Petofi-koltemeny

Aludjál hát, szép természet,
aludj eleget, egészet,
ne csak reszed, barmi keszet.

– – – Ó, természet, álmodozó természet,
ugye, nem csak álmodod szép te-részed?
Kezdetedtől szín egy álom, ha volnál,
ugyan minket is hogyan, hogy álmodnál?

Aludjál hát, szép természet, aludjál,
égi körön ne lásd, ahol a lúd jár.
Reád is már, jajra, reád jár a rúd,
énkezeltből génkezelt lesz mind a lúd.

ó, természet, álmodozó génkezed
nem tűrheti, betűnkön nincs ékezet.
Visszaadja, mi eltunt sok betunkrol,
beton kolonc ne legyen magyar szobol.

Hej, babámnak is üzenek azonnal,
ébresztem e jó pár ékes verssorral:

Eszembe jutottál,
kicsiny kis leányka,
te a nagy világnak
legnagyobb .u..ája!

Hogyha már nem szeretsz,
az isten mm-meg,
de ha még szeretsz, úgy
ezerszer mm-meg!

Asszonysorban ebedemet ne feledd.
Agyadba bocsass, ebedet ne ereszd
ram, egyutt nezzunk fecskes ereszt,
fecskeben add, tangaban add a kecsest!

Ne feledd, legy barakarmi genkezelt,
hu Petofid neked ekkep enekelt,
teged el nem fenekelt.