Búcsúzás a természettől

A színtér, mondjuk, Berzsenyi
présháza és Kemenes. –
Régi költőké, Aranyé,
Petőfié e lemez.

Itt van az ősz, itt van újra,
de szüret nincs. Szünetel?
Vagy itt is egy más valóság-
érzékelés szüretel?

Mennyi seprő a pezsgésben,
s mily kevés bor! Volt elég
kéz megszedni a tőkéket,
s tövestül ki-!... Zord e vég!

Önmagába zuhan a tér
az űrprésben. A mese
hiába szól hegy levéről,
nem igaz már fele se.

„Aludjál hát, szép természet” –
plazmatévé a falon. –
A természet szent egyháza
túlkerült időn s valón.

Künn a sápadt hold is tévé,
az ég plazma-anusa,
mutatja: múlás a cél-ok,
s nincs finalis causa.

A vendégszövegek a következő versekből valók:

Berzsenyi Dániel: Búcsúzás Kemenesaljától

Arany János: A régi panasz

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra…

Petőfi Sándor: Őszi reggel járok…