Haikuk

Határ

Szürke fény esik
az ablak üvegére
Kint és bent sötét


Hattyú

könnyű szárnyakon
lebeg a hó valamit
még nem mondott el


Létezés

nincs veled és nincs
nélküled és nincs semmi
ami old vagy köt


Sirály

Sirályként csap le
világra a hó Tépi
a múlt nyomait


Sóhaj

Nádszál az ember
a teremtés leggyöngébb
nádja Téli éj


Töredelem

Bántalak ahogy
kisgyerek üti anyját
a szeretetért


Sors

Eloldta magát
egétől a madár a
zuhanás hívta


Próbálkozás

Még méricskéli
a távolságot de az
ideje lejárt


Roppanás

Belemerül az
alkonyodásba Léte
kődarab árnya


Gyöngédség

Tenyérbe veszi
Simogatja mielőtt
összeroppantja


Állapot

Meg sem próbálja
érteni – elmondhatón
túl van ami nincs


Jelenés

Megint a hangod
most fölrángat a földről
tiszta az arcom