levél modalitása kései levélre vall. A Vadász és Versenylap fejléces levélpapírja bizonyossá teszi, hogy a levél mindenképpen 1904 utáni (Lovik 1904-től volt a lap szerkesztő-tulajdonosa). A közelebbi datálást a Logodi utcai lakcím emlegetése tehetné lehetővé. A budapesti cím- és lakjegyzék szerint Lovik 1912–13-ban lakott a Logodi út 9. szám alatt. Ha a házszám körüli ellentmondás (33. vagy 9.) valahogyan megmagyarázható, akkor a levél 1912/13-ra keltezhető. De mivel 1913. november 21-én (vö. 9. számú levél) már a Bulyovszky utcában lakott, ez az időszak alighanem leszűkíthető 1912-re. Ennél nem visz közelebb a keletkezés időpontjához az állatorvos Wellmann Oszkár (1876–1943) emlegetése sem, mert nem tudjuk, életének s pályájának melyik eseménye tette volna aktuálissá A Hétben.

9

Herczeg Ferencnek

Nov. 21.

Kedves Barátom!

Egy igen nagy kérésem volna, a melynek szóval való elmondására szeretnék Tőled engedelmet kérni. Arról van szó, hogy több jó akaróm jelölni akar a Kisfaludy Társaságba és én arra akarlak kérni, bár nagy szerénytelenség, hogy Te légy a keresztapám, hogy írd alá a jelölő ívemet, a melyet még Voinovich Géza és Angyal Dávid írnának alá. A jelölés a társaság első deczemberi ülésén, úgy tudom, deczember 3-ikán kerül szóba. Nagyon kérlek tehát, ha nincsen terhedre, légy kegyes egy napot meghatározni, a mikor mindezt, a hogy illik, szóval is elmondhatnám, és bocsáss meg, hogy épen Tégedet zaklatlak vele.

Igaz szolgád

Lovik Károly

Bulyovszky utcza 19.

Autográf tintaírás, Lovik Károly saját névjelzéses levélpapírján. Keltezése részleges, az évszámot nem adja meg. – Lelőhelye: OSZK Kézirattár, Levelestár.

A datálást (az évszám meghatározását) a levél néhány utalása teszi lehetővé. 1. Lovik ajánlói, akik értelemszerűen már a Kisfaludy Társaság tagjai kellett hogy legyenek, 1910-ben, illetve 1912-ben lettek tagok (Angyal Dávid 1910-ben, Voinovich 1912-ben). Lovikot csak ezt követően ajánlhatták. 2. S mivel Lovik 1915-ben meghalt, a társaság december 3-i ülése, amelyre a levél utal, csak 1912 és 1914 közt lehetett. 3. A társaság beszámolói szerint ilyen időpontú ülés csak 1913. december 3-án volt (vö. A Kisfaludy Társaság Évlapjai, Új folyam 48. kötet, 1913–1914. 362.). A Herczeg Ferenchez (1863–1954) írott levél kelte tehát: 1913. november 21.

a keresztapám: e megfogalmazás arra enged következtetni, hogy Herczeget Lovik első számú ajánlójaként, egyben nyilván az ajánlás megfogalmazójának szerette volna megnyerni. A személyes találkozón vélhetően erről kívánt vele beszélni. – A jelölés: a Kisfaludy Társaság 1913. december 3-i ülése nem vett föl új tagokat, sőt elodázta a tagválasztás kérdését. A 4. napirendi pont ekkor így alakult: „Az üres 2 rendes tagsági és 2 levelező tagsági hely betöltésére vonatkozólag a Társaság úgy határoz, hogy a jövő februári tagválasztó ülésen 1 rendes tagsági hely lesz betölthető, még pedig költővel és 2 levelező tagsági hely. A titkár mielőbb körlevélben értesítse az összes tagokat, hogy a határozathoz alkalmazott szabályszerű tagajánlások írásban legkésőbb a f. hó [azaz: 1913. december] 31-ig beküldendők.” (A Kisfaludy Társaság Évlapjai, 48. köt. 363.) Lovik e határozat következtében nem lett a társaság tagja. Hogy mi volt Herczeg álláspontja ebben az ügyben, nem tudjuk.