×
Tovább a kapcsolódó galériához

Az ég sír

Palkó Tibor kiállítására

L. Simon László

2011 // 05

Valamikor az ősi időkben feljegyezték, hogy Szűz Mária, Isten anyja titokban egyiptomi és római szokásokat követve festette magát. Természetesen ekkor már nem volt kultikus célja a kozmetikának, mint a kőkorszaki emberek életében, amikor még a férfiak is festéket kentek magukra, hogy elnyerjék asszonyaik tetszését. Az egyiptomiaknál vált kifinomulttá a test, a bőr és a haj ápolása, csinosítása. A Nílus menti asszonyok illatos olajjal kenték a hajukat, arcuk hibáit fehér és piros festékekkel rejtették el, ajkukat pirosították, mind a húsz körmüket hennával festették be, esetleg aranyozták őket. A csábos tekintet érdekében a szempillájukat és a szemhéjukat feketítették, bőrüket fürdőzés után zsírokkal és olajokkal kenegették. A rómaiak illatos púdereket, fehér és vörös arcfestő porokat és kenőcsöket fejlesztettek ki.

Szűz Mária egyszerű asszony volt, hétköznapi férjjel az oldalán, átlagosnak éppen nem mondható, de mindenképpen szerény és szelíd, tisztaságra törekvő gyermekkel, így érthető, hogy sosem szerette a fölösleges cicomázást. Ám hogy a szemhasadéka nagyobbnak tűnjön, néha titokban feketével kihúzta a szem vonalait, sötétzöldre festette a szemhéjait. Ennyi hiúság még egy szent életébe is belefér, miért is csodálkoznánk ezen. Egyesek azt állítják, hogy utolsó óráiban is szemceruzát ragadott, hogy még egyszer belepillanthasson a hiúság torz tükrébe, de letörölni már nem maradt ideje a nyomokat, mert a Jóisten egy furcsa szeszélytől vezérelve abban az állapotában ragadta magához. Halála után fölvitetett a mennybe, anélkül hogy teste romlást látott volna. S ha a corpus ép maradt, ép maradt annak minden ékessége, a ruhái, a fejfedője s még a szemfestéke is.

A Madonna egyik eljövetelekor, amikor gyermekek előtt jelent meg, elérzékenyült az édesen játszó csöppségek ártatlanságán, s pár csepp könnyet ejtett. A szemtanúk egybehangzóan állították, hogy a szemfestéke is elkenődött, s mire a sós könnyek a földre értek, csak úgy feketéllettek a feloldott színezéktől: két csillogó szénkristályként ültek meg a kövezeten.

Azóta ki tudja, hányszor sírt az ég, hányszor hullott alá fekete eső a fekete felhőkből, de némelyek bizonygatják, hogy mikor Isten elkeseredik az emberiség sorsa felett, mikor elfelejti, hogy fia által már megváltott bennünket, akkor helyette a Rózsafüzér Királynéja hullatja könnyeit, amelyek oly feketék s oly fájdalmasak, hogy örökre nyomot hagynak az emlékezetünkben.

A fekete zápor olyan, mint a méreg, nyomában nem élet fakad, hanem fájdalom, kín és halál: a növények elszáradnak, a termések elfonnyadnak, a penész martalékává válnak, a gyümölcsökön sötét foltok éktelenkednek, s mindent felemészt a kénes rothadás. Az állatok és az emberek bőrét bűzös sebek borítják, a bűn szaga és színe az, amit érezni lehet a pusztítás után. Ezért gondolják oly sokan Mária zokogásáról, hogy valójában Isten büntetése az. Pedig akik látták a Hirosima fekete felhőiből ömlő zuhatagot, akik látták a halál arcát, akik fogták egy haldokló foltos kezét, azok tudják, hogy Isten nem így büntet, hogy Isten még csak félre sem fordítja a fejét, amikor ömlik az égből a rettenet.

Valójában mikor az ég sír, akkor az ember küzd az Istennel. Mikor az ég sír, azt gondoljuk, mi vagyunk az erősebbek. Mikor az ég sír, Mária arcán hosszú fekete csíkok látszanak, s Isten egy papír zsebkendőt nyújt feléje: töröld le a sminket, kérlek, mondja, hátha kitisztul az ég, s újra kéken csilloghatnak a vízcseppek. Mikor az ég sír, a kisded félénken anyjához húzódik, gyenge testét behálózzák az alattomosan feketéllő erek, egybenő jó és rossz, hús a hússal, tiszta a gonosszal, élő a halottal.

Mikor az ég sír, elkenődik a festék a vásznon, s mi csak döbbenten állunk, várunk, várakozunk, mert közeledik a halálunk és a feltámadásunk.

Elhangzott Palkó Tibor Az ég sír című kiállításának megnyitóján a Godot Galériában, 2010. október 21-én.

Események

Előfizetés

Tarts lépést a kortárs kultúrával!
A Kortárs folyóiratra a képre kattintva lehet előfizetni.

Ajánló

Megjelent a Kortárs márciusi száma

Bővebben

A lapszám letöltése pdf-ben