Fáradt kadenciák 3

Valaki látta hogy boldog voltam
saját árnyékomat túlragyogtam
Hirtelen hamvadt el bennem minden
és a minden sem volt túl a nincsen

*

Édes kekszeken áfonyalekvár
bolondokházában voltam kegytárgy
Nem várom eljön értem egy éjen
Nincs más választás – ő kell hogy éljen

*

Miért a vers ha az is csak öl már
hová szállt el a lángoló oltár
Káromolja Istent Lehet gyáva
lehet hogy hős ki önmagát utálja

*

Színházban szürke előadások
díszlete mögött vértócsa árok
Soha nem láthatja meg a néző
üveg szívekre műanyag hó hull

*

Elteltek napok hónapok évek
jönnek és lehet hogy én még élek
Ébredek várok Lefekszem várok
Reménytelenséget inhalálok

meggyógyulok ha kifakul a kép
bennem arról Bár meghalok némiképp

*

Dörög az ég Lezúdul a vihar
ez a nyár még a hiányaival
múlik el S vajon lesznek-e nyarak
melyek visszaadják ami kiszakadt

belőlem akkor s hiányzik azóta
Tűnődöm mi lettem: semmi adósa

*

Légy száll arcomra Beköp a halál
megtalálhatna még de kitalál
magának redukált szerepeket
Boldogtalansága arcomba nevet

*

Annyira szép volt tán el sem hitte
pedig hogyha akkor tudta volna
nem viszi életét annyira messze
Idegen útról nem hozhatja vissza

*

Mellé ülnék de nincs már ott helyem
Idegen párnákon zuhog hajam
Egyedül lettem bolond is Magam
kerestem bajom Tördelem kezem

*

Bőre emléke s elmázolt évek
ágyaznak meg majd a szenvedőnek
S ha már nem fáj abban a pillanatban
fogom megtudni voltam s már meghaltam

*

Nem először és nem utoljára
hallom álmomban szól egy szonáta
valaki üzen falakon túlról
Lehetett volna belőlem ember

*

Félholtan fekszem márvány szállodában
távolról mered rám aki voltam
aki nem leszek már soha többé
Fáraszt az élet Nincs hová kiért

*

Jó így itt Hanyatt a Duna fölött
maréknyi porhó illanó ködök
mögött a múlt felmagasló díszlete
előtt egy élet vagy csak a fele

*

Szél fúj összeverődnek az ágak
odakint álmot faló árnyak járnak

*

Meg akar állni ha a világ ferde
egyenesen még ha ottfelejtve
is – madárijesztő árokparton –
múlt időben mi halálig kell tartson

*

Sajnálná is magát hogyha merné
hallgat s belül így válik üressé
Már azt sem akarja hogy megértsék
szíve alatt a sok lomha vétség

ott lüktet és ő mindet kihordja
Vajúdó emberen átvérzik sorsa

*

És a minden sem volt túl a nincsen
hirtelen hamvadt el bennem minden
pedig az árnyékom túlragyogtam
valaki láthatta boldog voltam